Képviselőházi napló, 1875. VIII. kötet • 1876. september 28–deczember 2.

Ülésnapok - 1875-171

1$1. ornaágos Illés november 23. 18?«. 223 mtet a minőt nékem a 'törvény előirt, azon törvény, a melynek meghozatalában és pedig nem kis részt a t. képviselő ur is a tőrvényhozás egy másik házában vett. E törvényt kell megtartanom. Ez nekem kötelességem. Az eljárás teljesen e szerint megy ós nem áll az, hogy egy két milliót adunk ki egy két millióért: mert egy két milliót adunk ki egyszer örökös egy két millióért. E közt nagy külömbsóg van. (Helyeslés.) Meglehet, hogy ez is talán csak oly mathematikus, algebráikus apró haszontalan kis foglalkozás, a melyből én a t. képviselő urak szerint kibontakozni nem birok. Én nem tehetek róla; engem megütnek ezen állitások és azokat nekem rectificálnom kell. Azt mondja a tisztelt képviselő ur, hogy kellő rendszer mellett olcsóbban és jobban lehet a közigazgatást vezetni, -és ma, mikor ekkora a defiezit: még sem áll elő a kormány a kellő és jobb rendszerrel. Én t. ház, elhiszem szívesen, hogy önök meglepő és kitűnő eredményeket igórő rendszabályokat kivannak, ha reá kerül a sor, alkalmazni; de addig is az átalános szólamokban, átalános kifejezésekben hallottan! ezt emlegetni, és ezért csakugyan lesem az alkalmat, a mikor egyes concret eszmét megkaphatok, hogy lássam hát: mi rejlik, mi lappang ezen átalános kitételek alatt, Ellestem ezúttal egy ily concret eszmét a képviselő úrtól, a ki tárczámra vonatkozólag — engedje meg, hogy én kizárólag ezzel foglalkozzam, — azt mondja, hogy a pénzügyi tárezánál is lehetne olcsóbb és jobb administratió: ha az adóhivatalok beosztása és a gyakorlati ügykezelés által reformok történnének. Tehát az adóhivatalok beosztása egyik nagy emeltyű, a mely jobbá és olcsóbbá tehetné a közigazgatást a pénzügyi tárezánál ? En leszállítottam az adóhivatalok számát 84-el, és ma az ország minden részéből jönnek a panaszok, hogy miért mentem idáig? Ha tovább megyek: jobbá és olcsóbbá teszem-e a közigazgatást? vagy azt hiszi a t. képviselő ur, hogy valami nagy financziális kincsek rejlenek e téren? En azt hiszem, hogy nem. A gyakorlati ügykezelés pedig talán mégis csak némi részben, — meg van egy oly tárezánál, mely a maga költségeit beállítja — a rendes költségeket illetőleg — 1877-re 37 és fél millióval; míg ugyanazon költségek 1875-ben 48 — 44 millió forintra, 1873—4-ben pedig 50 millióra rúgtak. Ha a gyakorlati ügykezelésnek egyszerűsítésére, jobb berendezésére és takarékosságra nem törekedném: ugyan miből bírtam volna a költségeket saját tárezámnál 1875-ről 1876-ra 3 millióval és 1877-re ismét 3 millióval apasztani. (Tetszés a középen.) Azt mondja a t. képviselő ur, hogy jobb ügykodési képességgel a vasutak esoportositásának és a tarMa rendezésének terén több történhetett volna két, mint ő monda három év alatt, mint a menynyi törtónt. Hiszen igaz, hogy én arról nem tartozom számot adni, hogy mi történhetett volna három év alatt: mert mi csak másfél év óta vagyunk szerencsések az ügyeket kezelni; hanem annyit mondhatok, hogy annyi, amennyi ezen téren másfél év alatt történhetett: ismétlem aunyi — de nem annyi, mint a mennyinek történni kellett, a mennyi kívánatos lett volna — mindenesetre megtörtént. A vasutak rendezetlen ügyének rendezése tekintetében csak nem lehet félreismerni, hogy sok történt. A kártérítési igények kiegyenlítése, a melyek mindig Damokles kardjaként lebegtek felettünk : az egész vonalon megindult, s kis híjával befejeztetett. Megtörtént az, hogy a vasutak függő ügyeiknek és apró-cseprő kölcsöneiknek rendezése által bekövetkezhető zavaroktól megmentettek. Előkészíttetett nem egy vasúti társulatnak fusiója; történtek a tariífákban — csak az államvasutakat veszem — s részben ebben van a bevételek többlete is, történtek az egész befolyás megszerzésére igen fontos lépések egyes fontos vasutaknál. Mindezzel csak alapot akartunk teremteni arra. hogy tovább mehessünk. Hogy tovább nem mehetünk, higyje meg a t. képviselő ur: annak igen nagy része van azon átalános mostoha viszonyokban, melyek ezen operatiók keresztülvitelére, de csak kezdeményezésére, de csak a szükséges számitások megtétetelére is, ez idő szerint absolute nem alkalmasak. (Igaz! a középen,) A pénzpiaezok oly kritikus helyzetében, a melyben ma állanak, azon lázas állapotban, melylyel kelet felé tekintenek, kérdem: lehet-e nagyobb transaetiókat és pénzügyi operatiókat megkívánó ügyekbe bocsátkozni? (Igazi a középen.) De nem időzöm ennél tovább és legyen szabad csak arra kórnem a t. képviselő urat: legyen kegyes, ha igazságos, ha concret, ha reális ihletet akar mondani, az általam most elmondottakra is kissé figyelni, és akkor meg vagyok győződve igazságszeretetóről, hogy alaposabban és helyesebben fog ítélni és megállhatóbb conclusiót fog kivonni. Egypár fölszólalással kell foglalkoznom, melyek egészen más irányban a megtakarítások szempontjából történtek. Azt mondja egy képviselő ur, a ki szemben szokott velem ülni, Lukács Béla képviselő ur, hogy a megtakarítások terén annyira ment a kormány, hogy miként ezt egy általa elénk terjesztett csoportosítás bizonyítja, — csak 38 millió marad oly kiadásokra, miket ő productiveknek nevez. Mudrony Soma képviselő ur azt találta, hogy én mulatságosnak tartom e számítást. Ezt nem tartom mulatságosnak, a Lukácsét nem találom mulatságosnak, hanem igen komolynak, mit azonban a képviselő ur által íöl-