Képviselőházi napló, 1875. VIII. kötet • 1876. september 28–deczember 2.

Ülésnapok - 1875-168

148 168. orazágos ülés november 20. 1876. Ezúttal tehát nem fogok minden egyes tételt megemlíteni, nem fogok meglevő számokkal más számokat állítani szembe, csupán néhány szembeszökő tételt akarok a közösügyi kiadásokból — az 1877-iki államköítségvetést véve alapúi — önöknek bölcs bírálata alá terjeszteni. Az osztrák-magyar monarchiának — önök így nevezik Magyarországot ós Ausztriát összevéve •— külügyi költségvetése a 4 milliót meghaladja, 4 millió 200 ezer forintot tesz körülbelül ; ebben, —- az egyes tételeket mellőzve, benfoglaltatik a diplomatiai képviselet, kerekszámban l millióval, a consulatusok 700.000 forinttal, és az osztrákLloyd, —bocsánat osztrák-magyarLloydnak hívják, — az osztrák-magyar Lloydnak segélyezése 1.700,000 írttal. Az első rangú hatalmasságoknál nagy követeink vannak, a többi államoknál, ide értve az önálló külpolitikával többé nem biró német királyságokat is, — egyszerű követek u. n. meghatalmazott ministerek képviselik a kettős monarchiát. Az elsők 50.000-tól 100,000 írtig, az utóbbiak 12.000-től 3 í ezer frtig kerülnek a közös pénztárnak. No már kérdem uraim ! vajon van-e egyáltalában szükség nagykövetekre; holott a közönséges követek ugyanazon teendőket végezhetik és tényleg végzik is ? Nemde a régi időkből reánk maradt fényűzés ez, a melyet tisztán az u. n. nagyhatalmi állással igyekeznek , igazolni ? Amerikának, az egyesült amerikai államoknak, nincsenek nagy követeik ; pedig az egyesült amerikai államok ugyan csak nagyhatalom. Olaszország is egész a legutolsó időkig tartózkodott a többi európai nagy hatalmaknak ezen példáját követni. Vajon az önálló Magyarország nem érné, nem érhetné-e be szintúgy egyszerű követekkel az első rangú udvaroknál ós ügyvivőkkel a többi államoknál ? Vajon van-e szükségünk consulátusokra Sanghaibá, Jeruzsálemben. Lernaccában, Tangerben, Tunchalban 20—30 más helyet, a hol most osztrák-magyar consulatusok léteznek? Hát még azon 1.700,000 írtnak, melyet az osztrákmagyar Lloydnak segélyezésére fizetünk: mi nagy hasznát veszi Magyarország? Vajon ugyanazon szolgálatokat, a melyeket ezen vállalat teljesíteni hivatva van, nemde sokkal olcsóbban lennénk képesek biztosítani magunknak, mint a mennyi a fentebbi összegből reánk esik, nem is említve azt, hogy ezen szolgálat igazán Magyarország, nem pe dig főleg Ausztria érdekében történnék? A hadügyi budget 101 millió írtban van megállapítva* a tengerészeti szolgálat 9.300,000 frtba kerül. A mit természetesen a két százaléknyi praecipium terhünkre leütése után szintúgy 30%-nyi arányban fizetünk. Először is azt kérdem, mi szüksége van Magyaroszágnak hadi tengerészéire, hajóhadra? Tengeri csatákat akarunk vívni, talán Olaszország ellen az Adria vizeei gyakorlandó fölény végett ? avagy kalózok ellen, a kik nincsenek, akarjuk megvédeni kereskedésünket, hajóinkat, partjainkat ? Egy pár ágyúnaszád, egynehány ágyutelep nemde untig megfelelne a szükségnek? Nemde ez is, valamint a Sanghaiban ós nem tudom hol fentartott consulatusok, s az osztrák-magyar Lloydnak fizetett subventio, ha nem is kizárólag, főleg osztrák érdek, melyhez azonban mégis mintha valóban közös érdek lenne: ugy vagyunk kénytelenek járulni, mint Lajtántuli szomszédaink. Es vajon maga az önálló magyar hadsereg, ha nemzeti alapon és czélszerüen szerveztetik, és a mit már öt évvel ezelőtt indítványoztam, az iskolai ifjúság kiképzésével kapcsoltatik össze : nemde kevesebbe kerülne azon 40 milliónál, melyet jelenleg a közös hadsereg és honvédség fentartására fizetünk? kevesebbe a nélkül, hogy ez által akár Magyarországnak, akár pedig a kettős monarchia biztonsága kevésbé szilárd alapokon nyugodnék; söt inkább: nemzeti zászló, magyar tisztek alatt, magyar vezényszó mellett a magyar hadsereg bizonyára sokkal több, sokkal fényesebb hadi tetteket vinne véghez, akár egy |maga, ha csak Magyar • ország, akár az osztrák hadsereggel karöltve : ha a kettős monarchia védelmére kellene síkra szállani, mint a minőket most fekete sárga zászló, idegen tisztek alatt, ós német vezényszó mellett várhatunk tőle. (Ugy van! balfelöl.) Sohasem tekintettem uraim és ma sem tekintem Magyarország függetlenségét pénzügyi kérdésnek ; az mindenekelőtt a nemzet állami lételének, Magyarország biztonságának ós móltóságának a kérdése; de midőn pénzügjd tekintetek is ajánlják : annál kívánatosabbnak kell azt tekintenünk, minél súlyosabbak a terhek, a melyek alatt görnyedünk. A kormány azonban a helyett, hogy függetlenségünk visszaszerzésére ós a költségeknek ez utón is apasztására törekednék, ezeknek még a mostani alapon is leszállítására sem fejti ki azon erélyt, a melyet ugy pénzügyeinknek zilált állapota, mint népünknek nyomora kötelességévé teszem Es nem fejt ki más részt kellő erélyt, czélszerü ós hazafias erélyt jövedelmeink szaporítása tárgyában sem. Mert azt, hogy uj meg uj adókat teremt s a meglevőket évről évre emeli: sem hazafias, sem czélszerü igyekezetnek nem tekinthetem. Pusztító gazdálkodás ez uraim, minőt csak a holnapi napot a mainak feláldozó, nyereség sóvár haszonbérlők űznek; de a jövőre gondoló tulajdonos gazdák nem folytatnak. Nem vonom ón kétségbe önök benső hazafias indulatát, megengedem, hogy a mit tesznek, fájdalmas szivvel cselekszik. De mi haszna: mikor a tények azt mutatják, hogy inkább saját népök