Képviselőházi napló, 1875. VIII. kötet • 1876. september 28–deczember 2.

Ülésnapok - 1875-171

224 171. országos ülés november 23. 1876. állított számításról nem mondhatok. Az előbbire az én komoly válaszom megint ez: igenis elismerem, csak annyi marad ; hanem ha valaki arról panaszkodik, hogy ott vagyunk, hogy megvonunk mindent magunktól, hogy összeszorítjuk magunkat, hogy az állami czélok megvalósítására szánt eszközöktől fosztjuk meg a tápot: akkor nem kell-e annak, a ki igy szól, eszébe jutnia, hogy hol ál* lőttünk egy pár évvel ezelőtt, hol állottunk 1868ban; és ha én ezen számítást megteszem — Lukács urnák privátim szolgálhatok vele, mert előttem van, de nem untatom a. t. házat — resultatumként az jönne ki, hogy ugyanazon kiadásokra, melyekre ő most kevesli a 38 milliót, s melyek csekély volta miatt fájdalmasan panaszkodik, ugyanazon kiadásokra I8tí8-ban 21 milliót fordítottak ós igy most, daczára annak, hogy kénytelenek vagyunk összeszoritkozni és össze is szorítkozunk: ugyanazon ezélokra, mégis többet költünk, mint mennyit akkor költöttünk. (Tetszés a középen.) Már a Mudrony képviselő* ur számítását csak ugyan kevésbé találom komolynak ; mert engedelmet kérek, odáig menni s azt mondani, mit ő mondott, hogy holt terhekre, souverainitásbeli, védelmi, udvartartási kiadásokra 200 milliót költünk s valóságos állami ezélokra csak 30 millió marad; odáig menni, bármily kedvelője legyen valaki a statistikai combinátióknak, nem lehet: ha csak a számokba a lelket be nem akarjuk fojtani ; mert ha valaki a souverainitási, a védelmi, az udvartartási s a külképviseleti s ministerelnöki kiadásokat a nem állami czélok megvalósítására szolgáló kiadások közé sorolja: akkor engedelmet kérek, de az ily statistikai összeállítások értéke vajmi problematikus is (Élénk tetszés és helyeslés a középen.) Es nem más az, a mit a t. képviselő ur tovább mond, mint szójáték, hogy t. i. nem marad aztán valóságos állami ezélokra semmi: mert hisz 30 millió lesz a deficzit. Hogy a deficzit nem lesz ekkora: azt igyekeztem már kimutatni és pár szóval vissza fogok még rá térni; de hát ha anynyira fél a t. képviselő ur attól, hogy valóságos állami ezélokra nem marad semmi, mert hisz 30 millió lesz a deficzit: nyugtassa meg magát azzal, hogy a 30 millió az állami ezélokra fog elköltetni, és a másik cathegoriára nem marad semmi. Ha a t. képviselő ur a souverainitási, a védelmi kiadásokat az állami czélok közzé nem sorozza : ez ugy tűnik föl előttem, mintha valaki egy organismusnak fejét, karját nem tartja azon organismus feladata teljesítésére szükséges alkatrésznek, hanem olyan holt tetemnek, mint a milyennek a képviselő ur az érintett kiadásokat jellemezte. (Élénk tetszés a középen.) De t, ház — és bocsánatot kérek, hogy figyelmét még igénybe veszem. — (Halljuk /) jazt mondják, hogy nincs a kormánynak az, a minek lennie kellene, t. i. nincs közgazdasági politikája, hogy a kormány eltéveszti az összefüggést a produetiv és inproductiv irányzat közt, eltéveszti az összefüggést, mely a pénzügyi és közgazdasági politika közt van. Higyjék meg a képviselő urak, hogy azon tétel igazságát, hogy virágzó pénzügyek csak egészséges ós erős közgazdasági viszonyok által előkészített talajon teremnek; hogy az állami életnek egyik föladata a gazdasági érdekeknek ápolása: ezen tétel igazságát — mondom — senki inkább, mint ón: félre nem ismeri. Erről megfeledkezni nem lehet, nem szabad; nincs oly fontosabb legislativ és administrativ kérdés, mely ezen térre is át ne játszódnék és mindezen kérdések megoldásánál ezen szempontokat figyelem nélkül hagyni nem lehet, nem szabad. De a mint igaz ez: ugy igaz az is, hogy nem egyedül az államerők tevékenységének, nem egyedül az államhatalom működésének kifolyása az adóképesség, ós általában a közgazdasági jobb viszonyok. Csak sok egyéb erkölcsi és anyagi tényező közreműködése által fejlődik ez ki, mint productum; a társadalom magán tevékenysége, az átalános gazdasági viszonyok, a szellemi és anyagi erőknek s e minden téren való ébredése és fejlődése az, a mi itt az állami tényezőknek oltalma és megvédése alatt előidézi azt, a mit a t. képviselő ur velem együtt akar: az adóképesség emelését. Ezt oltalmazni, ezt előmozdítani kell; ezt megsérteni nem szabad: ezek oly tótelek a melyeket magam is elismerek s hirdettem magam is. Megmondottam 1875-ben, midőn az első költségvetést beterjesztettem, hogy nem tartom csupán mathematikai feladatnak a deficzit megszüntetését és az egyensúly helyreállítását, hogy táplálni is kell a forrást, melyből meríteni akarunk. De t. ház a közgazdasági jobb viszonyokat decretálni nem lehet. (Fölkiáltások a közéjjen: Ugy van!) Ez mindazon emiitett tényezők együttes összhangzó s hosszabb időn át következetesen, zajtalanul folytatott fejlődésének ós munkájának eredménye. (Helyeslés a középen.) Mert t. ház ! azon szövet lesz csak erős és csak az bir ellenállási képességgel, mely lassan, gondosan fonódik az egyes finom szálakból; csak az az alkotás erős, mely jegeczesedik lassan, tartósan, rendszeresen fokozatos fejlődéssel. (Élénk tetszés a középen.) Gyakorlatilag véve; miből áll az adókópességnek, a közgazdasági viszonyoknak fejlesztése? Igyekezni kell az állampolgárok, az adózók érdekeit ápolni, az ő szellemi ós anyagi szükségleteik kielégítésére szánt ós erre czélzó intézményeket teremteni, fejleszteni, kereseti képességűket biztosítani, a szellemi és anyagi jólétet tovább vinni a közadministratiónak minden terén, a közigazgatási, igazságszolgáltatási, közművelődési, közlekedési ós