Képviselőházi napló, 1875. VIII. kötet • 1876. september 28–deczember 2.

Ülésnapok - 1875-172

238 172 országos ülés november 21. 137$. Azt mondja a minister ur, hogy hiszen a zárszámadások már előbb hetek előtt, legalább azok summázata — a pénzügyi bizottság tagjai közt kiosztattak és tudhatták azt a többi képviselő urak is; mert hiszen a pénzügyi bizottságban szabadon történt reájok hivatkozás és ezen tárgyalásoknál a jelentések hitelesen jöttek meg a hírlapokban. Méltóztassék megengedni a t. minister urnák, — a ki tegnap oly hosszasan és nyomatékosan hangsúlyozta azt a túloldalon ülő képviselő urak irányában, hogy mily fontosságú dolog, az, hogy a zárszámadásoknál nemcsak első lapjára nézzünk, hanem azokat végig tanulmányozzuk: — én nem tekinthetem elégségesnek, hogy a pénzügyi bizottság tagjai között szótosztattak azok és ott egy szer-m ásszor történt reá hivatkozás. A mi pedig azon hü közléseket illeti, a melyeket már a ministerelnök ur is beszédében hangsúlyozott: méltóztassanak megengedni, én nem azt állítottam, hogy azon közlemények, melyek a hírlapokban megjelentek, meghamisított közleményei legyenek a pénzügyi bizottságnak, de olyan eltorzított képét adták a pénzügyi bizottság tárgyalásainak, hogy azokból a hirlapi tudósításokból senki rá nem ismerhet; még azt sem képes megtudni, hogy miről volt a pénzügyi bizottságban szó: én részemről azokat oly közléseknek, a milyenek egy bizottsági működésről kívánatosak lennének, soha nem ismerem. Nem panaszkodtam eddig sem, nem panaszkodom most sem ez irányban; az igaz, hogy némelykor oly badar dolgokat mondattak velem, a melyeket én soha sem állítottam; bár én arra a mit a hírlapok rólam mondanak, nem szoktam refíectálni; hanem miután két minister itt mondta, hogy hü kimerítő közlemények: kénytelen vagyok itt nyilatkozni, hogy én azokat sem hü, sem kimerítő közleményeknek nem tekintem. A mi illeti azon kimutatásokat, a melyeket a 153 milliós és 80 milliós kölcsön tárgyában kértem: megvallom, hogy azokat most is épen ugy nélkülözöm, mint első felszólalásom alkalmával. A pénzügyminister ur a 153 milliós kölcsönre nézve hivatkozik a főszámvevőszéknek a zárszámadásokra tett észrevételeire. Azokat én átolvastam; de nem találtam benne a 158 millós kölcsönre vonatkozókat, a miket én tudni kívánok. Midőn budgetről van szó: ón először azt nézem, hogy van-e a deficzitnek fedezete? mert hogy deficzit létezik: azt senki sem tagadja, és hogy nagyobb, mint a hogy előirányozva volt, azt sem tagadja senki; csak arról van kérdés, hogy ennyivel vagy annyival nagyobb-e ? De akármilyen ez a deficzit: én azt nézem, hogy van-e ezen deficzitnek fedezete; mert ha azon deficzitnek fedezete van és van ott, a hol a pénzügyminister ur a múlt évi budget tárgyalásakor kijelölte : akkor biztosan átmehetünk az ez évi költségvetésre, ós annak fedezetéről gondoskodhatunk. De ha az ez évi deficzit nem talált fedezetet, a hol a minister kijelölte: akkor arról kell gondoskodni, hogy mivel fedezzük az ez évi deficzitet, mielőtt arról gondoskodnánk, hogy mivel fedezzük a jövő évit. Erre mindenesetre szükséges volna tudni, hogy 1875-ben mennyi pénzkészlet maradt az idei kölcsön fedezetére; mert ez azon összeg, a melyről a múlt évben a pénzügyminister ur egész bizonyossággal állította, hogy a deficzitet fedezni fogja. Ha maradt valami, a mi a deficzitet fedezi: akkor az igen megkönnyíti a jövő évi deficzit fedezését és átalában a pénzügyi vitelt; de ha nem maradt elég a kölcsönre: megvallom, nem tartom elégségesnek azt, hogy a pénzügyminister ur odautal bennünket a főszámvevőszék által a zárszámadásokra tett észrevételekre; inert ezek arról, hogy mikép s mivel fedeztessék egyik-másik óv deficzitje: nem gondolkoznak; ők megteszik észrevételeiket arra, a mi történt, hanem arról, hogy mi fog történni, nem gondoskodnak; mert nein kötelességök a fedezetről gondoskodni. Mi volt a 153 milliós kölcsönnek maradványa az 1875-ik év végén: arról a zárszámadásokban semmi felvilágosítás nem foglaltatik. Ezen felvilágosítást kívántam én eleitől fogva a pénzügyminister úrtól, nem kíváncsiságból, hanem azért, hogy lássam: mennyire lesz képes ezen maradékból az 1876-iki deficzitet fedezni, s mennyire nem. Épen ezen okból, de másból is kívánnám látni és tudni a 80 milliós kölcsön állását. Ezen 80 milliós kölcsönre nézve mi különösen állunk. A törvény azt mondja: a minister felhatalmaztatik egy 80 milliós járadék-kölcsön kötésére. Előadja a törvény, hogy e kölcsön két részletben fog felvétetni. Az első 40 milliós részlet már fix szerződésileg meg van kötve a consortiummal, a másik részletre nézve pedig 1876. april elsejéig optió van engedve a consortiumnak. Jó, azt mondja továbbá a minister: ezen 40 millió forint nem a deficzit fedezésére kell nekem, hanem kell, hogy egy maradandó tartaléktőkét képezzen ez, mely az év első hét hónapjában előforduló kisebb állami bevételek pótlásául szolgáljon, de kell, hogy érintetlenül átmenjen egyik évről a másikra. Ha ez igy áll, akkor kettő következik ebből: először, hogy a második 40 millióra nézve minden további szerződési kötelezettség megszűnt; mert a consortium april elsején nem, hanem később azt optálta, hogy ő nem fogadja el, nem bocsátja ki. így tehát a szerződós megszűnt, s ezen consortiummal a kormány semmi további szerződési viszonyban nincsen. Másodszor következik, hogyha a minister ezen törvénynek azon destinatióját, melylyel a képviselőház ezen kölcsönt megszavazta, megtartotta: akkor most 40 millió rente birtokában kell lennie. Miután ezen consortiummal minden további köte-