Képviselőházi napló, 1875. VIII. kötet • 1876. september 28–deczember 2.

Ülésnapok - 1875-170

192 170. országos illés november 22. 1876. deficzitnek látszólagos inkább mint valóságos eltüntetése és az egyensúlynak helyreállítása érdekében megszüntesse mindazon kiadásokat, a melyek az ország vitális érdekeinek fedezésére és megtakarítására szükségesek. Mindazonáltal legyen szabad azon meggyőződésemnek kifejezést adni, hogy azon pénzügyi viszonyokbau a melyek közt vergődünk pusztán számtani feltótelek és müveletek segélyével, bármily pontosan hajtassanak is végre, pénzügyi viszonyainkat rendezni talán még sem lehet, Én nem tagadom azt, sőt soha kétségbe sem vontam, hogy a t. pénzügyminister urnák jártassága van a számtan és az algebra terén, ezt tehát nem fogom kifogásolni és a mi kifogásom van a költségvetés ellen, ugy az is nem arra vonatkozik a mi abban van; hanem egyedül arra, a mi abban nincs. Nézetem szerint pedig nincs abban nyoma sincs azon pénzügyi politikának, azon elveknek, a melyek helyesek vagy helytelenek lehetnek a felfogás különbözésége szerint, de a melyek egy önálló, egyöntetű egészet képezvén, már épen ennélfogva bizalmat gerjeszthetnek a kormánynak jelen és jövő öntudatos működése iránt, nemcsak e ház többségében, — mert hiszen ennek bizalma felől biztosítva van a kormány ; — hanem az egész nemzetben. A t. pénzügyminister ur kijelentette, hogy a jelen évi költségvetés tárgyalása alkalmával elvi fejtegetésekbe nem szándékozik bocsátkozni, miután már tavaly pénzügyi politikájának sarkalatos alaptételeit előadta. Erre nézve bátor leszek csak egy pár igen rövid megjegyzést tenni. Az való, hogy a t. pénzügyminister ur mondott olyat tavaly, a melyek nem képeznek ugyan egy egységes rendszert; de a melyek legalább törekvést árultak el egy ilyen rendszer felé: ha tudniillik megvalósíttattak volna. De ha szabad kérdenem, hogy mindabból, mit a t. pénzügyminister ur mint pénzügyi politikájának legközelebb elérendő czélját tűzött ki, mit valósított meg 1867-ban, és mit gondol az előttünk fekvő költségvetés tételei szerint 1877-ben megvalósitani ? Azt hiszem, erre a felelet igen könyü: tudniillik semmi. És ezt nemcsak én mondom, kinek nézete ellenzéki állásomnál fogva is elfogultsággal volna vádolható. Én nem íogok a pénzügyi bizottságnak előttünk fekvő jelentésére hivatkozni, a mely igen természetes a pénzügyi bizottság többségének önkéntes elhatározása; hanem igenis történtek ott nyilatkozatok, melyek mint a ministerelnök ur is mondta, a nyilvánosság előtt is megjelentek és igy mindenkinek köztulajdonát képezik és pedig történtek nyilatkozatok nemcsak ellenzéki, hanem kormánypárti tagok részéről, a melyek azt bizonyitják. hogy a pénzügyi bizottság tagjai majdnem kivétel nélkül azon meggyőződésre jutottak, hogy az eddig követett úton a pénzügyi kibontakozás lehetetlen. És midőn azon pénzügyi bizottság, melynek többsége még jelenleg is hiven támogatja a kormányt, ilyen meggyőződésre jutott, abból csak kettő következhetik: vagy az, hogy a kormánynak épen nincs pénzügyi politikája, vagy ha van: az helytelen. Az első eshetőséget nem szabad föltenni ós igy marad a második, hogy czélszerü-e azon politika, melyet a kormány magának vall? Ha daczára azon meggyőződésnek, melyre sokan jutottak, mégis sokan őszintén támogatják a kormányt: teszik azt kétségtelenül a kedvezőtlen helyzet és más körülményekre való tekintetből. Lehetetlent józanul senkisem fog követelni a kormánytól. Az európai megrendült hitelviszonyok ós nálunk a rósz termés, árvizek kétsógkivül tekintetbe veendő tények; de ezen kedvezőtlen körülmények csakis egyidőre hátráltatják a pénzügyi kibontakozást; de ha azoknak oly döntő befolyást tulajdonit valaki a pénzügyi kibontakozásra, mint az itt történik: akkor oly lejtőre jutunk, a melynek végén igazán csakis a kétségbeesés maradna reánk. Én tehát azt hiszem, hogy ezen kedvezőtlen körülmények nem szolgálhatnak a kormány pénzügyi politikája helytelenségének védelmére. Midőn tehát elfogadom a költségvetést általánosságban a részletes tárgyalás alapjául: teszem ezt egyedül a fenébb kifejtett okokból a nélkül, hogy azt a bizalom kérdésének tekinteném a kormányra nézve. (Helyeslés a szélső jobb felöl.) Lichtensíein József: T. ház! A parlamenti tárgyalásoknál bevett szokás szerint nekem illenék az előttem szólott igen t. képviselő ur beszédére reflectálni, minthogy azonban a t. képviselő ur végeredményben a költségvetést elfogadja: meg fog nekem engedni, ha különben igen szép beszédére ez alkalommal nem reflectálok, hanem maradok a magam elé kitűzött tárgynál, a költségvetés bírálatánál. (Ha Ujuk!) T. ház! A mi a költségvetést magát illeti, arra nézve az elmondottak után rövidre foglalhatom össze megjegyzéseimet. Én is a költségvetést olyannak tekintem, mely két szempontból esik megbirálás alá. —• Az egyik szempont az: vajon azon számítási alapok, melyek annak kiindulási pontját képezik, megfelelnek-e a tényleges viszonyoknak, vagy legalább a valószínűségnek? a másik szempont: vajon a költségvetésben kifejezést nyerő kormányzati és közgazdasági elvek megfelelnek-e az ország valóban jól felfogott érdekének? A mi az elsőt illeti t. i. vajon a költségvetés számításai helyesnek ós alaposoknak tarthatók-e? arra nézve bocsánatot kérek a tisztelt háztól, de én nem tudom magamat azon belső gondolattól felmenteni, hogy államháztartásunk rendezésének egyik főakadálya abban fekszik, hogy az eddigi költségvetések megállapításánál bizonyos sangui-