Képviselőházi napló, 1875. VIII. kötet • 1876. september 28–deczember 2.

Ülésnapok - 1875-169

182 168. orsnágos ülés novembor 21. 1876. matiánk a törököt, hogy engedjenek mindenben az orosz követeléseknek. Megfordítva lehet azzal is, hogy kapacitáljuk az oroszt, hogy ne követeljen olyat, ami érdekeinkkel ellenkezik és a török integritást és tekintélyt csorbítja. Tehát mi nem tudjuk, hogy mily irányban iparkodik a békét feltartani. Ügy szintén, amidőn azt méltóztatott mondani, hogy bizonyos eshetőségekben érdekeink meg fognak óvatni: „e részben is kétféleként lehet eljárni. Lehet érdekeinket megóvni ugy, hogy Oroszországgal egyesülve biztosítsuk magunkat az ellen, hogy Oroszország minket megtámadjon ós lehet más irányban Tehát ezen nyilatkozat, annyi, mint semmi. Az országnak,—azt hiszem—joga van tudni nem azt, mily eszközöket fog felhasználni a t. kormány, nem azt, hogy mily utakon és módokon iparkodik azon czólt elérni, mit el akar érni; de magát ezen czélt, ezen h'ányt ismerni joga van. Joga van arra minden országnak; de szabad legyen hozzátennem, hogy nekünk magyaroknak ezt különösen kell követelnünk. Mert én magam is hiszem azt, — a mit Simonyi Ernő mondott és a ministerelnök ur is megerősített, — hogy a jelen bonyodalmakban Austria-Magyarország érdekei találkoznak. Ezt magam is hiszem; de először a történet nem mutatja azt, hogy minden monarchia tette volna mindig azt. a mit érdekei kívánnak. Másodszor ezen érdekek is nagyon relatív dolgok. Mi meg vagyunk győződve, hogy ezen érdekek nagyon azonosak; ele ebből még nem következik az, hogy a kik döntő befolyással birnak, hogy azoknak is ilyen meggyőződések legyen. Hiszen nem titok, — ország-világ tudja, hogy igen kevés ideje még, hogy bizonyos körökben praedominált azon nézet, hogy bizony jó lesz egy kis annexió keleten. Mi pedig meg vagyunk győződve arról, hogy ez Magyarország érdekeivel egyenes ellentétben áll. Tehát itt kettős a kérdés: 1. mi érdekel minket egyátalán, tudniillik mily irányban működik a magyar kormány befolyása szerint mily irányban működik a küleseményekkel szemben V másrészről: vajon csakugyan belátják-e a Lajthán tul is, hogy a két állam érdekei ezúttal azonosak. Mert tudnunk kell azt, ne hogy a nemzet egyszerre arra a hírre ébredjen, hogy háborúba keveredett. Hiszen utóvégre arra egy-két ezrednek a határon tul lépése elegendő és talán oly háborúra, melyben a győzelem és veszteség egyet jelentene. Volt még néhány más mellékdolog a mire megjegyzést akartam tenni; (Halljuk!) hanem az idő előre haladván, miután a magam részéről teljes meggyőződésem az, hogy mulhatlanul szükséges volt, hogy a magyar kormány részéről kifejezés adassék azon érzületnek, mely a magyar nemzetet e nagy kérdéssel szemben illeti: ép ugy meg vagyok győződve arról, hogy ^szükséges, hogy a kormány is a maga részéről jelentse ki, mily irányban szándékozik haladni, hogy a nemzet nyugodtan nézhessen a közelgő jövő elébe. S mert arról vagyok meggyőződve: minden további indokolás nélkül pártolom a Simonyi Ernő képviselő ur által beadott határozati javaslatot. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Tisza Kálmán ministerelnök: T. ház! Nem szándékozom a költségvetésről magáról elmondottak czáfolatába ereszkedni. Azt gondolom, az ez irányban felhozottakra el fogja mondani a maga nézeteit és meg fogja czáfolni a felhozottakat kit ez mindenesetre első sorban illet, tisztelt collegám a pénzügyminister. Én inkább az átalános parlamenti szempontból felhozottakra kivánok reflectálni. Kénytelen leszek egy pár szót szólani azoknak egynémelyükére nézve is, a mik egyenesen személyemet illetőleg fehozattak; bocsánatát kérve a háznak, épen mint az országnak, melynek ideje és előnye rovására ezek történnek, ha ezt tenni kénytelen vagyok; de hárítva ezért a felelősséget azokra, kik nagy érdeket látszanak helyezni arra, hogy én egykor-máskor mit mondottam vagy gondoltam. Hogy legelőször is az átalános parlamenti szempontból felhozottakra reflectáljak, mindenekelőtt Irányi Dániel képviselő ur egy szavát fogom fölemlíteni, mely ma viszhangra is talált. Tenni fogom ezt azon tisztelettel, melylye! Irányi Dániel képviselő ur irányában, — habár nézeteink talán majd mindenben elejétől fogva eltértek, — mindenkor viseltettem és ma is viselhetem. A t. képviselő ur azt mondja, hogy a kormány vagy változtassa meg politikáját, vagy köszönjön le. Engedelmet kérek, de bocsássanak meg, ha én akkor, midőn parlamentalis elvek correctségéről beszélnek; azt mondom, hogy ez a felszólítás sem egyik, sem másik irányban igazán nem correct parlamentalis szempontból. Arra szólítani fel a kormányt, hogy változtassa meg politikáját, nem correct; mert az epiasi az volna, hogy oclautasittassék, hogy tegye azt és járjon el ugy, a mint mások tartják jónak, nem ugy mint maga tartja jónak, a mi csakugyan a paríamentalismus szempontjából meg nem állhat. De nem correct ez azért sem : mert egy kormányt nem kell felszólitani arra, hogy hagyja el helyét; mert a felszólítás egyes képviselőtől — bárki legyen is az — semmi parlamenti sulylyal nem bírhat; ha pedig a többség van abban a nézetben, hogy a kormány politikája rósz; ez már nem fölszólitás, hanem kötelezés ana, hogy a kormány az alkotni ányszerüen rendelkezésére álló két mód közül az egyiket válaszsza. (Élénk kelyeslés a középen.) És higyje el a képviselő ur, nem tartozom azokhoz, kik azt hirdetik és a kik panaszkodnak, hogy mily roppant teher a- kormányon lenni, bár talán jobban érzem ezt, mint igen sok más; de higyje