Képviselőházi napló, 1875. VIII. kötet • 1876. september 28–deczember 2.
Ülésnapok - 1875-168
16$. országos ftfé'é — melynek bizományosai — javát áldozzák föl, semhogy azon módokhoz nyúlnának helyzetünk javítására, melyek törvényesek ugyan, és ozélravezetők, de bizonyos hatalomnak, bizonyos tőzsér hadnak , és kalmár világnak ellenzésével találkoznak. (Elénk helyeslés a szélső balról.) A közösügyi alkotmány súlya elnyomja különben hazafiúi kebelükben a kötelesség érzetét ós megzsibbasztja a maga láthatatlan hatalmával kezöket, még abban is, a mit attól szabadon tehetnének. A kincstár üres, több mint üres, mert 20— 30 millió évi deficit kiált belőle; a mezei gazdaság, az egymást érő rósz termések és egyéb terhek alatt roskadoz; ipar és kereskedés évek óta pang; mezei gazda, iparos, kereskedő, az uzsora undok karjai közt vonaglik, s a jelen ós jövő miatt aggódó hazafi szeme mentő eszközök után tekint szélylyel. Két ilyen eszköz kínálkozik első sorban, mely bajainknak, ha nem is rögtön, de biztosan orvoslására alkalmatos : az önálló vámterület s a nemzeti független bank felállítása. Az egész ország, az egész nemzet pártkülönbség nélkül eseng ezek után, kéri, sürgeti, követeli ezeket, s a kormány, a magyar kormány, az osztrák döntő körök befolyása alatt mégis a vámközössóg ós egy önállónak és magyarnak csúfolt osztrák bank-fiók mellett nyilatkozik. Önálló vámterület mellett magából a vámjövedelemből lehetne rövid idő alatt fedezni a hiányt, a haldokló gyáripar és ennek karján a mezei gazdaság uj erőre tenne szert; önálló független bank segedelmével mézei gazdaság, ipar, kereskedés á végromlástól menekülne, s lassankint virágzásnak indulhatna, s a kormány, a magyar kormány mégis a vámközösség mellett s egy czifra név alá bujtatott osztrák fiók mellett áll ki sikra. Közös vámterület mellett még csak súlyos adórendszerünket sem vagyunk képesek a nemzet érdekeinek megfelelően módositani, milliókat veszítünk a fogyasztási adókon; fentartani vagyunk kénytelenek a monopóliumokat; gyáraink egymásután halomra dőlnek: s a kormány, a magyar kormány mégis a vámközösség mellett buzgólkodik. Magyar: tagjainak születésére nézve, politikájára nézve: nem magyar. Azt hangoztatja a kormány, s utána a pénzügyi bizottság, hogy államháztartásmik javulásnak indult s néhány év múlva helyreálland az egyensúly. A követett utón soha! Tönkre fog menni az ország népe és vele az állam fizetésképessége is. (Igaz! a szélső bal oldalon.) Sokszor hallottunk már ilyen biztatást ugy a ministeri padokról, mint ezen előadói székről, s a következmények mindég ellenkezőt bizonyítottak. Pedig a hol tények szólanak, ott azok ellenére csak együgyűek adnak hitelt a szép szavaknak. Avagy a kiadások nem mindig meghaladták-e eddigelé az előirányzatot ós a bevételek nem mögötte maradtak-e az előleges számitásnak? Az idei, eredetileg 8.000,000-ra november 20. 1876. 149 számított deficit is nem sokkal többre, a pónzügy-minister ur saját vallomása szerint nem 24 millióra fog-e emelkedni? és a jövő évi 18 millió forintra előirányzott hiány nem fog-e valószínűen szintúgy nagyobbodni? Nem fog-e nagyobbodni különösen, ha háborúba keveredünk, melynek lehetősége előttünk áll? Hol kapunk akkor pénzt, hitelt: ha most, a béke idején már alig vagyunk képesek szert tenni rá? De ne üssön bár ki háború, ne rúgjon többre a deficit, mint amennyire előirányoztatik : hol van a terv, mely szerint ez, ha lassan bár, de végkép el fog tünní költségvetésünkből? (Mozgás. Halljuk! a szélső baloldalon.) Hiszen azt mondják önök, hogy a kiadásokat máinem, vagy csak alig lehet apasztani. Miből remélnek tehát több jövedelmet, miből várják a fedezetet? A befektetésekből, melyek jövedelme oly lassan emelkedik? Avagy az adókból, melyeket hallatlan magasságra csigáztak és melyek jövedelme, ha csak uj keresetforrásokat nem nyitunk: valószínűen csökkenni; növekedni aligha fog? S gondoltak-e arra, uraim, hogy két év múlva 153 millió forintát kell visszafizetnünk, különben államjavaink, egy ezred év szerzeménye, dobra és idegen kezekre kerülnek? Járadók-kölcsönné akarják változtatni ezen adósságot? De váljon kapunk-e két év múlva pénzt, midőn a tavalyi 80 milliónyi rente-kölcsönnek második fele sem talál vevőre ? Nem, nem! uram! A mit széles ez országban minden ember mond, azt ón is mondom : az nem mehet tovább így ! Vagy változtassák meg, de gyökeresen politikájukat; vagy lépjenek vissza azon helyről, melynek betöltésére alkalmatlanok. (igaz! Ugyvan! a szélső baloldalon) Az örvény szólón állunk még csak; ámbár nehéz, még lehetséges a szabadulás, kérem ne vezessenek bele a mélységbe. Ha nincs elegendő bátorságuk nyíltan ós őszintén tárni fel illető helyen ugy az országnak valódi helyzetét, mint az ennek orvoslására egyedül alkalmas eszközöket: ám ne hittegessék tovább a nemzetet, [ügy vau a, szélső baloldalon) és ne álljanak útjában annak, hogy a mit önök és főleg elődeik elrontottak: azt mások más utón jóvá tenni igyekezzenek! Ne bízzanak föltótlenül a többség támogatásában! Számtalan példa van rá a történelembon, hogy ép oly nagy és talán nagyobb többségek nem tolmácsolták híven a nemzet érzelmeit; nem voltak képesek megmenteni veszélytől a nemzetet és megóvni a bukástól sem a kormányokat, sem néha az uralkodókat. Tekintsenek széjel az országban, hallgassanak inkább a nép szavára, mely őszinte és hamisítatlan, mintsem azokéra, kiknek nagy részét önmaguk vezetik, és a kik bár jó hiszemben ós önzetlenül, megengedem, önöknek hisznek inkább, mint maguknak s önök szavára hajlandók hallgatni inkább, mintsem azokéra, a kik ide küldték.
