Képviselőházi napló, 1875. VIII. kötet • 1876. september 28–deczember 2.

Ülésnapok - 1875-169

169. országos Illés november 21. 1876. 163 nem akarom őket háborgatni, legfölebb csak iri- I gyelhetem; mert azoké a mennyország, akik hisznek benne. Ezen pártnak álláspontja érdekesebb, mint a szélső jobboldali ellenzéké, már csak azért is, mivel ujabb. A jobboldali ellenzék állapotaink javulását a rendszerváltoztatástól várja ; midőn azonban azon kérdéssel fordulunk feléje, hogy mi legyen tehát ezen rendszerváltoztatás: e tekintetben nyilatkozataikból csak két positiv részt vagyunk képesek kivonni. Meglehet, hogy az én hibám, de eddig ennél többet nem hallottam. Az egyik a közigazgatási tisztviselőknek kinevezése. Megengedem, hogy ezen kérdés vitatható a közigazgatás jóságának szempontjából, és ha a penzügyminister ur kijelentené, hogy állampénztárunk oly helyzetben van, mely szerint ezen uj költségtöbbletet megengedi, talán magam is azt mondanám : Nem bánom, ha a minister felelős a tisztviselőkért, nevezze ki azokat; de pénzügyi helyzetünk ezt ma nem engedi meg, mert ez nem lenne költségkímélés, hanem emelés. Én azt hiszem, hogy a választott tisztviselő eddig kisebb fizetéssel érte be azért: mert a választás által bizonyos méltósággal emelkedett azon hivatalra; de hozzá jő az is, hogy a kinevezett hivatalnoknak nyugdijt kell biztosítani és igy az esetleg kinevezett tehetetlen, képtelen, vagy elaggott tisztviselőt nyugdíjban kellene részesíteni, a mi nem mondom, hogy nem volna móltányos ; hanem tagadom, hogy ez költségkímélés volna, és hogy ez javíthatná költségvetésünket. A jobboldali ellenzék programmjának második lényeges pontja az, miszerint a honvédséget rendes sereggé akarják átalakítani; de, hogy ez költségkímélés lenne, azt ismét bátor vagyok kétségbe vonni. Meglehet, hogy védképességünket emelné. Ez vitatható kórdós; de az, hogy ez a mi pénzügyi budgetünket javíthatná, több mint kétséges. Ezen két lényeges ponton kívül, melyet több kitűnő tagja a jobboldali ellenzéknek pártolt és előadott, egyetlenegyre emlékszem, ami ezen túlmegy, és ez az, amit Bausznern képviselő ur említett, ki ezen pártnak programmját egy lépéssel tovább vive, állami ezéljainkat akarja leszállítani. 0 állami ezóljaink tekintetében engedékeny, sőt e téren még áldozatokra is kész; meglehet, hogyha szépen kérnénk: talán magát államiságunkat is kész lenne feláldozni. Inductiv módszerének alapján talán még a culturnépek sorából is kész lenne bennünket kitörülni. Hivatkozott tegnap Francziaországra ós figyelmeztetett minket, hogy ne emeljük állami ezéljainkat magasra, mert ugy járhatnánk, mint Francziaország járt. Nem tudom miként tanulmányozta Franciaország törtenetét. Én emlékszem egy felejthetlen esetre, midőn a franczia hadügyér Napóleon idejében a költségvetés emelését kívánta, hadi czélokra egy bizozonyos nagyobb összeget kérvén, figyelmeztetve a megtagadás következményeire. Ekkor a törvényhozó testület ezen összeget megtagadta. Ugy hiszem, hogy ma azok, kiknek bátorságuk volt a franczia törvényhozó testületben megtagadni ezen szükséges kiadást: ma nagyon megbánták, mert eljárásuknak szomorú következményei oly szomorúak voltak, hogy azokat sokáig nem lesznek képesek elfeledni. Én nem kívánnám tehát, hogy utóbb mi is igy megbánhassuk, hogy a kiadásokban itt-ott meggazdálkodott fillérek árát milliókban fizessük meg. Bausznern képviselő ur arra kérte a kormányt, hogy oszlassa el illusióit. Nem tudom miféle illusiokat értett a képviselő ur? Ha pénzügyi illusiokat értett: akkor ugy hiszem, hogy azon jeles beszédek, melyeket itt a házban több óv előtt a háznak igen t. elnöke, mint akkori penzügyminister elmondott, továbbá azon beszédek, melyeket a jelenlegi penzügyminister úrtól hallottunk: minden illusiokat, még Bausznern urnák e tekintetében való illusióit is eloszlathatták: ha azonban ő azon illusióban találna élni, hogy a magyar nemzet valamikor rá volna bírható, hogy állami ezéljairól lemondjon, hogy ezeket alább szállítsa : akkor ón magam is elegendő lennék arra, hogy felvilágosítsam a t. képviselő urat, hogy ez valósithatlan illusió ; mert Magyarország e tekintetben soha sem ellenségeinek, sem neki nem fog ilyen concessiókat tenni. T. képviselőház! Miként előbb emiitettem, nagyon sajnos, hogy a képviselőházban többen tulsötéten látván, tulsötéten festik helyzetünket. Tegnap Irányi Dániel képviselő ur azon kérdéssel fordult felénk, hogy mitévők leszünk, ha a háború ki talál ütni; hol veszünk pénzt kiadásaink fedezésére"? A tegnapi újságok hozták épen a hírt, hogy a minden oroszok hatalmas ezárja a háborúra készülve, pénzre lévén szüksége, kénytelen volt rubeleket készíteni ós pedig nem aranyból és ezüstből, hanem papirosból és midőn ezen óriás birodalom kénytelen ily rendkívüli művelethez folyamodni: méltatlan kívánság lenne, hogy a szegény Magyarország, mely még csak nem rég nyerte vissza államiságát, mely mindenféle befektetéseket volt kénytelen tenni, mert elhanyagolva ridegen, pusztán, kiszákmányoltan találtuk az országot, — azt kívánják, hogy ezen Magyarország oly pénztárral bírjon, hogy háború esetén a pénzzel készen álljon. A mi pénzügyeink t. ház, meggyőződésem szerint bár nem állanak is oly virágzóan, de nem is állanak oly roszszul, mint azt sokan képzelik, 18 millió deficzit áll előttünk, ezen 18 millióból 5—6 millió hasznos befektetésekre fordittatik, tehát marad 13 millió; ha most hozzá veszszük azt, hogy vasutainknak évenként annyi sub21*