Képviselőházi napló, 1875. VIII. kötet • 1876. september 28–deczember 2.
Ülésnapok - 1875-168
168. országos ülés november 20*. 187IR. 157 megengedjen az igen t. képviselő ur; de az ő pénzügyi programmja igen emlékeztet azon bibliai mondatra: legyetek tökéletesek, valamint a ti mennyei atyátok tökéletes. Ezt elérni akarni én idealismusnak tartom. Ha csak akkor fogjuk elérni a deficzit megszüntetését: igen sokáig kell várakoznunk. Még azokkal sem érthetek tökéletesen egyet, kik mint Lukács Béla t. barátom, azt mondják, hogy ők az államháztartás rendezését államgazdászati intézkedésektől, nevezetesen az önálló vámterület és önálló bank felállításáról remélik. Elismerem készségesen, hogy ez az egyik legfontosabb tényező; de magában elégségesnek még ezt sem tartom. Én azt hiszem, hogy mi nem nélkülözhetjük állapotaink javulásának egyátalában semmi forrásait, eszközeit s ezek közt legfőbbnek , mindenek alapjának tartom azt, hogy Magyarország önállósága és függetlensége kiviva legyen; mert mindaddig, mig ez nincs meg: ezer csatornákon folytonosan szivatyuztatik az ország ereje. Azt kívánom tehát, hogy Magyarország önállósága és függetlensége legyen mindenekelőtt biztosítva, hogy Magyarország önállósága, mint rendszer keresztül legyen vive az államélet minden ágában, s mint ennek nélkülözhetlen alapját kívánom a magyar hadsereg felállítását, s azt hiszem, nem volna helyes azt mondani, hogy ez alkalommal ezen kérdést fejtegetni egyátalában nem opportunus. Én beismerem azt, hogy hadseregeket újjá alakítani, ujja szervezni az ellenség előtt a lehetetlenséggel határos ; de kérdem t. képviselőtársaimat, vajon nem órezné-e magát mindegyik sokkal nyugodtabbnak, épen ezen pillanatban, midőn nehéz fellegek tornyosulnak hazánk egén, hogy ha honvédeink mellett, kiknek meglehet, most leszen alkalmuk magukat a dicső honvéd névre érdemesíteni: volna magyar állandó hadsereg is, mely magyar tisztek vezérlete alatt, magyar szellemtől áthatva osztatlan lelkesedéssel küzdene a hazáért, hazájának szabadságáért. Azokon kivül, miket t. képviselőtársam már előttem felemlítettek, mint indokokat, arra nézve, hogy a kormány iránt bizalommal nem viseltethetünk: ón még csak egyet vagyok bátor fölemlíteni, a mit igen fontosnak tartok. Én nem lehetek bizalommal a kormány iránt azon indoknál fogva sem, mert az utolsó időben oly sérelmeket követett el a polgároknak alkotmányos és egyéni szabadságán, a melyeket nézetem szerint szó nélkül hagyni nem lehet. Értem azon esetet, midőn a képviselői immunitás lőn megsértve az által, hogy egy országgyűlési képviselő, ha nem is a kormány által, de mint tudvalevő dolog, a kormány kezdeményezése és eszközlése folytán, szabadságától megfosztatott. Elismerem, hogy azóta e tény a képviselőház által jóváhagyatván, most már a képviselőház factumává is vált; de ismervén parlamenti viszonyainkat, kétségtelen, hogy a kezdeményezés súlya különösen a kormányra nehezedik. Én azt hiszem, hogy ez által oly veszedelmes praecedens állíttatott fel, melyre ha tovább is hivatkozva fognak eljárni más kormányok vagy a jelenlegi kormány: akkor a nemzeti képviselet alól ki van rántva az alap. Nem hagyhatom emlitetlenül azon sérelmet sem az alkotmányos egyéni szabadság ellen, melyet a kormány azáltal követett el, hogy a pesti egyetemi ifjúság által czólba vett, fáklyás zenét eltiltotta. Én ezt az egyéni szabadság igen súlyos megsértésének tartom ; habár másrészről, magam részéről is csak köszönetet szavazhatok a t. belügyminister urnák azért, hogy ez által tette valósággal igen jelentókenynyé ezen tüntetést, annyira. hogy az már valóságos nemzeti mozgalommá vált. Ha ezen utón kivan a kormány tovább is haladni, ha nem kívánja respectálni a polgároknak egyéni jogait: akkor azon egyedüli vigasztalás, a mely annyi nyomorúság közt e korszakban még részünkre fenmarad, t. i. hogy az alkotmányos formák mindeddig- fentartattak, hogy az egyéni szabadság tagadhatatlanul nagy mértékben háboríttatlanul meg volt honpolgárainkra nézve: ugy látszik veszendőbe megy. De nem viseltetem a kormány iránt bizalommal azon eljárásnál fogva sem, melyet a külügyi viszonyainkra nézve a maga részéről követett. Mert tény az, hogy e pillanatban sem tudjuk még voltaképen, hogy kivel tartunk; nem tudjuk e pillanatban, hogy a nagy harczra készülő felek közül, melyik táborba kívánja vinni a magyar kormány a nemzetet. E kétértelmű helyzetnek véget vetni, azt hiszem, a magyar kormánynak kötelessége lett volna, mert nagy külügyi kérdés, mely jelenleg szőnyegen van : Magyarországnak életkérdése. Ily viszonyok közt a magyar kormánynak kötelessége lett volna teljes mértékben felhasználni azon jogát, melyet neki a törvények biztosítanak és nem kellett volna megengedni azt, hogy minden pillanatig két értelmű állásban legyen Magyarország és ennek politikája. Mit tapasztaltunk ekkorig azon befolyásból, melyet a kormány a külpolitikára gyakorol ? Hallottunk egy izben a t. belügyminister úrtól egy büszke szót, mely visszhangot keltett Ausztria székvárosában, is, ez az volt, midőn kinyilatkoztatta, hogy a magyar kormány tudta és beleegyezése nélkül egyetlenegy magyar katona sem fog a csatatérre vezettetni. Örömmel hallottuk akkor e szót; de fájdalom, nagy súlyt reá nem fektethetünk többé, minthogy azóta oly engedékenységet tapasztaltunk a t. kormány részéről Bécs irányában más fontos kérdésekben, hogy valóban kell tőle tartanunk, hogy ez alkalommal sem volna képes sarkára állani. Azóta nem hallunk egyebet, mint azt, hogy a magyar
