Képviselőházi napló, 1875. VIII. kötet • 1876. september 28–deczember 2.

Ülésnapok - 1875-171

171. országos filés november 23. 1876. 211 ságmennyiségében? vagy sem? Hiszen t. ház ha arról volna szó, hogy azon ajándékban, melyet a nemzet politikai, méltányossági okokból elvállalt, ha vajon bent foglaltatik-e a most követelt ujabbi ajándék, melyet a magyar nemzet ajándékozni nem akar? és valóban találkoznék egy naiv Laj­thántuli minister, ki ily compromissumot elfo­gadna: részemről a választott bíróságot szintén elfogadnám. De a kérdés nem igy tétetett fel, A kérdés a mint feltétetett, természetében azt meg­változtatta ; az most már a kérdés: vajon a 80 millió benfoglaltatik-e, vagy sem az általunk el­fogadott közös adósságban? az ekképen feltett kérdés involválja azt, hogy ha benfoglaltatik: akkor már elvállaltuk; ha pedig ben nem foglaltatik, akkor jövőben fogjuk elvállalni! Én t. ház, a kérdésnek ily formán való fel­tételét a törvény értelmével határozottan ellentét­ben állónak látom, mert akár bentfoglaltatik akár nem ? a nemzet többnek elviselésére nem vállalko­zott! De mi is lesz ennek a következménye? az, hogy összeül a eompromissum, felhányja a po­ros aotákat, összeírja az adósságokat és végre oly veszélyes útra tereltetik ez a kérdés, hogy abból Magyarország aligha ki fog bontakozni száraz lábbal. Méltóztatott a ministerelnök ur Irányi kép­viselő urnák azon felszólítására válaszolva, hogy vagy változtassa meg politikáját, vagy mond­jon le állásáról, kijelenteni, hegy ezen kívánságot a parlamentálismus tekintetéből, minthogy a több­séget birja, iiicorrectnek tartja. En magam is hozzájárulok ezen kijelentéshez: de bátor vagyok a t. házat egy körülményre figyelmeztetni és arra az incidenst megadta a t. elnök ur akkor, midőn mint pénzügyminister 1874 október 22-kén az 1874-ki költségvetést beterjesztette, mondván, hogy midőn a betegség csekély, az kevés orvossággal s gyakran fájdalom nélkül is orvosolható ; de mi­dőii a betegség súlyosabbá lesz \ r hatalmasabb esz­közök lesznek alkalmazandók. 0 nem tehet arról, bogy annak idejében útját nem állották a beteg­ségnek, ő a betegágyhoz akkor hivatott, már mi­dőn a kór elterjedt és súlyossá vált. Igen; t. ház mit találunk ina? Azt látjuk, hogy a beteg ágyá­nál ugyanazon orvosok foglalkoznak, sőt a mi több, ugyanazon orvosságot adják, kormányozván deficzittel, csinálván adósságot, ós az elviselhetet­len adó-terheket növelvén; sőt a mi több: a beteg­ágyánál azon orvosok támogatják a kormányt, vám- ós kereskedelmi szerződés előzetes megkö­tésében, melyet ők akkor, midőn a t. minister­elnök ur az ellenzék padjain ült, megkötni s a parlament elé hozni nem mertek. Tudom én, t. ház, hogy a most tervben levő kereskedelmi, vám- és bankszerződós nem örökös szerződés; de az, hogy 10 évre közös ügygyé tétetett, megtámadni egyátalában nem lehet. Eszembe jut t. ház egy kereskedőnek a mondása, kinek üzlete roszra fordulván, barátja azzal vi­gasztalta: „ne búsulj pajtás, majd megsegít az Isten;" mire ez azt felelte: tudómén, hogy meg­segít, de mit csinálok addig, a mig megsegít? Tudom én, t. ház, hogy ezen vám- és keres­kedelmi szerződés örökre közös ügygyé nem té­tetett; de mit csináljunk azon 10 év alatt, mig az közös ügygyé válik. Én nem szólok az ez évben felmerült nagy deficzitről; hanem szólok egy csekély összegről, a mai 18 millió deíiczitnek megfeleloleg beáilitott kamat fejében 1.300,000 forint. Szakértők kijelentették, hogy az eddigi ta­pasztalatok nyomán valószínű, hogy a defiezit 30 millióra fog emelkedni, s akkor természetes, hogy az annak megfelelő kamat 2 millióra emelkedik. 10 év alatt ez összeg 20 milliót teend, mely ösz­szeg az időközbeni kamatokkal geometriai progres­sióval növekedik. Tudom én azt t. ház, hogy midőn az ellen­zék vezére kormányra jut, azt, a mit egyszer, másszor elmondott, mind nem érvényesítheti; de azt, hogy prineipialis és nagy elvi kérdések, ós hogy épen azon elvi kérdések, melyek a kormány­székbe juttatták, általa egymásután rendre elejtes­senek : azt megengedhetőnek nem tartom! Sokszor és ismételve hallottam a jelen és előbbi tanács­kozások alkalmával, hogy egy önálló, czólszerü vám- és pénzügyi politika mellett ezen nagy defl­czitet megszüntetni lehetne; ezt a kormány vér­mes reménynek nevezi; de kérem támogatja-e nézeteit adatokkal? Ugy emlékszem, múlt május havában interpellátiót intézett Helfy képviselő ur, hogy azon adatok, melyek alapján a vám-, keres­kedelmi és bankügyi tárgyalásokban a kormány eljárt: adassanak át a nyilvánosságnak. Ezen ada­toknak létezését a t. ministerelnök ur beismerte, csupán azt jelentette ki, hogy ezen statistikai adatok még nincsenek oly módon ós aként össze­állítva, hogy azokat a közönség használatára le­hessen bocsájtani. Igen de május óta több hónap telt el, s ugy látszik, hogy e számok még mindég nem akarnak akként és oly módon csoportosulni, hogy plausibüis módon támogassák a kormány politikáját, melyet közgazdasági téren érvényesít­tetni kivan. Én t. ház, a nélkül, hogy a kormány pénz­ügyi és nemzetgazdasági politikáját helyeselném, az előttünk fekvő törvényjavaslatot általánosság­ban a részletes tárgyalás alapjául elfogadom: fen­tartván szabadságomat az apropriatió kérdésénél meggyőződésem szerint szavazni. Steinacker Ödön: Tisztelt ház! A jelen vi­tában szólók közül elegen voltak ugyan a budget mellett felírva, tényleg azonban csak igen kevés 27*

Next

/
Oldalképek
Tartalom