Képviselőházi napló, 1875. VIII. kötet • 1876. september 28–deczember 2.
Ülésnapok - 1875-169
162 169. országos ülés november 21. 1876 Ez a parlamentális rendszer egyik nélkülözhetlen igen fontos kelléke. A kritika mindig szükséges, különösen a kormányokkal szemben : mert a minden egyénben létező konservativ hajlam fokozódik a kormányra jutás által és azért ritka az oly kormány, mely serkentésre, buzdításra nem szorul. Szükséges azonban, hogy ezen kritika tárgyilagos, igazságos és méltányos legyen. Mert ha ezen elvektől eltér: akkor elhomályosítja az igazságot, letereli a figyelmet azon bajokról, és azon módokról, melyekkel a bajokon segíthetni. Engedje meg a t. ellenzék, hogy én néhány kritizáló észrevételt tegyek az ő eljárására. A szónokok majdnem mindnyájan beismerik azt, hogy a jelenlegi költségvetés tényleges törvényen alapszik, a törvény keretében mozog ; beismerik többnyire azt, hogy a megtakarítások terén a kormány elment azon határig, a melyen tul lépést tenni veszedelmes volna; beismerik azt is, hogy a jövedelmek fokozásában még bizonyos leleményességet is tanúsított, és midőn mind ennek daczára nem érte el a kivánt sikert, nem teljesíthette minden reményünket: akkor rosszalást fejeznek ki iránta azért, hogy a lehetetlent nem tette lehetővé, hogy valami csodás módon nem emésztette fel a defíczitet. Ha méltányosok akarunk lenni: akkor ugy hiszem be kell érni a kormány azon tetteivel, a melyeket ime az ellenzék ekként beismert ; lehetetlent kívánni annyi lenne, mint a lehetőt is lehetetlenné tenni. Megbocsát a t. ellenzék akkor is, ha ezen eljárást, midőn tulfekete színekben festi a helyzetet, midőn az én meggyőződésem szerint tulszigoru bírálatot mond a kormány felett: ma, midőn talán egy európai conflagratió előtt állunk, midőn talán épen egy államkölcsönmüvelet előestéjén vagyunk, czélszerünek nem tartom; és ha állana az, a mit egyik képviselőtársunk Nemes Nándor gróf emiitett, hogy a kedvetlen hangulatban levő lehangolt kedélyek még a hazafiaknál is készek az ellenséghez csatlakozni: akkor én ezen eljárást, — mondom ha ez állana •— még hazafiasnak sem tartanám. Vannak t. ház, kik a fusióhoz semmi reményt sem csatoltak és ma kijelentik, hogy reményeikben nagyon is csalatkoztak; hogy a fusió nem termetté meg azon gyümölcsöket, melyeket tőle vártak; átalában azt kívánják elhitetni, hogy a fusiónak eddig semmiféle kedvező eredménye nem volt. ügy hiszem, hogy ennek czáfolatába bocsátkoznom fölösleges lenne, mert hogy a fusió már legalább is azt idézte elő, hogy ma itt ismét nyugodtan tanácskozhatunk a költségvetés felett, az tény. Nemes Nándor gróf a fusió eredményeként egyedül azt ismeri el, hogy az exigentiák tudományából ingyen oktatást nyújtott; és én sajnálattal vagyok kénytelen tapasztalni, hogy ugyanazok, kik az egykori ellenzék vezérének, Tisza Kálmánnak abbeli eljárását, hogy reményeket nyújtott vagy táplált, roszalják : maguk esnek ma ugyanazon hibába, hogy más uj, talán még kevésbé valósitható reményeket kivannak ébreszteni. A t. ellenzék soraiból Lukács Béla képviselő ur igen könnyűnek állította a deíiczit, az állam pénzügyi helyzetének rendezését azon esetben, ha Ausztriával nem lennénk szövetségben, megfeledkezvén, azon szerinte csekély, szerintünk talán lényeges körülményről, hogy tényleges szövetségben vagyunk vele. Mocsáry Lajos t. képviselőtársam tegnapi beszédében a parlamentalismust tartotta veszélyeztetnek, és a mint beszédéből értettem, csak az által tarthatná biztosítottnak a parlamentalismust: ha az történnék meg, a mit nem a többség, hanem a kisebbség kíván. Irányi Dániel t. képviselőtársam elkeseredésében azt kiáltja tegnap : kérdezzük meg a népet, kérjünk tanácsot a néptől arra nézve, hogy mitevők legyünk. Meg fog azonban bocsátani t. képviselőtársunk, ha én e tekintetben kifejtett nézetét nem fogadhatom el. Nagyra becsülöm én a népnek kívánságát, nagyra becsülöm meggyőződését : de itt e helyen lehetetlen, hogy mást kövessek, mint saját meggyőződésemet, saját lelkiismeretemet. Nem mehetek ón tanácsot kérni azoktól, a kik ide küldtek azért, hogy őket képviseljem, és az én belátásom, az én meggyőződésem szerint cselekedjem. Bujanovics Sándor t. képviselőtársunk legtárgyilagosabb volt a költségvetés kritizálásánál. Kritikájának alapjául elfogadta a költségvetést és arra igen gyakran hivatkozott; elfogadta annak mindazon tételeit, melyek az ő és pártjának malmára hajtják a vizet; de azokat nem, melyek pártjának érdekével ellentétben állanak. Elkísérte a költségvetést odáig, a hol a bizottság kijelenti, miszerint az eddigi tényleges eredmények .alapján javulást constatál, miszerint ezen költségvetés javulásából következtetve, reményét fejezi ki a nem sokára várható teljes javulás iránt. Ezen reményét ugyanazon premissákból, melyekből azt a bizottság kifejezte, ugyanazon premissák alapján azt t. képviselőtársunk megtagadta. Idáig megy körülbelül a t. ellenzék támadásának negatív része. Eosszalják a létezőt, sötét színekben festik a helyzetet; de midőn azon kérdéssel állanak szemben: mi teendő, mi javíthatná helyzetünket és háztartásunkat, itt már a t. ellenzék nagyon megoszlik. Megoszlik különösen két csoportra. A baloldali ellenzék, mint ezelőtt, ugy még most is, az országnak Ausztriától való teljes függetlenségétől várja és reméli állapotaink javulását ; azt hiszik: „Es ist eine alté Greschichte, bleibt aber immer neu", ós én ezen nézetükben
