Képviselőházi napló, 1875. VIII. kötet • 1876. september 28–deczember 2.
Ülésnapok - 1875-170
2()2 170. országos ülés november 22. 1876. kormányok magok belátták, hogy ezen lehet változtatást tenni, meg is Ígérték, hogy fognak segíteni, de az eszme eredményre eddig nem jutott; én tehát azon felfogásban vagyok t. ház, hogy igenis lehet változtatni oly formán, hogy minden ügyosztály ólén egy osztályfőnők legyen, neveztessék az akár osztály-, akár ministertanácsosnak, de a kettő a mint van, jelenleg nem maradna meg. Erre azt hozhatnák fel ellenvetésül, hogy annyi egyént egyszerre hivatal nélkül hagyni nem lehet, elismerem t. ház, hogy az egyesekre sérelem lenne; de miután a salus reipublicae-t oly gyakran hangoztatják, vajon azt épen a ministertanácsosokkal szemben miért ne lehetne használni ? (Helyeslés.) azt megvallom nem tudom érteni, annál kevésbé, miután az igazságügyi téren eszközölt reductioknál épen a salus reipublicae eszméjéből kiindulva még oda is elmentünk, hogy magát a bírói függetlenséget koczkára tettük az által, hogy maga az apasztás mellett még az epuratiotól sem ijedtünk viszsza. {Helyeslés.) A második a központnál a min segíteni lehet és a hol tetemes megtakarítás lehető, az egyes ministeriumoknál felállított számvevőségek. Ezen számvevőségek száma oly nagy, hogy azokkal hadat lehetne viselni. Én megvallom t. ház, hogy sokkal czélszerübbnek tartom, ha az állami számvevőszék aránylag kibővittetnék, az egyes ministeri tárezáknál alkalmazott számvevőségek megszüntettetnének, és legfejebb egyes expositura tétetnék minden ministeri tárczához, a melynek hivatása lenne a liquidatiót teljesíteni. Megtakarítást lehetne még tenni a vasutaknál. Azt hiszem t. ház, mindnyájan tudjuk, hogy a vasúti igazgatók mily óriási fizetésekkel vannak ellátva, hogy például egy vasúti igazgatónak 18 — 20 ezer forint fizetése van; — túlságos nagy ez akkor, mikor a magyar ministernek csak 12,000 frt fizetése van. Hogy ennek a vasúti igazgatóknak és igazgató-tanácsosoknak miért legyen akkora fizetésök, valóban nem tudom. Ha oly sok pénzünk lenne, hogy ezt is megbírnék: akkor nem volna ellenvetésem; de mikor hiányainkat évről-évre kölcsönökkel fedezzük ós azzal sem vagyunk tisztában, hogy kölcsönt kapunk-e vagy nem: valósággal meggondolatlanul odahányjuk ki a pénzt, ezt nem helyeslem. A mi a bevételeket illeti, bátor voltam megemlíteni, hogy én a jelenlegi helyzet keretén belől is lehetőnek látom, hogy a költségvetés némi többletet mutasson fel. Nem ugyan a közvetett adók megváltoztatásában, mert ez irányban meg van kötve kezünk, hanem az egyenes adók tekintetében. A jövedelmi adó mint bölcsen méltóztatnak tudni, az üzlet embereitől értelmi keresménytől vétetik be leginkább. Mindkettő úgyszólván önkéntes lemondáson alapul. Ha ezen valami megszorítást gondolna ki a pónzügyminister ur és ez épen az ő teendője: azt hiszem, hogy sokat lehetne segíteni De még inkább a tőke kamat-adón. Tudjuk, hogy a tőke után ki fizet adót, az a kinek történetesen hypothekaris kölcsönökre kiadott pénzét a telekkönyvbe bekebelezteti. De a kik pénzüket bekebelezés nélkül adják ki ós leginkább váltóeseompttal foglalkoznak: adómentesek. (Igaz.) Pedig el kell ismernünk, hogy mai nap, midőn az ingatlan birtok alig jövedelmez 5°/ 0-ot, a tőke könynyedón 10°/ 0-ot jövedelmez és mégis a többi jövedelmet húzó tőkepénzeseknek meg van azon előnyük, hogy adót nem fizetnek. Sokan azt hozzák fel, hogy a váltó escompt megadóztatása megakasztaná a kereskedelmi forgalmat. Megvallom, hogy nem vagyok azon meggyőződésben, legalább ha annak megszorítása helyesen alkalmaztatnék, például lehetőnek tartom, hogy minden egyes váltón az üzleti bélyegen kívül alkalmaztassák meg azon bélyeg, mely a lejárathoz képest megfelel a váltóból húzott jövedelmeknek. (Igazi Igaz!) Azt hiszem, hogy ez az államnak tökéletesen igazságos követelése (Helyeslés.) és a pénzforgalmat sem akasztaná meg. Elismerem, hogy a mit a budget apasztásáról s a jövedelmek fokozásáról felhoztam, nem olyan, hogy a deficzitet fedezné. De bátor voltam már előbb mondani, hogy nem is képzelem, hogy ez a jelenlegi hehezet mellett megtörténnék. Hanem szükségesnek tartom erre mindenek fölött, hogy önálló gazdasági és pénzügyi politikát hozzunk be; de anélkül ezt lehetetlen megtenni. Végül t. ház, az appropriátó kérdésében szavazatomat, független szavazatomat, fentartom akkorra, a nőkor e kérdés a házban szőnyegre kerülend! (Helyeslés,) Zsedényi Ede: Tisztelt képviselőház ! Lehetetlen hallgatással mellőznöm azon kételyt, mely az általain, mint a pénzügyi bizottság elnöke által aláirt jelentés hitelessége irányában, a jelen vita alatt két bizottsági tag Simonyi és Helfy részéről nyilvánult. Engedjék a kétkedők emlékükbe hoznom azon szavazást, mely a bizottság kebelében a pénzügyi helyzetről szóló kifejezés elfogad ásat határozta el. Elnézve attól, hogy a tekintetben sem Simonyi, sem Helfy tagtársaink külön indítványt nem tettek: az egyik a külön vámterület elfogadását ajánlotta, a másik arra szólította fel a kormányt, hogy az adókópessóg emelése érdekében tegyen valahára javaslatot. Különben mikép nyilatkozzék a bizottság a pénzügyi helyzet felett: arra három indítvány tétetett. Én azt kívántam, miszerint nyíltan kimondassák, hogy oly államháztartás, melynek kiadásai évenként csak uj kölcsön által fedezhető, fen nem tartható és igy a kormány a kiadások leszállítására utasítandó. Wahrmann azt indit-