Képviselőházi napló, 1875. VIII. kötet • 1876. september 28–deczember 2.
Ülésnapok - 1875-168
1«8. országos ülés november 20. 187«. 147 ságu összeggel pedig 9.300,000 forintra rag. Oly összeg ez, mely meghaladja valamennyi közép- és nyugot-európai fejedelmek civillistáját, beleértve Nagy-Brittannia királynéja és India császárnéjának és a német császárnak civillistáját is s melyet tudtommal csak az absolut uralkodó orosz czár udvartartási költsége mul felül. Azt mondják, hogy miután a felemelést az osztrák birodalmi tanács megszavazta: azt a magyar törvényhozásnak is el kellett fogadnia, ezt kívánván az ország önállósága és a nemzet móltósága egyaránt. Én uraim azt tartom, hogy'Magyarország önállósága sokkal jobban lenne biztosítva, ha minden államügyeinkről önmagunk rendelkeznénk ; mint az által, ha a közös fejedelem udvartartásához épen annyival járulunk, mint az osztrák birodalom. Austriának évi budgetje több mint egy harmadrésszel, 120—130 millióval haladja meg Magyarország állami költségvetését s igy, ha mellőzzük is azon körülményt, hogy a mi adóterhünk sokkal súlyosabb annál, melyet Lajtán-tuli szomszédaink viselnek, a tulterheltetés a civillista egyenlősége mellett tagadhatatlan. Magyarország államiságát, önállóságát még a mostani megcsonkított alakban is nem a terhek egyenlősége Áustriával, mely a civillista kivételével ugy sem áll fenn, fejezi ki ; hanem a külön törvényhozás, a külön kormány, a királyi hitlevél és a koronázás. Norvégia távolról sem fizet annyit a civillistához, mint Svóczia, anélkül, hogy ezért akár önállósága, akár a paritás elve csorbát szenvedne s nem fogadhatom el azon érvet sem, melyet némelyek hangoztatnak, miszerint a civillistának egyenlősége azért szükséges: mert 0 felsége a király és családja az esztendőnek nagy, talán fele részét hazánkban méltóztatik tölteni. Mert csak nem teszik fel önök uraim 0 felségéről azt, hogy azért, főleg azért teszi ezt, minthogy jövedelmének fele részét Magyarországból veszi; hanem teszi azért: mert ezt kívánja egyrészt a dualismus alapján létező önállóság, másrészt az önálló kormánynak közvetlenül a helyszínén való vezetése. S talán nem csalódnak azok, kik azt reménylik, hogy akkor is ugyanazon figyelemben részesítené 0 felsége Magyarországot: ha ez nem egyformán Áustriával; hanem csak saját erejéhez mérten járulna az udvartartás költségeihez. S nem kívánja ezen egyenlőséget a nemzet méltósága sem; mert ha ez nem szenved csorbát a miatt, *hogy a kül és hadügyi költségeket nem egyenlő mérvben, hanem csak aránylag viseljük: azt gondolom, hogy nem szenvedne a miatt sem, ha a közös fejedelem civillistájához erőnkhöz képest járulnánk. De feltéve, hogy tévedek, hogy ez egyenlőség valóban az ország önállóságának és méltóságának követelménye : vajon méltánytalan lenne-e mostani súlyos körülményeink közt 0 felségéhez intézett azon kérelem, hogy legalább addig, mig államháztartásunkban az egyensúly helyre áll, udvartartási költségeit ő is megszorítani méltóztassék? Avagy sokat tesznek-e fel a magyar királynak a magyar nép iránti jó indulatáról azok, a kik azt hiszik, hogy akkor, midőn a kincstár üres, midőn a nép éhezik: ő is, kit a nép atyjának nevezni szeret, a maga kiadásait megszorítani kegyes leend. A megmaradó összeg azt hiszem untig elég lenne arra, hogy magas hivatását illőképen betölthesse. A nép elismerése, a nemzet hálája pedig bőséges kárpótlást nyújtana neki a netán elesett élvezetekért. (Helyeslés a széh'ó baloldalon.) Ugyanazon takarékossági oknál fogva leszállitandónak vélem a magasabb és igy dúsabban díjazott államhivatalnokok fizetését. A ministerelnök évi rendes fizetése 20,000 frt, nem számítva a természetbeni lakást, ezenkívül 12,000 frt úgynevezett tiszti pótlékot huz. Ezen tiszti pótlék, melynek rendeltetése egyesegyedül a vendéglátás: véleményem szerint akár egészen törölhető lenne, akár pedig legalább, ha a külföldi vendégek szives látását tartom szem előtt, tetemesen leszállítható. Ami pedig a ministerelnök ur rendes fizetését illeti: azt nézetem szerint 20,000 frtról 15,000 frtra bátran le lehetne szállítani. A többi ministerek természetbeni lakáson, vagy az ezzel felérő pénzbeli 2000 frt lakbéren kivül 12,000 frt rendes fizetést kapnak; ha ez 9000-re leszallittatnek, ugy hiszem nem fosztanók meg őket a tisztességes megélés lehetőségétől. Anélkül, uraim, hogy azt állítanám, hogy egyátalán fogva nem lehetnek oly kiadások, melyekről nyilvánosan az ország színe előtt számolni ne kelljen: azt gondolom, hogy a mostani súlyos körülmények közt az úgynevezett rendelkezési alapot, mely 200,000 frtra van előirányozva, legalább is 50,000 frtra le lehetne apasztani. A hivatalos személyzetnek kevesbitósére — megvallom — sokat tett már eddigelé is a ministerium: de aligha csalódom, midőn azt állítom, hogy különösen az ügymenetnek egyszerűsítése, a munkaórák pontosabb megtartása mellett ugy a központban, mint némely vidéki hivatalban e részben is még jókora megtakarítás lehetséges. Mindezen megtakarítások egybevéve pedig igen számba vehető összeget képeznének. De sokkal többre tehető az, t. ház, amit az úgynevezett közösügyi kiadásoknál meg lehetne gazdálkodni, meg lehetne még a mostani alapon is, annyival inkább, ha a kül- és hadügy fölött is önmagunk rendelkeznénk. Egy izben már volt alkalmam részletesen kimutatni, mennyivel kevesebbe kerülne e két kormányzati ágazat: ha annak fedezetéről tisztán Magyarország érdekeinek szempontjából kellene gondoskodni. Több millióra tehető az összeg egész biztossággal. 19*
