Képviselőházi napló, 1875. VIII. kötet • 1876. september 28–deczember 2.

Ülésnapok - 1875-168

146 168. országos fiiéi november 20. 1876. pitására, e kérdésre válaszom már nagyrészt az eddig mondottakban foglaltatik ; mert noha e téren közvetlen hatást szülő positiv intézkedéseket felsorolni alig lehetne: meggyőződésem, hogy a kormány, mely a vezetésére bizott állampénzügyeinek okszerű rendezését eszközli, mely az adózóknak az általuk viselt közterhek ellenében a kor igényeinek megfelelő közigazgatást ós igazságszolgáltatást biztosit, és mely az ipar és kereskedelem felvirágzásának hazánkban eddig hiányzott első létszükségletét, értem rendezett hitelviszonyokat, siker kilátásával alkotni törekszik : — meggyőződésem, mondom, hogy az ily kormány az állam adóképességének emelését is előmozdította. (Helyeslés a jobboldalon.*) Ezekben jeleztem a kormányunk által követett politikára vonatkozó általános nézeteimet és igy természetes, hogy a kérdés bizalmi oldalát tekintve, a szőnyegen levő költségvetés el- vagy el nem fogadására adandó szavazatom szintén csak is a bizalom támogató szava lehet. Áttérve végül az előirányzott hiány miként leendő fedezésének kérdésére, csak röviden érintem, miszerint teljesen jogos és helyesnek vélem a pénzügyminister ur által tervezett fedezeti módozatot : mert amúgy is eléggé nyomasztó anyagi viszonyaink figyelembe vételével tagadhatlatiul menthető, sőt méltányos, hogy az egy jövő nemzedék vállaira nehezedő terhek lerovását legalább egyelőre elhalasztjuk, és illetőleg, hogy államháztartásunknak kölesöntörlesztés és beruházások czimén eredő kiadásait, az ezen kiadások hasznát közvetlen nem élvező jelen nemzedék kímélése mellett ujabb kölcsönnel fedezzük, miért is a pénzügyi bizottság jelentését részemről egész terjedelmében pártolva : a költségvetést a részletes tárgyalás alapjául elfogadom. {Élénk helyeslés a jobb oldalon.) Irányi Dániel: T. ház! Nem fogok ezúttal a külügyek, nem a keleti kérdésről szólani, részint azért, nehogy e miatt beszédem a kellő terjedelmet meghaladja, részint pedig nehogy e miatt arról, a mi fejtegetéseimnek főtárgyát képezendi: a kormány pénzügyi polikájáról a figyelmet akaratlanul elfordítsam, vagy legalább is e két tárgy közt megoszszam. Egyaránt fontos, egyaránt életbe vágó mind a kettő: megérdemli tehát mindenik, hogy külön tanácskozás alá vétessék. Minthogy pedig a külügyek megvitatására a közelebb szőnyegre kerülő közösügyi kiadások czime a legjobb alkalmat szolgáltatja: ennél fogva a t. ház becses engedelmével akkorra tartom fen ezen tárgyra vonatkozó nézeteim előadását. Most szorosan a költségvetés, vagy helyesebben a kormánynak pénzügyi politikáját fogom bírálat alá venni. Általában elismert igazság, melyet ma nemcsak az államférfiak, nemcsak azok, a kik politikával és közgazdasági tanulmánynyal szakszerűen és tüzetesen foglalkoznak, hanem a legegyszerűbb emberek is vallanak, hogy államháztartásunk rendezése csak két utón eszközölhető: először a kiadások apasztása, másrészről a jövedelmek szaporítása által. Nem lehet tagadni uraim, hogy a mostani ministerium, közvetlen előde nyomdokain haladva, ugy a kiadásokat apasztani, mint a jövedelmet nevelni igyekszik; azonban sem azt nem ismerhetem el, hogy a kiadások leszállításában azon pontig haladt volna, a meddig lehetett; sem azt nem engedhetem meg, hogy a jövedelmek fokozásának azon módj a

} a melyet követni látjuk: a nemzet anyagi, közgazdasági érdekeinek megfelelne, sőt inkább egyenesen azok ellen van irányozva. Legyen szabad ezen állításomat a menyire lehet röviden bebizonyítanom, s azután, ha ez sikerült, az abból önként folyó tanulságokat és következtetéseket levonnom. Tartozó tisztelettel teendem ezt, ugy a képviselőház, mint a t. kormány iránt; de egyszersmind azon férfias őszinteséggel, a melyet a helyzet rendkívül komolysága a nép képviselőinek kötelességükké tesz. Sokszor elmondott régi dolgokat is fogok elmondani. Nem tehetek róla uraim, én a régi ember vagyok, s fájdalom a helyzet is az. Önöktől függ uraim, hogy a mit ma mondani fogok, azt utoljára hallják tőlem és megkíméljék ugy magokat az unalomtól, melyet az ismétlések okozni szoktak, mint engem a sysiphusi munkától, melyet évek óta végzek; de a melynek végzésétől sem az unalom, melyet másoknak okozok, sem a kellemetlenség, mely reám háramlik, nem riaszt vissza, mert a mit a meggyőződés parancsol: azt teljesíteni kötelesség. {Helyeslés a szélső baloldalon.) T ház! A kiadások, melyek állami költségvetésünkben előfordulnak, két főcsoportra szakadnak. Az egyik a saját belszükségleteinkre fordított,— a másik az úgynevezett közös kiadásokat foglalja magában. Én uraim azt állítom, hogy sem az első, sem a második csoportbeli kiadások csökkentésében nem ment el a kormány azon pontig, a melyet eléje egyrészről az ország pénzügyeinek siralmas helyzete, másrészről lakosainak nyomorúságos állapota kitűzött. Nem fogom mindazon tételeket egyenkint elősorolni, a melyeknél véleményem szerint megtakarítások még lehetségesek. Osak néhányat akarok önök becses engedelmével megemlíteni ugy a szorosan magyarországi," mint a közösügyi kiadások osztályából. T. ház! A királyi udvartartás költsége, mely eredetileg 3.250.000 forintban volt megállapítva, előbb 400 ezer, azután egy millió forinttal emeltetett fel ugy, hogy ma 4.650,000 forintot tesz; a birodalmi tanácsban megszavazott hasonló nagy-