Képviselőházi napló, 1875. VIII. kötet • 1876. september 28–deczember 2.

Ülésnapok - 1875-169

169. országos Illés november 21. 1876. 173 számos milliót költenek, teljesen abba hagyni. — Én azt tartom, hogy , hasznos investitiók nélkül mai nap a czivilizált államokkal egyenlépést haladni nem lehet; ha tehát az investitiókat abba hagyjuk: a haladás feltételeit szüntetjük meg. És ha ezt haladásnak nevezzük: ez iróniának megjárja; de komolyan véve csak arról tanusikodik, hogy nagyon megtanultunk játékot űzni a legmagasztosabb jelszavakkal. Egyébiránt ezeket csupán azért hoztam fel, hogy illustráljam abbeli állításomat, hogy a kormány nem bir érzékkel a nemzet közgazdasági szükségletei iránt, s hogy a finencialis érdekeken tul a nemzeti termelés érdekeit egészen tekinteten kivül hagyja. Én t. ház, rendkívül fontosnak tartom a finaneziális érdekeket épen annál fogva, mivel a termelés minden ágával szoros organicus kapcsolatban áll az állam pénzügye. De másfelül azon meggyőződésben élek, hogy pénzügyi bajainkon nem lehet az által segíteni, ha kíméletlenül bele markolunk a termelés finom szövetű organigurusába, szétromboljuk annak finomabb szálait; — ha kímélet és irgalom nélkül elvesszük a termelők ezreitől a munka-eszközeit. — Ez utón nem lehet a pénzügyi bajt orvosolni, hanem lehet végkép orvosolhatlanná tenni . . . Segíteni, csupán azáltal lehet, ha a nemzeti termelő erőket uj életre, tevékenységre serkentjük, ha észszerű közgazdasági politika inangurálása által lehetővé tesszük, hogy azon ezer és ezer munkáskéz, mely mai nap szünetelésre van kárhoztatva: folytonos jutalmazó foglalkozást leljen. A ministerium pénzügyi politikájának másik sarkalatos hibája abban áll, hogy az állam szükségletének terhét igen egyoidalulag a direct adókra fekteti, az indirect adók feletti önálló rendelkezésről pedig lemond; sőt az általunk tényleg fizetett indirect adóknak tetemes részét az osztrák államkincstárnak s az osztrák iparosoknak áldozza fel. Azt lehetne mondani, hogy utoljára is mindegy, akár direct, akár indirect, adók utján viseljük a terheket; de ez határozottan téves felfogás. A direct adók a termelést sújtják, az indirect adók ellenben a fogyasztást. Ez igen lényeges különbség. Nem akarok t. ház, ez alkalommal hosszas theoriákba bocsátkozni azon kérdés fejtegetése felett, hogy mily hatást gyakorol a direct és milyet az indirect adó a termelésre és vagyonra; azonban röviden constatálnom kell azt, hogy a nemzetgazdászat kérlelhetlen törvényei szerint a direct adók bizonyos körülmények között, midőn felette súlyosak, olyan hatással vannak : mintha a vetőmagot elvennők a termelőktől; ellenben az indirect adó olyan természettel bir, hogy azon vetőmag elvetése következtében beállott uj termés jóformán önmaga hullatja el a jövedelmet. Ez a különbség a direct és indirect adók hatása között. De t. ház, ezek csak theoriák, beszéljünk practikusan. Praetikus kérdés az : vajon alkalmas-e a követett politika arra, hogy az államháztartásban az egyensúly helyreállittassék ? E tekintetben igen t. ház, én kénytelen vagyok némely számításokat felhozni, mert utoljára is az ilyen kérdésekben számítás a döntő. És kénytelen vagyok azon csoportosításra viszszatérni, a melyet Lukács Béla t. képviselőtársam hozott fel, annálinkább, mert a t. minister urnák igen nagy mulatságot okozott azon csoportosítás. Azon csoportosítás, melyet én felállítok, analóg azzal, melyet Lukács Béla t. képviselő ur felállított ; de mégis más alapon feküszik. Én t. i. a reproductivitas mérvét veszem kiindulási pontul, azaz azon mérvet, mely a kiadások különböző nemei közt azok reproductiv ereje közt fennáll. E tekintetben én 4 csoportot állítok fel, mindenekelőtt azok után kihpzoin az állam valóságos szükségleteire fordított kiadások összegét. Az első csoportba tartoznak a holt terhek, azok, a melyeknek viseléséből már semmiféle haszon, legalább a közelebbi jövőre nézve nem lesz. Ide tartoznak először a központi és más nyugdijak, az államadóssági kamatok, a vasúti garantiák, továbbá a közös ministeriumok nyugdijai: a hadügyit kivéve, — ezek 300 millió 27 ezer frtra rúgnak. Ezekhez járulnak még a szintén hasonló természetű terhek, az u. n. átmeneti és beruházasi sz ükségletek sorából 1 millió 100 ezer forinttal. Tehát a holt terhek, a melyek a nemzet vállait nyomják, 101 millió 127 ezer frtot tesznek. A második csoportba tarteznak a souverainitás költségei. Ide számítom az udvartartás, cabinet-iroda, ministerelnökség és a külügyrninisteriumnak, mint olyan közegnek költségeit, melyek mindannyian az állam souverainitásának föntartására vannak szánva. Ez teszen 7.677,000 frtot. Ezzel rokon-termószetü a hadsereg költsége, és pedig először a közös hadseregé. Megjegyzem, hogy én a közös kiadásokat bruttó veszem, miután a mi költségvetésünkben is a kiadások bruttó vannak véve. A közös hadsereg költsége tesz 34.807,000 frtot, a honvédségé 5.992,000 frtot összesen 40,799,000 frtot. Ezekhez járul még szintén a úgynevezett átmeneti és beruházási szükséglet összegéből 109,000 írttal, ugy hogy az összes hadseregi költség 40 908,000 frtra rug. Egy uj csoport a jövedelmek beszedése és az állam úgynevezett magángazdaságainak kezelési és üzemi költségek. Allamgazdasági szempontból ezek a jövőre hasznothajtó természettel szintén nem bírnak, ha-