Képviselőházi napló, 1875. VIII. kötet • 1876. september 28–deczember 2.
Ülésnapok - 1875-170
200 170. országos Illés november 24. 1876. jusson a kormányra : vagy budgettel kell birnia vagy mdemnitást kell követelnie. Már pedig az indemnitás mindig több bizalmat követel, mint a körvonalozott költségvetés. A folyó évi budget a pénzügyminister számítása szerint kerekszámban szólva 15 millió 70,000 írt, a pénzügyi bizottság számítása szerint 18 millió 600,000 frt defiezitet jelez; daczára annak, hogy az idei költségvetés szerint ismét 7.000,000 frt állíttatik megtakarítottnak: még mindig 3 millióval haladja felül a folyó évi defiezitet. Ha ezen körülmény t. ház, onnan származnék, hogy talán az igen t. pénzügyminister ur a bevételek rovatát reálisabb alapra akarta fektetni, sajnosán, bár fájdalommal, de nyugodtan tudnám tűrni. De megvallom, nem itt találom az okát; hanem ott találom fel, hogy adóképességünk évről évre hanyatlik s ezt maga a t. pénzügyminister ur is belátva, szükségesnek látta bevételi rovatát lejebb szállítani. Hogy pedig ezen állítás igaz, hogy adóképességünk évről évre kisebbedik, hogy már maga a tőke meg van támadva: azt hiszem ennek igazolására nem szükséges egyebet felhoznom, mint ama körülményt, hogy ma már az adóhátralékok fedezéséül igen sok helyen magát az ingatlant támadják meg. Ez biztos jele annak, hogy nemcsak jövedelme nincs az adózó népnek, hanem már azt az investitiót is kénytelen volt eltékozolni, melylyel magának jövedelmet alkotott volna, hogy az ingatlanok megmivelése által adóképes lehessen. Én t. ház, ugy vagyok meggyőződve, hogy azon állam, a mely évről évre deficzittel küzd és annak összes bevételeit csak a folyó szükségekre fordítja anélkül, hogy az adózó közönségben az adóképességet nevelné, következésképen az évről évre nagyobbodó terhek elviselésére képesíthetné: egy ily állam hosszas időn nem tarthatja fenn magát. Mert valamint igaz az, hogy egyeseknek hitelét a birtokok értéke állapítja meg; ugy másfelől nem szenved kétséget, hogy az állam is hitelben csak addig fog részesülni, mig annak tagjai adóképességgel birnak. Ezek oly jelenségek, melyeket azt hiszem, nagyon is komolyan fontolóra kell venni és mindent elkövetni, minden eszközt felhasználni, mely ezen körülményből való kibontakozásra vezethetné az államot. Én azt hiszem, hogy bár nehéz is ez, de nem lehetetlen és ha az állam, a nemzet komolyan akarják, ha az egyesek saját érdekeiket az állam érdekeinek alárendelni hajlandók és végre, ha maga a parlament törvény által biztosított jogainak felhasználása mellett anyagi érdekeinket fokozni képes: ez megtörténhetik. T. ház! Én azt hiszem, hogyha valaki valami bajt orvosolni akar. szükségszerüleg tudnia kell az okokat, melyek a bajt előidézték; én tehát nem azért, mintha reeriminatiókba akarnék ereszkedni; de hogy saját álláspontomat jelezzem, financziális bajainkat négy nevezetes tényezőre vezetem vissza. Az egyik a közös költségek magas aránya; a másik azon összeg magassága, melyet az 1867-iki törvény szerint az addig terjedett államadósságból Magyarország mint állam elfogadott; a harmadik a keveset jövedelmező vasutvonalak garantiájának elfogadása és ily vasutakba való befektetések, s végre a negyedik belszervezetünk költséges volta. Ha ezt a négy tényezőt tekintetbe vesszük : azt hiszem, szükségszerüleg két csoportra kell osztályoznunk. Az egyikbe tartoznak azok, a miken legalább ez idő szerint segiteni nem lehet és a másikba azok, a miken segiteni lehet. Én részemről a közös kiadásokat ez idő szerint olyanoknak tartom, a min most momentán nem segíthetünk; a közös államterhekből elfogadott összeget meg nem változtathatjuk, mert azt törvény korlátozza; a drága vasutgarantiákon ismét nem változtathatunk, mert hisz azt szerződések korlátozzák és sok helyen saját anyagi érdekünk nem engedi, hogy változtatást tegyünk, következéskép csak egy mód van. melylyel kiadásainkat apaszthatjuk és ez: belszervezetünk költséges voltának megváltoztatása. Bármennyire elcsépelt is t. ház, azon állítás, hogyan lehet egy állam bajain segitni: mégis kénytelen vagyok ismételni, hogy felfogásom szerint egy álfám financziális bajain csak ugy segíthetünk, ha a kiadásokat apasztjuk és a jövedelmeket fokozzuk, közvetve pedig ha az adóképességet öregbitjük, emeljük. A mi a kiadások apasztását illeti, elismerem t. ház, hogy a t. kormány e téren sokat tett, s megvallom, félek is tőle, hogy a tapasztalás igazolni fogja, hogy némely helyen tul is ment azon, a mit tenni lehetett volna; bárha azt el nem ismerem, hogy még a jelen viszonyok mellett is más helyeken megtakarítást ne lehetne eszközölni; de véleményem szerint a t. kormánynak megtakarításai czélhoz nem vezethetnek, mivel ezek csupán a jelen rendszernek tatarozását képezik ; én pedig ugy vagyok meggyőződve, hogy nagyobb mérvű megtakarítást csak egy uj, magában egész és önálló rendszer megállapításával lehet eszközölni, mely rendszer a mellett, hogy történeti multunkban fejlődött ki, jogi életünkkel rokonos, egyszersmind népszerű is és nemzetünk geniusához alkalmazható. Elismerem én t. képviselőház, hogy ezek mind oly nehéz dolgok, a melyeken egyelőre segiteni igen bajos, már annyival is inkább, mert a közvéleménynek, a mely e tekintetben oly annyira elágazik, elvégre is be kell látnia, hogy a hol egy állam megmaradhatásáról van szó : ott többé nem lehet ízléseket gyakorolni, oly rendszert pártolni, melyet talán jobban szeretnénk, hanem oly