Képviselőházi napló, 1875. VIII. kötet • 1876. september 28–deczember 2.

Ülésnapok - 1875-170

170. országos illés november 22. 1876. 197 helyzet komolyságával szemben nem hihetem, hogy csak ily rendszabályokra szorítkozni követeltessék. Már pedig mihelyt nagyobb mérvű politikát, na­gyobb mérvű intézkedéseket kivannak: rögtön el kell állni azon következtetésből, hogy ezen intéz­kedések gyümölcsét a másik esztendő budgetjében valósítva lássuk. Megvallom, hogy részemről e tekintetben a pénzügyi bizottság jelentésével teljesen egyetértek. Épen abban látom a múlt irányában a való alapot; és épen abban látom az indokot arra, minek alap­ján a pénzügyi bizottság reményeit fejezte ki, hogy a kormány szigorúan, a viszonyokhoz mérten tette előterjesztéseit; szigorúan azt vette számba, mit számba vehetett, hogy az illusiók szétfoszlását, hogy a budget realitását tűzte ki szempontul. Mudrony képviselő ur a budget realitását ós ennek értelmét nagyon sötéten jellemezte, és azon kér­désre, hogy mi a budget realitása: azon feleletet adta, hogy ez annyit tesz, hogy jövedelmeink néhány év óta ennyivel és ennyivel csökkentek; hogy az annyit tesz, hogy az ország ennyivel és ennyivel lett szegényebb. Kétségen kivül a budget realitása ma ered­ménye azon felismerésnek, hogy az ország köz­gazdasági viszonyai nem azok, melyeket 1873-ban supponaltak; félreismerésen alapul annak, hogy az ország szegényebb lett, mint a milyennek maga képzelte. De ez nem teszi azt, hogy ennek következ­tében oly politikát szándékozunk követni, mely ezen beismerésünknek megfelel; s vajon nem érdem-e, nem határozott haladás-e ez azon állásponttal szem­ben, melyben mindig illusiobóí történt a kiin­dulás, a minek szükségképen mindig illusio volt eredménye. Elismerem, hogy a helyzet realitása. a budget tételeit talán a jövő esztendőre meg is változtathatja. Hiszen, a mint említem, számos oly körülmény közt élünk, melynek budgetszerü horderejét, melynek befolyását viszonyainkra egész terjedelmében megítélni nem bírjuk. A külügyi bonyodalmakat, melyek nemcsak bennünket, hanem egész Európát érintenek, elhá­rítani részben tőlünk, illetőleg külügyministerünktől és kormányunktól függ, az ügyek bölcs tapintatos és nyugalmas vezetése által minden jelszó és minden előleges elfogultság, részrehajlás vagy sympathiákon alapuló politika kizárása által pusztán az ország reális szükségleteinek tekintetbe véte­lével. Az európai hitelviszonyok kétségkívül igen nagy befolyással lesznek a rente placirozására, a conversio keresztülvitelének* pillanatára és módo­sítására. Tőlünk is függ azon becsülós kiérdeme­Iése, melylyel hitelünket a többi államokéhoz képest bizonyos fokra emelhetjük; de azt, hogy minő lesz hitelünk atmospherája: meg nem határozhatjuk. Ennyiben tehát igen könnyen be fog következhetni a változás a budgetben a kiadások és bevételek közt; de a deficzit nagyobbodása vagy talán kiseb­bedése tekintetében semmi mértékkel nem birunk. Bujanovics és Lichtenstein t. képviselő urak ugyanazon nyomon haladtak és azon számítási szempontból vettek vizsgálat alá az állapotokat s ezen alapon támadják meg azokat. Számításaikra vonatkozólag t. ház, csak egy rövid megyjegyzésem van. Ha a tavalyi 1875. deficzit 39 millióra számíttatik: akkor lehetetlen, hogy az idei, az 1876. deficzit szint ily összegben jelenkezzék. Ha igaz, bogy nem lehet az idei praeliminarót a tavalyi eredménynyel összehasonlítani; ha igaz, hogy az idén póthitelek, hogy költség többletek kerültek elő, melyek a boszniai menekültek segé­lyezésének, a közösügyi kiadásoknak nagyobbra történt előirányozása és az ágyak beszerzésére szánt összegeknek máskép való felosztása követ­keztében állottak elő : a változások még sem mentek annyira, hogy azok a 17 millió különbözet nem­csak nagyobb részét, hanem aránylag csekélyebb hányadát fölülmúlják. így tehát még mindig bátran állithatjuk, hogy az eddigi eredményekből ítélve az idei deficzit a 30 milliót semmi esetre sem fogja elérni ; hanem azon tetemesen alul fog maradni; a mi nincs öszhangban azon számítással melyet Bujanovits képviselő ur a ház elé terjesz­tett. Ha pedig ezen eredményre jutunk 1876-ban: nem értem hogyan juthat Lichtenstein képviselő ur számítása szerint oda, hogy 30 millió deíiczitet helyezzen kilátásba. Ha a pénzügyi bizottság változtatásai folytán az idén mintegy 6.500,000 írttal leszállítjuk a kiadásokat; ha az idén fedezetet illetőleg, mind azon különbözeteket melyeket tavaly és az idén beállitottaknak látunk, számításba vesszük és levonjuk a várt eredményekből; ha, a várakozáso­kat az eddigi tapasztalatokkal megegyező alapokra fektetjük: akkor valóban nem értem, miképen ál­líthatni reálisnak a budgetet, ha csak oly előre nem látható körülmények nem tartatnak szem előtt, melyeket sem Bujanovics sem Lichtenstein képviselő ur számításba nem vettek. Ha tehát ilyenektől nem várják a deficzit nagyobbodá­sát, nem tudom: minő alapokon várhatják azt, hogy a hiány azon összeget közelítse meg, a melyet a túloldalon kiszámítottak. Végre t. ház! az is felhozatott, egyik-másik részről, hogy néhány millióval jobb az idei keze­lés, és igy előre láthatólag nem lehet nagy súlyt fektetni; és hogy a kormány hibája főleg abban áll, hogy miután eddigi politikájával a nehézségeket és a deíiczitet meg nem szüntetheti, miért nem initiál nagyobb szabályu politikát. Bánhidy t. képviselő ur jelezte, hogy ő csa­lódott a kormány szándékaiban, a melyektől a de­ficzit teljes megszüntetését várta és mert látja,

Next

/
Oldalképek
Tartalom