Képviselőházi napló, 1875. VIII. kötet • 1876. september 28–deczember 2.

Ülésnapok - 1875-169

169. országol ttlés uovembwr £1. 1ST6. 179 javulásából keletkezik, de az egyenes jövedelem, akár a bank-privilegium meghosszabbításával, akár kölcsön czirnón. Legyen szabad itt erre vonatko­zólag a kormánynak csak két mondatát idéznem. „Meg vagyok róla győződve — mondotta a jelen­legi ministerelnök ur 1875. febr. 3-ki beszédében — megvagyok róla győződve, hogy a defíczitet el lehet enyésztetni 1877 folyamán, — tehát nem 18 mil­lió deíiczittel, mint most méltóztatik beterjeszteni — 1877. folyamán oly feltétellel, hogy a pénztári kezelésnek folytonosságára" okvetlenül szükséges összeg kiegészítéséül, ha az másként nem lehet, ez év végéig 8 millió írttal, ha kell kölcsön utján is gondoskodjunk, és gondoskodjunk arról, hogy az 1876. végén szükséges összeg akár a bank-privi­legium fölötti egyezkedés alkalmával szerintem nyerhető kamatnélküli kölcsönből, akár más köl­csönből." Ezt mondotta a t ministerelnök ur azon be­szédében, melylyel az akkori kormányt lelépósre kényszeritette. Es mit bizonyít ez ? bizonyítja, hogy el akarta érni ezt azon eszközökkel, melyeket az imént emiitettem; ós mit bizonyít a való? azt, hogy a vám és kereskedelmi szövetség revisiójá­nál a t. minister ur oly csekély eredményt tud felmutatni pénzben, a mi adó viszonyainknál sem­minek mondható; a fogyasztási adóra nézve szin­tén lemond minden előnyről, daczára annak, hogy maga is méltányosnak elismerte. A bankügyre nézve pedig nemcsak hogy beleegyezett abba — szintén ellentótben azzal, a mit akkor méltóztatott mondani, midőn magyarázta, hogy a negyedik csoporthoz tartozik a magyar önálló bank? ez, monda, egyáltalában a közösügyek közé nem tar­tozik, ezt akkor constatálta maga a ministerelnök ur; — de gondoskodott róla, hogy igenis ez is tartozzék a közös ügyekhez. (Igazi a széhö halfe­löl.) Hogy miként értelmezem az önálló bankot, kimondom, nem minden esetben és minden viszo­nyok közt „valóban és nem csak névleg és szín­leg önálló bankot tartok olyannak, mely az ország pénzügyi érdekeit kielégíthesse." Ezzel szemben tudjuk, mi alkura lépett a laj­tántuli kormánynyal és azon kamatnólküli kölcsön helyett, melyet a minister kilátásba helyezett: mit tett ? Beleegyezett, hogy vita kérdéssé legyen, hogy mi ne fizessünk az osztrák banknak azért, hogy oly szives legyen a mi millióinkat bezsebelni. {Igaz: a széhö balfelol). Engedelmet kérek, nem uj a történetben, hogy politikai férfiak imitt-amott egyes kérdésekben el­lentétbe jönnek önmagukkal; de hogy valaki min­den olyasnak lépésről-lépésre ellentétét tegye, a mit évek óta hirdetett, ós tegye épen akkor, mi­kor hatalmában volna nem tenni: ez, megvallom, az én tudomásom szerint első példa a történelem­ben. Én nem fogok most kiterjeszkedni a kiegye­zés pontozataira; hiszen nem sokára, ha más ese­mények nem akadályozzák, kell, hogy azok a ház elé kerüljenek. Van azonban azok közt egy pont, épen az, melyet utoljára érintettem, és melyre nézve szükségesnek találtam, hogy némelyeket el­mondjak, csakis azon okból, mert ez az egy pont, t. i. a 80 milliónyi államadósságban leendő ré­szesülés, oly kérdés, a mely szerintem már az ál­tal is praeoccupáltatik, rontatik: ha beleegyezünk abba, hogy a ministerium e tekintetben törvény­javaslatot terjeszszen a ház elé. {Helyeslés a széhö balfelöl). Be van bizonyítva t. ház tényekkel, hogy ez a 80 milliós államadósság felvétetett azon lajstromba, a melynek alapján a kiegyezés történt. Ezt benn lehet találni talán igen világosan a bizottsági jegy­zőkönyvekben ós azon jegyzőkönyvekben, a me­lyeket az akkori két ministerium küldöttei e tárgy­ban vezettek. Utalok e tekintetben, ugy hiszem, egy meg­lehetősen tekintélyes forrásra, az akkori pénzügy­ministernek könyvére, a ki azon tanácskozásokat vezette, a gróf Lónyay Menyhért, által erre vo­natkozólag közzé tett könyvre, a melyben az ada­tok igen részletesen vannak elősorolva. Ez tehát az első pont, a melyről bebizonyitható, hogy ezt kérdés tárgyává tenni nem lehet: mert már akkor meg lett oldva. Van egy másik tény, a melyre nézve nem kell jegyzőkönyvekre hivatkozni. Tény t, i. hogy annak jutalmául, hogy ezen kiegyezés következ­tében Magyarországra jövőre semminemű teher ne háramolhasson. Austria részesül azon nagy előnyökben, először, hogy az államadóssági con­versió előnyeit kizárólag ő maga élvezi, hogy a szelvónyadót kizárólag ő szedi, a sorsolási nyere­ményeket kizárólag ő élvezi és a mi legfőbb, hogy azon adó, a melyet az osztrák nemzeti bank éve­ken át fizet: egyedül és kizárólag az osztrák kincs­tárba foly. Hogy lehet feltenni, hogy akár az osztrák nemzeti bank, akár az osztrák kormány valaha azon véleményben lett volna, hogy ez Ma­gyarországot is teheli. Akkor köteles lett volna Magyarországot is részesíteni azon adóban arány­lag legalább, a melyet az osztrák nemzeti bank éveken át fizet. Nem említve mondom ezen adót, feltéve, hogy sehol sem törvénynyel, sem jegyző­könyvvel, sem lajtromban nem lett volna soha ki­mondva, hogy ezen 80 milliónyi államadósság Magyarországot nem terhelheti: a ministeriumnak nem lett volna szabad abba belebocsátkozni, már csak azért sem, mert a törvény maga megmutatja útját: milyen alapra kellett volna terelni az ügyet. Választott bíróság, arbitrage, elhiszem a leghe­lyesebb ut akkor, mikor kérdés merül fel két nemzet közt, hol dönteni kell jog és kötelesség fölött. 23*

Next

/
Oldalképek
Tartalom