Képviselőházi napló, 1875. VIII. kötet • 1876. september 28–deczember 2.
Ülésnapok - 1875-169
169. országos Ülés november 21. 1876. ±£g el az igen t. képviselő ur, hogy a mai viszonyok közt csakugyan jár az annyi felelősséggel és oly súlyos felelősséggel, hogy én józan eszű embert nem képzelek, ki passióból vagy nagyravágyásból ragaszkodnék ahhoz a helyhez, melynek minden sok tövise mellett máskor rózsái is teremnek; mig most a rózsák legfeljebb — ha működésünkön az ég áldása lesz — a jövőben fognak számunkra megnyílni. (Igaz!) De épen ilyen nehéz perczekben, mint a maiak, nemcsak azt mondom, hogy egy fölszólitásra nem köteles a kormány ez irányban hallgatni ; hanem ,azt mondom, hogy politikai gyávaság nélkül {Elérik helyeslés, a középen.) helyét elhagynia nem szabad addig: mig a törvényhozás faktorainak támogatásában részesül. [Elénk tetszés a középen.) Könnyű viszonyok közt egy megsértés, sértett hiúság, egyes apróbb kérdésben is czélt nem érhetés feljogosít mindenkit a kormányzati hely elhagyására ; de a ki ezt ma ezen okoknál fogva tenné, meggyőződésem szerint helyt adna azon legalább is igen valószínű föltevésnek, hogy a felelősségtől való félelem folytán ürügyül használt fel valamely alkalmat arra, hogy azon felelősségtől meneküljön. (Igaz! a középen.) Ugyancsak parlamentalis szempontból lett ismét felhozva ós megtámadva, a mi a pénzügyi bizottságban történt. Mocsáry Lajos képviselő ur azt mondotta, hogy a parlamentalismus depravatiója az , hogy egy bizottság jelentésében majdnem ugyanazon szavak fordulnak elő, melyeket egy minister szokott használni, és Helfy képviselő ur épen most befejezett beszédjében azt jegyezte meg, hogy nem is helyes, hogy a kormány tagjai a bizottságban indítványt tegyenek vagy elmondják nézeteiket arra nézve, hogy mit határozzon a bizottság. A mi az elsőt illeti, én azt gondolom, hogy a parlamentalismus depravatiója nem abban rejlik, hogy a ház bizottságának többsége s maga a ház is, — mert hisz csak addig maradhat meg a kormány, a mig ez igy van — ugyanazon eszméket s talán ugyanazon szavakkal fejezi ki, mint a kormány szokta tenni; hanem igenis a parlamentalismus depravatiója volna az: ha a kormány megmaradhatna, habár a ház bizottságának, s magának a háznak többsége mást mond is, mint a kormány. (Helyeslés a középen.) Azon theoria, melyet a t. képviselő ur felhozott, egyenesen a kisebbség kormányzási rendszerére vezetne, *a melyben elég részünk volt hajdan, és nem hiszem, hogy valaki alája visszavágyódnék. (Tetszés a középen.) A mi pedig a másikat illeti, megvallom , én azt tartom, hogy midőn a kormánynak javaslatai utasíttatnak valamely bizottsághoz, a kormánynak ott kötelessége is, de joga is elmondani saját nézeteit, kifejezni azon nézetét, hogy mit tart a bizottság által helyesen határozandónak, s ugyan mi ez — ha ugy tetszik — egyéb , mint indítvány tétele az iránt, hogy a kormány felfogása szerint helyesen mit határozhat a bizottság. Természetes . hogy a bizottságot senki sem kötelezheti arra, hogy ezen indítványt elfogadja; de ismétlem , ha a kormány jelen van a bizottságban, s ha még hozzá, miként a képviselő ur mondotta, azt mondjuk, hogy a bizottság arra való, hogy a kormány eljárását, irányát, tettét bírálja: a dolog legegyszerűbb természete azt kívánja, hogy ezen kormánynak jogában is kell lenni, azt mondani, hogy: „bizottság, én ugy látom, hogy az előttünk fekvő adatok alapján ezt volna helyes mondanod." Ettől a jogtól a kormányt sehol semmi viszonyok közt megfosztani nem lehet. (Helyeslés a középen.) A bizottságon és annak többségén áll, azt határozni , a mit a kormány óhajt, vagy annak épen az ellenkezőjét. S különben is én arra nézve, a mit a t. képviselő ur felhozott, megkívánom még jegyezni azt, hogy a pénzügyi bizottságnak igen t. elnöke megfogja mondhatni. hogy ő mit gondol, hogy mit határozott a bizottság; de azt, hogy mit határozott a bizottság, hogy mi volt a bizottság többségének nézete , a bizottság elnöke ép oly kevéssé mondhatja meg. mint a képviselő ur. vagy én. S utoljára is én nem tudom, hogy mi szándékból fektettetik oly nagy súly arra, bogy ez vagy az, vagy amaz történt a pénzügyi bizottság kebelében. Hiszen , hogy mi történt: tudva van; inert minden nap hűségesen lettek a tárgyalások a lapokban referálva. De különben is, ha történt hiba, miután a képviselő ur, — és ezt igen helyesen teszi, — sem szándékozik az előadó urat azzal vádolni, hogy készakarva mást vett volna fel a jegyzőkönyvbe . mint a mi határoztatott: mondom, ha történt hiba: engedelmet kérek, kiket sújthat ezért a vád? Az előadó vagy a jegyző — bárki legyen — felteszi a határozatot ugy, a mint ő felfogta. Ha a határozat nem felel meg a bizottság többsége nézetének, azon többségnek módjában van ezt megmondani és az authentikáláskor viszszaállitani a határozatot ugy, a hogy a többség értelmezte. Ha ez nem történt és ha van hiba: a hiba mindenesetre azokat terheli és hanyagsággal ha akarja a ház, azokat vádolhatja, a kik működésükben ugy jártak el, hogy akkor nem voltak jelen, midőn ezen bajon, ha csak ugyan történt hiba, segíteni lehetett volna. (Ugy va:/! a középen.) Egyébiránt én ezt sem kívánom. Hiszen a bizottság csak javasol, s ez még nem dönt a világon semmi fölött. A bizottság kifejezi a maga nézetét, és a t. házon áll. azt elfogadni. vagy elvetni. Az országraés a pénzügyi politikára nem az lesz befolyással 1 ? a mit a pénzügyi bizottság
