Képviselőházi napló, 1875. VIII. kötet • 1876. september 28–deczember 2.

Ülésnapok - 1875-169

164 169. országos Illés november 21. 1876. ventiót kell fizetnünk, hogy az felér azon öszszeggel, sőt azt meghaladja: ugy látszik, hogy a 18 millió deficit nem fecséreltetik el, — de befektettetik, befektettetik pedig oly czélokra, melyek szükségesek. Ott van az amortisatio kérdése, évenként amortisáljuk adóságaink egy részét; és azon reményt is kénytelen vagyok kifejezni Irányi képviselő úrral szemben, ki az kordé, hogy segítünk bajainkon, honnan várjuk a segélyt, — hiszen ezen befektetéseink, ha e mai napon európai nyomott pénzügyek mellett nem is jövedelmeznek ugy mint kellene, de reméljük, remélnünk szabad, hogy rövid idő múlva kedvezni fognak ós azon hiányt, a mely pénztárunkban mutatkozik, legalább későbben fedezik. Hogy lehet kívánni a mai viszonyok közt, hogy mindazon befektetéseket, melyek az országban történnek: mi magunk viseljük és azon mérvben fokozzuk az adókat? Ez lehetetlen. Szükségképen oly módot kell felhasználni, hogy megmaradjon a törlesztés a jövő nemzedéknek is, a melynek érdekében történtek a befektetések. T. ház! az ón nézetem szerint tulsötéten festés, ezen túlzások eltérítik figyelmünket azon eszközökről és módokról, melyek legalább rószben is enyhithetnők bajainkat. Nekem is igen sok tárgyam lenne, a melyre szeretném a kormányt és t. házat figyelmeztetni ós tán többet is érintettem volna: ha nem lettem volna kénytelen a t. ház figyelnie nagy részét kimeríteni azzal, hogy azon nagyrészt igazságtalan bírálatokat -^némileg helyre igazítsam. Ha mi t. ház! mindég csak speculativ reménynyel fogunk foglalkozni, messzire tervezve a jövőre: akkor nem fogjuk elintézni azon dolgokat, melyek ma vannak, illetőleg kellene napirenden lenniök. Igen is sok van olyan, a mi elintézésre vár, igen is sok sebe van Magyarországnak ma, a melyet gyógyítani lehetne, ha a háznak ideje lenne és a kormány figyelme kiterjedhetne arra, hogy azok orvosoltassanak ; de ha a kormány folytonosan kénytelen védekezni oly vádak ellen, melyeknek elvégre számokkali czáfolása alig lehetséges, melyek csak az individuális érzelmekben fekszenek: nem lehet elég ideje és figyelme arra, hogy a tényleges szükségeket, bajokat orvosolja. Ma tehát t. ház, én csak két tárgyra fogok szorítkozni, melyre a t. kormánynak és a t. háznak figyelmét bátor vagyok kikérni. A defícziteknek lidércz nyomása alatt majdnem egyhangúlag csak arra irányoztuk figyelmünket, hogy az állampénztárba minél több pénz folyjon be, minden intézkedés oda volt irányozva, hogy az adók pontosan ós kérlelhetlenül behajtassanak. Megfeledkeztünk azonban arról, hogy midőn a pénzügyi kormányzatot és a tisztviselőket felelősekké teszszük azon összegekért, melyek az állampénztárba be nem fotynak, önkénytelenül azon térre tereljük ezen tisztviselőket, hogy minden fígyelmöket arra fordítsák, hogy beszedjék az összegeket és elkerüli figyelmöket az, hogy egyik-másik esetben az illető adózón igazságtalanság történik. A mi adószabályaink- oly complikáltak, hogy ezeket ma mi magunk, kik a törvényeket hoztuk, nagyrészben nem ösmerjük és nem értjük; hát még a kevésbbé müveitek! Sőt még a végrehajtó pénzügyi közegek, szintén sok tévedésnek vannak kitéve. Ez által t. ház sok kára történik az adózóknál, elkesirittetnek a kedélyek ós a hangulat olyanná válik, melynek aztán igen keserű kifejezéseit vagyunk kénytelenek hallani a képviselőházban. Bátor vagyok tehát felhívni a t. pénzügyminister ur figyelmét ezen szabályokra, szeretném, ha módot találhatna arra, hogy a pénzügyi kezelési szabályok lehetőleg népszerűen előadva hazánk több nyelvén, illetőleg azon nyelveken, melyeket az állam polgárai és adózói értenek, közzótétessenek. Szükségét látom ennek azért: mert az adózó nép nálunk nem értvén a szabályokat és rendeleteket, nagyon nehezen kap felvilágosítást az illető adótisztviselőktől, — hogy egyéb okot ne említsek, már csak azért is, mivel azok ideje más dolgokkal van igénybe véve. Igaz, hogy midőn ily hiba elkövettetik, midőn valakin az adót kétszer hajtják be, vagy midőn más valakin hajtják be az adót, mint a ki" fizetni tartozik : a pénzügyi közegek azzal vigasztalják az illetőt, hogy folyamodhatik, és ha igaza van, a tőle beszedett pénz annak idején meg fog téríttetni Megtérítése az igaz hogy elérhető ; azonban az illető adózónak nagy kárára; kénytelen futkosni ide és oda; folyamodik, bélyegekre költ, utazik, míg végre valahára visszakerül pénze ós miképpen adjon neki kárpótlást az állam azon vesztességeért, melyet ő szenvedett esetleg azáltal, hogy a végrehajtás utján egy értékes szükséges tárgya olcsón elárvereztetett, s ő előbb vagy utóbb háromszoros áron kénytelen visszaváltani. Ezért az állam neki kárpótlást nem adhat; de törvényeink szerint e hibáért a pénzügyi közegek nem felelősek, és igy ő kárt szenvedett ós az állam ezáltal nem nyert. Az állam a legjobb esetben is csak azt kaphatja meg, ami őt megilleti; de mert az adózót nagy kár érheti: azért bátor vagyok kérni a pénzügyminister urat, kegyeskedjék oda utasítani a pénzügyi közegeket, hogy az adó kirovásánál nagy figyelemmel legyenek, figyelmeztetni egyúttal őket arra, hogyha esetleg könnyelműen járnak el, vagy más okoknál fogva károsítanák meg az illetőket (közbekiáltás: szándékosan) nem akarom mondani, hogy szándékosan, de legalább könynyelmű hanyagságból, hogy az ily tisztviselőt a t. pénzügyminister legyen szives meg-