Képviselőházi napló, 1875. VIII. kötet • 1876. september 28–deczember 2.

Ülésnapok - 1875-171

171. országos ülés november 23. 1876. 221 mennyivel a direot adókat emeltük: engedelmet kérek ez oly érvelés, mely mindennel igazolható, de a zárszámadásokkal nem, és a mi, higyje meg a t. képviselő ur: sem, az ügynek, sem magának érdekében nem áll. (Élénk helyeslés a középen.) De, t. barátom, — ki már megérkezett s sajnálom, hogy előbb nem volt jelen, —- még tovább megy, és első perozre rám nézve még ominosusab számítással áll elő és azt mondja, bizonyítható, hogy nem javult az állani pénzügyi mórlege az utóbbi két évben ; a zárszámadásokból nézem azok eredményeit, azok pedig a következők 1874-ben előirányoztatott 33.551,000 írt, deíiczit lett a zárszámadások szerint 44.282,000 frt, 1875-ben lett 39 millió forint és igy 1876-ban szerinte lesz 30 millió frt a deíiczit, 1877-ben 28 millió, tehát a javulás 1874-ről 1875-re, daczára a megtakarításoknak és törléseknek, a mik történtek, oly minimalis kis összeg, hogy arról szólni sem érdemes. Midőn t. barátomtól ezt hallottam, őszintén megvallom, első perezre megdöbbentem magam is ; mert ha igaz az, hogy daczára annak, hogy a megtakarítások terén annyi történt, a mit beismert maga t. barátom is; daczára annak, hogy 15millióval fokoztuk a jövedelmeket, a javulásnak mégis jelét épen ném látja: megdöbbentem azon, hogy emlékező tehetségem hagyott-e el ? mi történt, hogy t. barátom csak egy pár millió forintot látott ott, hol a zárszámadásokból sokkal nagyobb haladást láttam. Utána néztem tehát azon zárszámadásoknak. Megnéztem hát: igaza van azon t. képviselőtársamnak, ki kegyes volt engem a zárszámadások figyelembentartására óva inteni. A zárszámadások, a melyekről szól, itt fekszenek: ,.Az állami számszék által összeállított zárszámadások 1874. évre" azoknak 4-ik lapján az áll: „Praelimináltatott hiány : 33.551,000 frt; lett hiány 44.282,984 frt." T. barátom ezen vastag fekete betűkkel nyomtatott hiányt magának feljegyezte, s arra alapította egész okoskodását. De ha t. barátom egy kicsit bővebben foglalkozott volna azokkal a zárszámadásokkal: akkor a lap végén azt látta volna, hogy ez áll: A 3., 6. ós 9. hasábban kimutatott hiányok, illetőleg a fölöslegesek a részletes jelentésben találják fejlesztésökot és végmegállapitásokat. És mit mond az a részletes jelentés? Annak a részletes jelentésnek itt van előttem a füzete. Annak a 6. lapja azt mondja: „Az 1874-re pónztárilag foganatosított tényleges eredmények az ugyancsak idézett zárszámadási sommázat szerint következőleg mutatkoznak: — méltóztatik látni, nem holmi önkénytes combinatiókkai, számcsoportositásokkal dolgozom, hanem itt vannak az eredeti zárszámadások: az összes hiány 44.282,984 frt. Hogy azonban tudni lehessen a pénztári kezelésnél, mennyire volt azon összeg, mely 1874. év bevételeiből jfedezhető nem volt: szükséges a bevételekből levonni azon összegeket, melyek a hitel és pénztári müveleteknél mint múlt évi pénztári maradványok stb. előfordulnak; ezek levonásával a hiány 1874-re 61.518,925 frt 49 krajezár. Tehát 44 millió. És ha nekünk 1875-ben 39 milliónyi hiány helyett 61 milliót kell fedeznünk: ez egészen más képet mutat, mintha 39 milliót 44 millióval tartunk szemben. Az tehát, a ki szives volt engem a zárszámadásokra utalni, igen helyesen cselekednék: ha nem állana meg a 6. lapon, hanem a 7. ós további lapokat is szíveskednék átkutatni; s hogyha ezeket átkutatta: csak akkor méltóztassék olyan nagy sulylyal biró argumentumokkal megdönteni akarni mindazt, a mit én, a mit a pénzügyi bizottság, a mit itt mások mondottak. És ha a t. barátom azt nem tette: tettem helyette én, tettein kötelességből, hogy megmutassam. ,hogy az ő okoskodása téves alapokból indul ki. És Kállay t. képviselő ur, ki nekem már több izben szememre vetette, hogy arról nem akar disputálni, hogy az algebrához, maíhesishez talán tud valamit a pénzügyminister, de egyébhez természetesen semmit sem ért, — a mely ítélet szabadságát tőle természetesen el nem tagadhatom, mert jogosultnak tartom az egyéni felfogás nyilvánítását fölöttem, — de eszébe hozom, hogy igenis szükséges néha, de különösen akkor, mikor valaki ugy argumentál, mint önök: nemcsak szükséges, de már előrelátásból is czélszerü és tanácsos élni azzal az algebrával és mathesissal, melyhez igaz, mint Aristoteles is mondja, királyi ut nem vezet, de melyen ha valaki nem jár: akkor annak oly hangzatos szavakkal fellépni nem lehet. (Élénk helyeslés.) És igy meg fogja nekem bocsátani igen t. képviselőtársam Sennyey, ha most már csak egy pár szóval öt kívánom arra emlékeztetni, hogy ha ő is constatálja elvtársaival és többekkel együtt itt e házban, hogy javulás absolute semmi sincs, constatálja a pénzügyi bizottság ellenében és ellenem, mert szerinte czáfolatlan adatokra helyezték elvtársai számításaikat: legyen kegyes ezen czáfolatot ós helyreigazításokat kegyesen figyelembe venni és ezek alapján álláspontját kicsit helyreigazítani. Azt mondják azonban és ezt mondja Bujanovics képviselő ur is, a ki mivel megérkezett, meg fogja nekem engedni, hogy most állításai közül ismét egyet felemlítsek, azt t. i. hogy hisz nemcsak a pénzügyi mérleg nem javult,;'de a fő, a mi nem javult, az az ország gazdasági mérlege. Erre a t. képviselőtársamnak csak azt vagyok bátor válaszolni, hogy nem is állítottam én azt sem most, sem 1876-ban a költségvetés előterjesztésekor, hogy az ország gazdasági mérlege az utóbbi években javult; nem állítottam, hogy meg van arra is az összhang, a minek meglennie kellene; — elismerem — a minek megteremtésére törekedni kell a pénzügyi mérleg és a gazdasági mérleg közt. Ezt, fájdalom, nem állíthattam; de ha