Képviselőházi napló, 1875. VIII. kötet • 1876. september 28–deczember 2.
Ülésnapok - 1875-172
172. országos liléi november 2á.1876. 233 172. országos ülés 1876. november 24-én Ghyczy Kálmán elnöklete alatt. Tárgyai: Tisza Lajos a törvényhatóságok területének rendezéséről szóló törvény módosítása tárgyában tett indítványát visszavonja. Az 1877. évi államköltségvetés átalános tárgyalása befejeztetik. A kormány részéről jelen vannak: Bedekovics Kálmán, Péchy Tamás. Perczel Béla, Széll Kálmán, Szende Béla, Tisza Kálmán, Trefort Ágost, báró Wenckheim Béla. (Az ülés kezdődik délelőtt 10 órakor.) Elnök: Az ülést megnyitom. A mai ülés jegyzőkönyvét Horváth Gyula jegyző ur fogja vezetni. A szólókat egyrészről Molnár Aladár, másrészről Orbán Balázs jegyző urak szólitandják föl. Méltóztassanak meghallgatni a múlt ülés jegyzőkönyvét. Horváth Gyula jegyző (olvassa a november 23-án tartott ülés jegyzökönyvét.) Elnök: A jegyzőkönyv ellen észrevétel nem lévén, azt meghitelesitettnek jelentem ki. Jelentem a t. háznak, hogy holnap szombaton Tisza Lajos képviselő urnák azon indítványa lenne indokolás végett felveendő, hogy Kis-Küküllő megyének székhelyévé Dicső Szt.-Márton rendeltessék ; minthogy azonban a nevezett képviselő ur azon felmerült nézet folytán, _ hogy a jelen ülésszak alatt már tárgyalt indítványa ezen ülésszak alatt a házszabályok lö7. §-nál fogva nem tárgyalható : előreláthatólag támadandó hosszabb vitára alkalmat szolgáltatni nem kívánván, az inditványkönyvbe f. hó 14-én bejegyzett említett indítványát hozzám beadott nyilatkozatában ezen ülésszak tartamára visszavonta: ennélfogva ezen tárgy napirendre kitűzésének szüksége megszűnt. (Helyeslés.) Az elnökségnek egyéb előterjesztése nincs. Következik a költségvetés tárgyalásának folytatása. Papp György: T. ház! Azokra, a miket a pénzügyminister ur tegnapi napon majdnem harmadfél óráig tartott terjedelmes beszédében elKSPV. H. NAPLÓ 1876-78. VIII. KÖTET. mondott és mit én magam is már ötödször hallok, nem ugyan mint pénzügyministertől — mint pónzügyministertől most másodszor hallom,— hanem előbbi időben, mint a pénzügyi bizottság állandó előadójától: nem akarok kiterjeszkedni; egyedül arra kívánok néhány észrevételt tenni, a mi véleményem szerint a mai körülmények szerint igen fontos, a mit tudniillik a pénzügyminister ur mint olyanokat állított, a miket a kormány az adóképesség fokozására nézve tett. Azt mondja a t. pénzügyminister ur, hogy gyakoratilag véve miből áll az adóképességnek fejlesztése? Igyekezni kell az állampolgároknak az adózóknak érdekeit ápolni, az ő szellemi és anyagi szükségletök fejlesztésére szánt eszközöket teremteni stb. stb., miután pedig az én meggyőződésem szerint a t. kormány épen ezen tekintetben nem tett semmit, sőt épen ellenkezőleg cselekedett; továbbá a t. pénzügyminister ur megemlékezve az adó emelésről, ezeket mondja: .,azok, kik azzal vádolnak bennünket, hogy adóemelés csupán direct adó emeléssel igyekeztünk a helyzeten segíteni, feledik, hogy a baj imminens és ott vettük a segélyt, a hol legbiztosabban vehettük." Megbocsásson a t. pénzügyminister ur, de az ilyenforma nyilatkozat csak szentesíti ama veszedelmes és rég elitélt jezsuita axiómát, hogy a czél szentesíti az eszközöket. Továbbá kilátásba helyezi a t. pénzügyminister ur, hogy most már ezután az indirect adónál is adóemeléshez fog folyamodni a kormány. Minthogy pedig én ugy tudom — és erről azt hiszem, mindnyájan megvagyunk győződve — hogy az állampolgárok ma is annyira tul vannak terhelve mindenféle adókkal, hogy azokat még emelni valóban bün a haza ellen és ebből kifolyólag, miután én nem látom át, hogy a kormány ezen igéretét, hogy tudniillik a pénzügyi 30
