Képviselőházi napló, 1875. VIII. kötet • 1876. september 28–deczember 2.
Ülésnapok - 1875-169
272 1 * 9, országos még november 21. 1876. moraliter lehetségesnek, melynek ezélja egymást erősiteui; de nem ismerhetem el moraliter lehetségesnek azt, melynek ezélja egymást gyengíteni. Ezen átalánosságoknak előre bocsátása után bátor vagyok az előttünk fekvő költségvetést valamivel közelebbről szemügyre venni. Mindenek előtt kijelentem, hogy ón — eltekintve attól, hogy kikből álljon azon kormány, mely a költségvetést alkalmazni hivatva lesz — az ország jelenlegi sanyarú helyzetében szükségesnek tartom, hogy a költségvetés lehetőleg komoly, objecUv birálat alapján oly módon alakittassék ós áilapittassék meg, hogy az a létező viszonyok közt lehető legjobban legyen; azért annak részletes tárgyalásába bebocsátkozni hajlandó vagyok s az előterjesztést a részletes tárgyalás alapjául elfogadom. De kijelentem egyszersmind azt is, hogy a kormánynak sem pénzügyi, sem közgazdasági politikájában nem osztozom; sőt határozottan veszélyesnek tartom. Tekintettel azokra, mik e tekintetben előttem itt elmondattak, főleg Lukács Béla képviselőtársamnak kifejezésére, miket magamóvá teszek; ezen nézetem részletes indokolásába bebocsátkozni nem akarok és csupán néhány idevágó indoknak futólagos megérintésére szorítkozom. A kormány pénzügyi politikájának egyik sarkalatos hibája az, hogy tökéletesen szem elől téveszti azon szoros összeköttetést, mely az állam pénzügye és a nemzetgazdaság között létezik A pénzügy a közgazdaságnak csak egy organikus része és virágzó pénzügy sanyarú közgazdaság mellett nem képzelhető. A ministerium ezt szem elől látszik téveszteni ; szem elől téveszti, hogy azon összegeket, melyet a kormány államszükségletek fedezésére igénybe akar venni: a nemzetnek termelési utján elő kell állítani, és hogy a nemzet csak azon feleslegeket adhatja oda a kormánynak, melyek a létfentartási szükségleteken felül megmaradnak. Ha a nemzet megszűnik termelni és feleslegeket előállítani: megszűnik lehetősége annak, hogy adót fizethessen. A ministerium ez igazságot teljesen ignorálja. Más szóval: mintha a nemzet volna a pénzügyekért teremtve, nem pedig megfordítva a pénzügy a nemzetért. Ezen felfogás tükröződik vissza a ministerium minden intézkedésén, sőt daczára — azon frasisoknak, melyek közbe közbe légnek röpittetnek a termelő tényezők emeléséről, az ipar, gazdaság ós kereskedés fejlesztéséről, — a ministerium szavaiban is. A pénzügyminister ur, a jelen budget előterjesztésekor elmondott pénzügyi exposójában az eddigi pénzügyi gazdálkodással való megelégedés bizonyos melegségével hangsúlyozza, hogy a jelen budget az előbbiekhez képest haladást jelent: mivel ezen budget annyi és annyi millióval reálisabbá van téve. Mit jelent a hivatalos fraseologiának ezen legújabb schlagwortja ? — Semmit mást, minthogy a folytatott közgazdasági ós pénzügyi politika eredményekép bizonyos államjövedelmek, melyek pedig az adóképessóg mórvéül tekinthetők, annyi és annyi millióval alább szálltak, azaz: hogy a kormány politikájának eredmény^kép lejebb szállt a népesség adóereje, hogy ehhez képest az előirányzatot is alább kellett szállitani. Ezt jelenti az a l'rasis, hogy a budget ennyi és ennyi millióval reálisabbá van téve. — Valóban ebben haladást a kibontakozás felé csak az láthat: aki tökéletesen ignorálja, hogy a pénzügy van a nemzetért, nem megfordítva; aki a fin an ez -kezelés számára akarja igénybe venni a mindent uraló absolutismus mottóját, mely így hangzik: l'état cest moi! l)e a pénzügyminister ur nem csupán ezen irányban fejezi ki elismerését az általa folytatott pénzügyi politika iránt. Haladást lát abban is. hogy bizonyos állami gazdaságok, például bányászat, erdészet, vas-ipar stb. üzemi szükségletét lejebb szállította. Mit jelent ez? Egyszerűen azt, hogy az állam kénytelen volt megszorítani a termelést, azaz: hogy ezen iparokban egynéhány ezerrel kevesebb kéz dolgozik, egynéhány millióval kevesebb érték vagyis nemzeti vagyon termeltetik, s hogy az államjavakban fekvő nemzeti tőkéből egynéhány tiz millióval több hevertetik holtan. — Ezzel nem akarom azt mondani, hogy a pénzügyminister helytelenül cselekedett, midőn az ittenieket megszorította: mert feltételezem róla, hogy a helyzet következményének felelt meg, midőn ezt tette. De ép ez a sajnos, hogy közgazdasági politikánk oly helyzetet teremtett, hogy bizonyos iparüzőkre nézve előnyösebb megszüntetni az üzletet, mint tovább dolgozni: mert csak veszteségre dolgozhatik. De midőn így áll a dolog, lehet-e szó arról, hogy a kibontakozás felé haladunk? és megengedhető-e, hogy midőn a jövedelmek erőtlenek, ugy hogy az iparüzők üzletüket mindinkább megszorítani kénytelenek, az állam mind nagyobb-nagyobb követelésekkel lépjen fel, és évről évre nagyobb áldozatokat követeljen tőlük. A ministerium továbbá előnyt lát abban, hogy mindennemű investitiót, építkezést stb. minimumra szorított. — Az összes beruházás a ministerium költség tervezte szerint 55 millió (de ebből is még több, mint két millió nagyon szép értékű beruházás legalább nem reproductiv beruházás) és kilátásba helyeztetik, hogy még ez is el fog maradni jövőre. Mit jelent ez ? Azt, hogy kénytelenek voltunk államunk oly felszerelését, melyre versenytársaink
