Képviselőházi napló, 1875. VIII. kötet • 1876. september 28–deczember 2.
Ülésnapok - 1875-171
220 171. országos ülés november 23. 1876. a melyek a kiadásoknak egy nevezetes részét képezik, mint a kamat-garantia és arany-agio, fixirozni nem lehet; de azt tudom, hogy a bevételeknél a helyzet javult és tudom azt, hogy a mit részben a t. képviselő nr állított: az határozottan tévedésen alapszik. De sajnálom, hogy ismét vissza kell térnem távol levő Bujanovics t. barátpmboz, de tennem kell, mert ez irányban ő érvelt legerősebben, vele ez irányban foglalkoznom kell még egyszer. Azt mondja t. barátom, azt, hogy a helyzet nem javult, abban látja, hogy csak az adók emelésével és nem egyszersmind a kiadások apasztásával javult 1874-től fogva az állam tényleges bilanceja egy igen kis mórtékben; másodszor, hogy az indirect adók ugyanannyit hanyatlottak, mint a mennyit a direct adók emelése kitett. Mindkét vád oly súlyos t. ház. hogy lehetlen, hogy a magam részéről számszerűleg ne igyekezzem kimutatni, mennyi alapos ezekből és mennyi nem ; s én ha ezt kimutattam: akkor meg fog engedni igen t. képviselőtársam Sennyey báró, hogy akkor az általa elfogadott álláspontot, melyet szerinte elvtársai által elmondott, meg nem czáfolható adatokra alapított, de semmivel sem bizonyított: mint nem helyest kénytelen leszek jellemezni. Azt mondja Bujanovics képviselőtársam, hogy nem megtakarítások, hanem pusztán csak adóemelés javította meg a mérleget. Kénytelen vagyok megemlíteni, hogy én az 1876-ra bemutatott költségvetésben kimutattam 8 millió leszállítást, 1877-re kimutattam 7 és fél millió költsóg-leszállitást. Nem akarok ennél megállani, s azt mondani: ez javulás. Követem Bujanovics képviselőtársamat a zárszámadásoknak általa egyedül helyesnek tartott ösvényén s azt mondom: itt sincs igaza. Nincs pedig azért: mert 1874-ben volt a kiadás 260 millió, 1875-ben volt 233 millió és néhány százezer, csak kerekszámban akarok beszélni. Tehát 27 millióval már ekkor kevesebb lett a kiadás, és így 1874-ről 1875-re már ezen javulás állott be. Hogy lehet tehát azt mondani, hogy a mennyire a helyzet javult: ezt tisztán csak az adók emelése, ós nem a kiadások restrictiója okozta. Hogy még kirívóbban jelezzem ezen állítást, azon kiadásokat kihagyom, hol emelkedés történt néhol mint agionál akaratunkon kivül, milyenek a közös ügyek, az államadósságok, stb. és a teljesen szabadságunkban álló megtakarításokat eltűrő kiadásokat veszem fel. — 1874-ben kiadatott ilyen kiadásokra 146 millió, 1875-re 127, 1877-re 122. Már ezen számok igen kirívóan bizonyítják, hogyl a t. képviselő ur állítása téves alapból indult ki, s ilyen módon oly sokat hivatkozni a zárszármadásokra : nézetem szerint kissé hibás dolog. T. barátom ezután átmegy egy más állítására, a mi igen nagy sulylyal bír, mondván csak anynyiban javult a pénzügyi helyzet: ha egyáltalában javult; mert ez iránt is kételyei vannak a mennyiben emeltük a direct adókat: mert az indirect adók ugyanannyival estek. Ha ez állana, t. ház, ha ugy állana, hogy mérlegünkben 15 millióval apadtak volna az állam többi jövedelmei, mert ő maga is 14 —15 millióra teszi az adóemelést: akkor én, t. ház ! nem ott állanék meg, a hol a t. képviselő ur áll; de tovább mennék: akkor ón kétségbe esném, hogy valamikor ez országon segíteni lehet. De nem áll az, a mit t. barátom mondott, és sokkal komolyabb ez. hogy sem meg ne kisérteném a zárszámadásokból, melyeknek bizonyító erejét in thesi is elismeri, de helytelenül alkalmazza, — bebizonyítani e tétel helytelenségét. 1874-ben és 1875-ben így állanak az állami bevételek tényleges eredmónvei, a mint leszek szerencsés elősorolni. Fogyasztási adókban 1873-ban bejött 13.600,000 írt, bélyegből ós illetékből bejött 20.230,000 frt, monopolokból 43.700,000 frt, államjószágokból 47 á millió, államerdőkből 8 millió frt, államvasutakbói 1.198,000, összesen 1873-ban ezen*> direct adókon kivüli állami jövedelmekből 91 1 /* millió frt. Pedig figyelmeztetem a t. képviselő urat, hogy én nem azokat a számokat használom, melyeket az 1873-iki zárszámadások felvesznek : mert azok inkább mellettem bizonyítanának, minthogy ott sokkal kevesebb van felvéve, t. i. 88 millió írttal vannak azon bevételek elszámolva; de figyelmeztetnem kell a t. képviselő urat, hogy 1873-ban egy más rendszerre mentek át a zárszámadások, t. i. a pótkezelési időt kihagyták ós az állami számszók részletes jelentése sorolja fel azon összegeket, melyek az 1873-iki tényleges összegekből kihasítottak, és melyek 3V 2 millió frtot tesznek ki. Én ezeket ismét visszahelyeztem, a mi által, mondom, kedvezőtlenebbé tettem magamra nézve a helyzetet a bizonyításnál; de elfogadom azokat: mert megfelelnek az igazságnak. Tehát 1873-ban bejött 9T/ 2 millió frt. 1874-ben némi visszaesés történt ugyan, mert ugyanezen czimeken bejött csak 89 millió frt; de 1875-ben ugyanezen czimeken ismét bejött 92.578,000 frt, tehát egy egész millió frttal több jött be ezen czimeken 1875-ben, mint 1873-ban, ós ha constatálva van, a mint a zárszámadásokból constatálható, akkor azt mondani, hogy a két utolsó évben ugyanannyival hanyatlottak indirect adóink, mint a mennyivel emeltük az egyenes adókat: helytelen. Pedig nem hanyatlottak, mert együttvéve, az egyenes adókon felüli állami jövedelmek egy millió frttal nagyobb eredményt mutatnak föl; az indirect adók maguk államjószág, erdő kihagyással pedig 1873-hoz képest szintén valami kis javulást mutatnak föl: mert fogyasztási adókból, bélyeg- és monopolokból 1874-ről 1875-re 2 millió frt több jött be. Akkor világgá ereszteni azon állítást, hogy az utolsó két években az indirect adók annyival estek, mint a
