Képviselőházi napló, 1875. VIII. kötet • 1876. september 28–deczember 2.
Ülésnapok - 1875-170
194 170. országos ülés november 22. 1876. így tehát ez idén september végéig Tk millió forinttal több jött be, az egyenes adókból, mely majdnem egyenlő az uj jövedelmi pótadó előirányzatával, és ennélfogva, minthogy indireet adóknál nem várható nagyobb emelkedés, tekintettel a póthitelekre és egyóbb még bekövetkezhető rendes kiadásokra: ez óv utolsó évnegyede nem fog több plust adni a tavali utolsó negyedévi 7 millió forintnál. Levonva tehát a september végén elért 46 millió forintot, hiányból ezen várható javulást: 7 millió forint bizonyos, hogy az ez idei defiezit ciroa ismét 39 millió frt lesz 8'''« millió lesz. Ha már most a dolog ugy állana is, mint azt a t. pénzügyniinister ur megjegyezte októberi exposéjában, hogy az előterjesztett 1877-ki budgetben 9''a millió forinttal javitatik a bevétel, 4'/s milliót pedig tennének a megtakarítások és igy ha ezen összes 14 milliót az ez idei 39 millióban felvett deíiczitből levonom: a jövő évi defiezit igy is 25 millió forint lenne. Mellesleg megjegyzem, hogy Mudrony Soma barátom igen jól megjegyezte tegnap, hogy ha az adóbevételi előirányzatot leszállítjuk, ez lehet számtani javulás, de közgazdaságilag hanyatlás. De különben is a pénzügyi bizottság már maga leszállította a bevételeket 1.820,000 forinttal, emelte a kiadásokat 710,000 írttal, azonkívül még számbavehető a keleti vasút megvétele esetén, nem egy évnek, de két évnek közel 1 milliót tevő kamatjai s igy ezen a pénzügyniinister ur által 14 millió forintban emiitett javulás már itt is csonkul 3"a millió forinttal, és lesz az 10V> millió forint—. ^Levonva 10 milliónyi esetleges javulást az általam kimutatott 39 millió 1877-ki deflezitből: lesz a jövő defiezit mintegy 29 millió íorint. Ily viszonyokkal szemben, t. ház, be kell ösmerni, hogy itt nem a jövő évi költségvetési 16 millió forint defiezit fedezéséről van szó; de szó van egy állandó 25— 30 milliónyi deüczit kiküszöböléséről , és itt teljesen igazat kell adnom t. barátom Lukács Bélának, hogy akkor, mikor összes kormányzati belkiadásainkra csak 40 millió frtot költhetünk, és 133 millió forint fix kötelezett kiadásaink vannak: nem lehet a kormányzásban valami nagy megtakarításokat tenni. Lehet a beikormányzást qualitative jobbá tenni, ezen összeg mellett is : de itt a deficzitet megtakarítással leszállítani lehetetlen. Itt nagyobb szabású intézkedésekre van szükség és minél későbben történnek azok meg : annál nehezebb lesz a kibontakozás. Első dolog azonban a valódi helyzet kiderítése. A t. pénzügyniinister ur a jövőre nézve, a bélye g- ós illeték-szabályok gyökeres revisiójáig novellaris úton szándékozik rendszabályokat javaslatba hozni, melyek a bélyeg és illeték jövedelmét főleg a sokoldalú megrövidítések ellen lehetőleg biztosítani tűzvén ki feladatul, azok jövedelmi többletet eredményezhetnek. Ez helyes ; de hogy ebbűl jövedelmi többletet származón, azt kétségbe venni vagyok bátor. A folytonossan ziláltabbá váló anyagi viszonyok mellett, e jövedelmi ágnak is természetesen csökkeni kell, ós a mit a novellaris javítás szaporítani fog: az csak a különben e rovatnál előálló hiány kiegyenlítése lehet. Ezzel államháztartásunk rendezésében nem sokat tehetünk. % . Pénzügyniinister ur szerint a fogyasztási adóknak, a ezukor- és szeszadónak oly reformja terveztetik, mely az ezen téren az ipar és a tudomány fejlődése által túlszárnyalt régi adótörvényhozásnak hiányait lesz hivatva kijavítani és a mellett, hogy ezen fontos két termelési ágnak fejlődését sok irányban előfogja mozdítani: az állam jövedelmének emelésére is fog hatni. E szerint, ha az állam jövedelmeinek emelésére is fog ezen rendszabály szolgálni: az csak ezen adók felemelése tehát. Tényleg pedig fogyasztási adóink, a mi viszonyaink között most is igen nagyok, e szerint, ha emeltetnek ezen adók: akkor a még létező gyárak is tönkre mennek. Aceeptabilis javaslatnak tehát ezt sem tarthatom. A pénzügyi vámokból reményit jövedelmet is bizonytalannak tartom. A határvám bevétel igy is folyton apad, és annak felemlése csak kevesbíteni fogja a behozatalt és akkép a vámbevételt is. A t. minister ur a közös activák kérdését is felemlíti olyannak, melynek rendezése a defiezit elenyésztetésére befolyhat. Hogy ezen kérdés elintézését erólyen méltóztatik kezdeményezni, az csak köszönettel vehető ; de ha megoldatik is ezen kérdés: ez egyszer fogja fedezni a deficzitet, de mint szerencsém volt mondani, mi a mai állapotban ott vagyunk, hogy nem egy évi, de egy magát befészkelt állandó 25—30 milliós defiezit rendezéséről kellene, hogy szó legyen. Mondják sokan: majd jön jobb idő, jobb termések, és akkor váratlan javulásnak indulhat állami pénzügyünk. Én kívánom, hogy jobb időket hozna a gondviselés; de itt fekszenek előttem az 1875-dik évi zárszámadási eredmények is. Ezek szerint például az előirányzott 36 millió földadóra befolyt 36 millió, az előirányzott házadóra 8 millióra befolyt 8 millió frt, a keresetadóra kivetett 19 millióra befolyt közel 19 millió forint. Ily körülmények mellett e szerint befolyt az egész előirányzott és kivetett összeg: mert az állani kivetette az ő törvényes adóját a rósz idők daczára is. — Ha lesznek jobb idők: elviselhetőbb lesz a teher az egyesnek, de az állam gondolom nem sokkal juthat a jobb időkben is több bevételhez, mert mint mondám : fizetünk akár van jó, akár van rósz idő. — Ezek azok t. ház, a mit a budget számadási tóteleire elmondani kívántam. A mi azon közgazdasági politikát illeti, mely e budgettel ösz-