Képviselőházi napló, 1875. VIII. kötet • 1876. september 28–deczember 2.
Ülésnapok - 1875-170
170. országos ülés november 22. 1876. 195 szefügg, én azok után, a mik e részben itt ezen ; uj helyekről elmondottak, most nem akarok nyilatkozni ; a mi még nézetem szerint a közlekedési, kereskedelmi politikáról elmondható volna, azt hiszem az inkább felhozható most már az egyes ressort költségvetéseknél. A mi a bécsi egyezséget illeti, arra nézve lesz szerencsém máskor nyilatkozni ; bár ma is egy véletlenül nyilvánosságra jutott, előbb titokban tartott közokmány szolgáltatna arra támpontokat. — Egyébiránt reményiem, hogy ezen okmány mimódoni közzétételéről fog a tisztelt kormány nyilatkozni, ós meg fogja a közönséget nyugtatni, hogy ez nem második kiadása a távali pótervári titkos irat esetének. Es ezzel t. ház, be is fejezhetném előadásomat, de van a magyar budgetnek rendesen még egy ága, melyről nyilatkozni szükséges. Ez a hiány fedezetének módja. A tisztelt pénzügyminister ur szándékozik először : hogy a vasúti beruházási kötvények, a melyek a keleti vasútra eső részel együtt 8 millió 620,000 frtot, ezenkívül 7.596,491 irtot tesznek, értékesíteni; 2-szor felhatalmazást fog kérni a költségvetési törvényben annyi évi járadéki czimletnek kibocsátására, a mennyit 1877-ben a kölesönöknek törlesztésére fordítnak. T. ház, midőn valakinek nagyobbak a kiadásai, mint a bevételei, és még nem látja eljöttnek az időt arra, hogy magát teljesen rendezze: akkor uj adósságot kell csinálnunk. — Ezen elvből nem lehetett — de csak ezen elvből — ellenezni a bekövetkező defiezitnek ilyennemű fedezeti módját. De itt határozottan ellene kell hogy nyilatkozzam Máriássy Sándor képviselő társam azon felfogásának, hogy azért acceptálja a fedezetnek ezen módját: mert hisz ennyit törlesztőnk, beruházunk. Igen is beruházunk valamit a jövő évi költségvetésbe is, de ha például ma Pest mellett szabályozzuk a Dunát, a jövő évben Gönyő és Bécs között kell azt szabályoznunk, a mi uj költség. Ha keleti hivatásunkat betölteni akarjuk, kell a dunai vaskaput ma holnap hajózhatóbbá tenni, uj és ilyen uj befektetés vagy beruházás mindég van ; az csak tatarozása az államépületnek. Hanem mint volt szerencsém kijelenteni, én az általam mondottaknál fogva, a minister ur által ajánlt fedezeti módot elfogadom ugyan, de bátor vagyok a t. minister urnák megjegyezni, hogy történhetik, miszerint a tervezett kölcsön-müvelet nem fog sikerülni, vagy csak oly feltételekkel, melyek mellett ismét valami nagy közgazdasági áldozatot kellene, mint a Temesvár-orsovai vasút concessionálásánál az osztrák államvasút társaság részére, hozni, mondom ily esetben, midőn az ország oly szomorú pénzügyi helyzetben van, midőn a szegény hivatalnoktól több munkát, és kevesebb fizetéssel való megelégedést kivannak, midőn a szegény családos polgárt adóért kíméletlenül végrehajtja az állam: mondom, ilyenkor nem lehetne-e ha csak átmenetileg is a holt kéz birtokosaira nagyobb adót venni ? (Megdöbbenés. Más oldalról helyeslés). Bátor vagyok még egy fedezeti módot ajánlani. A költségvetés VIII. füzetének 150-ik lapján van az állam vagyonoknál uradalmi jogok használatából közel 1 millió frt bevétel előirányozva. Én képzelem, hogy a kezelési költségek folytán, tetemes rész ebből kiadásokra megy ki. De én képzelem azt is, hogy lehetne oly pénzügyi operatiót a dózsma-váltsági papírok alakjában létesíteni, hogy az illető községek ajánlati verseny mellett megváltanák ezen regalitást és az annak megfelelő tőke-összeg egy uj nemét képezné a regalitási papírnak. Ha 5"/ 0-vel tőkésítjük ezen 1 milliót: ez kitesz 20 milliót, és hogy ha ez 70°/ 0 árfolyammal veszszük: ebből 13—14 millió frt effectuálható lenne, ós legalább initiálná az állam egy oly kérdésnek megoldását, melyet csakugyan kell elébb-utóbb rendezni ; más megoldás pedig ugy sem történhetik — legalább nem egyelőre — minthogy maguk a községek váltsák meg a regalitást. Tudom, hogy ez nem elég a hiány fedezetre; de egyrészt biztosithatná, és a pénzpiacz is inkább felvesz oly papírokat, melyek az állam hitel mellett még privát vagyonnal is fedeztetnek. Miután még megjegyezném, hogy a költségvetés alaki átigazitását helyesnek tartom azon értelemben, mint azt ezen uj helyekről többen már megjegyezték, átalánosságban elfogadom. (Helyeslés a baloldalon és kézszorítás). Pulszky Ágost: T. ház! Azon számos beszéd után, melyek jegyzői feljegyzések szerint ugyan váltakozva a költségvetés mellett és ellen tartattak, tényleg megannyi a költségvetés megdöntésére volt irányozva, legyen szabad röviden indokolnom meggyőződésemet, melynek folytán nem csak a költségvetést elfogadom a részletes tárgyalás alapjául, hanem egyszersmind azon politikát is, mely abban kifejezést lel. Midőn ezen szempontokat, melyek folytán részemről e szavazatra indíttatva vagyok, kifejteném, szabad legyen egyszersmind megemlítem, hogy igen különbözők lehetnek az álláspontok, melyekből a költségvetés bírálat alá vehető és tényleg bírálat alá vétetik. Össze lehet az abban kifejezett eredményeket a multak törekvésével, a múltban történtekkel kapcsolni; párhuzamot lehet vonni az abban foglalt eredmények közt és aközt, mit a jövő alakulatai közt megteendőknek tarthatunk. Van még egy harmadik szempont is, mely igen sok oldalról irányadóul vétetik, és ez a táplált remények, vágyak és óhajtások szempontja; azon szempont, mely felfogott ígéretekből és ezen 25*