Képviselőházi napló, 1875. VIII. kötet • 1876. september 28–deczember 2.
Ülésnapok - 1875-168
168. országot Hlés november 20. 1876. J4.3 latkozata szerint Magyarország az uj kiegyezés által körülbelől négy milliót fog évenként nyerni. De ez nem azonf értelemben veendő, mintha Magyarország jövőben négy milliót kapna Ausztria állampénztárából; hanem ezen nyereség abból ered, hogy mind Ausztria mind Magyarország összes bevételei nagyobb, úgynevezett financz-vámok és az indirect adók változtatása által felemeltetnek. Ez okból Magyarország nyeresége nem az uj kiegyezés közvetlen vívmánya; hanem egyszerűen az indirect adók Magyarország és Ausztria között tervezett felemelésének eredménye. Magyarország illető nyeresége eszerint — nem, mint Ausztriában Jelenleg tévedésből jelszónak felhasználják, — Auszjria megterheltetósét, hanem Magyarország saját adófizetőinek megterheltetósét jelenti. Magyarország állítólagos nyeresége, tehát az adó-restitutiók kivételével, tényleg a saját vállainkra esik vissza ; sőt fiskális szempontból kétséges azért: mert az indirect adók összes jövedelme nálunk évről évre csökken. Itt, uraim, legvilágosabban azon betegség veszélyessége mutatkozik, a melyben hazánk szenved és sinlődik, mert épen az indirect adók a legbiztosabb mérvét nyújtják egy ország pénzügyi helyzetének megbirálására. I)e sőt feltéve, hogy az emiitett nyereség fiscalis szempontból felfogva nem kétséges: mégis senki sem fogja azt állítani, hogy 4 millió évenkinti több bevétel pénzügyi vészhelyzetünket csak némileg is valósággal és tartósan javítja. T. ház! Tavaly bátor voltam, a t. kormányt felszólítani, méltóztassék a 8 év óta nálunk uralkodó illusióknak véget vetni; mert a jelen vészhelyzetnél semmi veszélyesebbet nem ismernék, mint ezen illusiók folytatását. Midőn kijelentem, hogy az előttünk fekvő költségvetést a részletes tárgyalás alapjául nem fogadom el: bátor vagyok, ma az emiitett tavalyi felszólitásomat ismételni és kérem ennélfogva a t. kormányt, méltóztassék nem csak szavaiban, hanem tetteiben is a helyzet magaslatára emelkedni: addig mig nem késő, addig míg a nemzetnek ós az országnak még átalában valami veszíteni valója van. Uraim! Használjuk fel a béke idejét, hogy imminens külső veszély esetében annál nagyobb ellentállási erővel bírjunk, és ha talán munkálkodásunk folyamában bennünket a háború meglepne : nosza, azután mi legalább a magunkét megtettük — a többi Isten kezében van! Annyit pedig teljes bizalommal remélek, hogy bármikor törjön is ki a háború: mind a magyar, mind az osztrák kebelében a régi hűség és bátorság fel fognak gerjedni s mindketten karöltve trón, monarchia és hazáért mindenünket feláldozni készek lesznek. (Helyeslés.) Mi mindnyájan e házban minden bizonynyal a béke fentartását óhajtjuk; de nem békét minden áron, hanem csak oly a békét , mely a trón, a monarchia és hazánk becsületévél és érdekeivel összhangzik. (Helyedét.) Ha pedig a háború elkerülhetlenné válnék, és a korona az alkotmányos és elidegenithetlen előjogát, hadat üzenni ós békét kötni, használva, fellebbez Magyarország áldozatkészségéhez: erős meggyőződésem, hogy bármily nyomasztó legyen is pénzügyi helyzetünk, — a magyar országgyűlés válasza a korona ezen fellebbezésére ugy, mint egy évszázaddal ezelőtt, így fog hangzani: Moriamur pro rege nostro Francisco Josepho ! Moriamur pro regina nostra Elisabetha. (Mozgás.) Máriássy Sándor: Tisztelt ház! Midőn a tárgyalás alatt levő 1877-ik évi költségvetésre vonatkozólag szerény nézeteimet általánosságban elmondandó vagyok, nem mellőzhetem mindenekelőtt, eltekintve a tárgy érdemétől, elismerésteljes köszönetemnek adni kifejezést a mólyen tisztelt pénzügyminister ur azon czélirányos intézkedéseért, melylyel az előirányzat eddig szokásban volt alaki beosztását egyszerűsítve, az állam tényleges szükségleteinek, ós illetőleg a fedezetnek áttekintését ós megitélhetését lényegesen könnyité, és egyúttal elejét vévé ama visszás helyzetnek, melyszerint a rendes bevételek és kiadások között az államháztartás javára mutatkozó vakitó külömbözet pénzügyi helyzetünket a valónál kedvezőbb színben tüntetvén fel, optimistikus hajlamokra csábító, de az összügyre nézve eredményeiben kétségtelenül káros r tápanyagot nyújtott. Áttérve a tárgy érdemére, nem tagadom, hogy figyelembe véve az állam jövedelmi forrásainak ujabb időben külömböző czimek alatt lett tetemes szaporítását; ösmerve az adózó közönség, és nevezetesen az annak hazánkban leglényegesebb részét tevő földbirtokosok és mezei gazdáknak további terheltetését az adóképessóg csonkítása nélkül a mai visszonyok között már egyátalján el nem tűrhető helyzetét, és méltányolva az állam kormánya által a közigazgatás minden terén életbe léptetett, sok helyt végietekig menő, es legalább az adott viszonyok között életbevágó érdekek sérelme nélkül tovább nem fokozható megtakarításokat: a pénzügyi bizottság által eszközölt szigorú bírálat daczára még mindég 15 milliót megközelítő deficzit nem csak aggálylyal tölt el, de önálló állami létünk és életképességünk iránti bizalmamat is megingatná, ha a folyó évi, valamint az előttünk fekvő 1877-ki költségvetésben ugy, mint gyakorlatilag a kormányzat minden ágában nem látnám okszerűen ós öntudatosan átfűzve a takarékos haladás fonalát, mely, mig egyrészt a nagymérvű áldozatokra utalt adózóknak mindinkább a kor igényeit megközelítőleg rendezett viszonyokat biztosit: azalatt másrészt a mérlegben már eddig is némi, habár csak relatív javulást eredményezve, jövőre, a kormány részéről hason következetes és
