Képviselőházi napló, 1875. VIII. kötet • 1876. september 28–deczember 2.

Ülésnapok - 1875-168

4 168. oTMAgoi fiiés novembor SO. 187«. ólyes törekvés, a közönség részéről pedig nem kevesebb áldozatkészség mellett, a hazánk önálló állami fennállása érdekében mindnyájunk előtt lebegő főczélt, az államháztartásbani egyensúly helyreállításának elérését, biztos kilátásba helyezi. A 15 millió hiányt láttató előirányzatot ilymódon kedvezőtlen pénzügyi helyzetünknek a múltban gyökeredző, és egyelőre el nem hárítható indokaira való tekintettel elvileg elfogadva, legfontosabbnak tartom azon kérdést, hogy mennyiben alaposak annak számtételei, vagyis hogy menynyiben bírunk az adatokban, melyekre azok épitvék, biztosítékot az iránt, hogy az 187 7-ki év pénzügyi eredménye nem fog annak idején a tényleges bevételek és kiadások között az előirányzottnál kedvezőtlenebb arányt láttatni. E tekintetben alig nyújthatna más körülmény oly hatályos megnyugtatást, mint a mélyen tisztelt pénzügyminister urnák a pillanatnyi hatáshajliászat, hogy ne mondjam vakító számcsoportozatok általi szemfényvesztésnek költségvetések összeállításánál nem ritkán alaposan emelhető vádját teljesen kizáró ama intézkedése, mely szerint 1876-ra már 8 millióval leszállítva előirányzott állami bevételeket, az 1875. évi zárszámadások és az eddigi folyó évi kezelési eredmények alapján ugy, mint az átalában kedvezőtlen politikai és nemzetgazdászati viszonyok súlyos befolyásának kellő figyelembe vételével, ismét ujabb 7 millióval csökkenve vette számításba, és jövedelemszaporodást a költségvetés 38 fedezeti tétele között csak azon 7 tételnél irányzott elő, hol ezt, mint a földadónál, ujabban foganatba vett intézkedések szükségképeni kedvező hatása, vagy, — mint az államvasutaknál, államerdőknól, szeszadónál és lottojövedéknél, — az 1875. évi eredmények és részben a folyó év által nyújtott tapasztalatok úgyszólván kétségtelen bizonyossággal feltételezni engedik. Nem kevésbbé fontos kérdés továbbá : vajon az előirányzott állami kiadásoknak további megszorítása által, a bevételekhez viszonyítva nem lett volna-e kedvezőbb mérleg elérhető; e tekintetben azonban már elébb adtam az előttünk fekvő költségvetést lényegében pártoló meggyőződésemnek kifejezést. Nem szólok, némely egyes tételeknél még talán eszközölhető lényegtelen megtakarításokról, melyeket indítványba Irozni és megvitatni a költségirányzat részletes tárgyalásánál lesz idő ós alkalom, mert ezek a költségvetésnek általánosságbani el vagy el nem fogadására nézve döntő befolyást úgysem gyakorolhatnak; de elvileg, igenis megyőződésem, hogy a kormányt ezen költségvetésnél a takarékossági szempont mellőzésének vádja nem terhelheti. Tudom, hogy nem volna nehéz az államháztartásban mindnyájunk által hőn óhajtott egyensúlyt már ez évben megközelíteni: ha állami lótünk organismusán, ezen egy czél kedvéért, könnyen halált okozható műtétet megkisérleni nem átallanánk. Elösmerem, hogy a közlekedési, ugy mint az igazságügyi, a honvédelmi ugy mint, a vallás- és közoktatási tárczák keretében egy-egy felvonással milliókra rugó megtakarítások érhetők el: ha alig megteremtett, vagy évek fáradalmával és áldozataival örvendetes fejlődós stádiumába hozott intézményektől a fenntartási és fejlesztési eszközöket szűkkeblű és a jövő viszonyait számba nem vevő takarókossággal elvonva, azokat a pangás, hogy ne mondjam a hanyatlás meddő terére kárhoztatni, és igy czéljaikban megsemmisíteni akarnánk. De vajon kiállhatná-e az államháztartás egyensúlyának ily módoni helyreállítása a müveit világ, ránk nézve közönyösnek semmi esetben nem mondható bírálatát ? s volna-e, ki azt hazánk érdekében megfelelőnek állítaná? Vagy kérdem: volna-e ez országban igaz hazafiság által vezérelt oly kebel, mely honvédségünknek súlyos áldozatokkal szervezett nemzeties intézményét, ma, midőn annak lénye az általunk nem irányozható külpolitikai bonyodalmak ugy, mint némely — fájdalom — tagadhatlanul létező beihoni vétkes üzelmekkel szemben kiválló fontosságú hazai érdekké vált, merő takarékosságból harczképességében csonkítani időszerűnek tartaná ? Vagy kérdem ismét: roszalhatja-e ily kebel az összegek elhelyezését, melyek által — megengedem, hogy önhibánk miatt, de tényleg változtathatlanul — óriás beruházási tőkéket elnyelt, s most az állam pénztárát súlyosan terhelő vasúti hálózatunk sikeres kihasználása, illetőleg jövedelmezőségének fokozása lehetősittetik ? Avagy nem pirulva kellene-e a hazánk és más országok intézményei között vont párhuzamot tekintenünk: ha a népnevelés terén, anyagi helyzetünk által amúgy is tulkorlátozottan nyújtott eszközöket kormányunktól megtagadnánk? És kérdem végre: emelné-e hitelünket, és fokozná a külföld bizalmát, ha pénzügyeink gyors rendezése kedvéért, jóhirnek különben sem örvendő közigazgatási és igazságszolgáltatási szervezetünknek igenis szükségelt tökéletesbbitését bocsájtanánk áruba? Nem t. ház! ily áron ón pénzügyeink gyors rendezését kívánatosnak nem tarthatom. De ha pénzügyi helyzetünknek a mólyen t. pénzügyminister ur által bemutatott vázlata mégis komoly és aggályt keltő képet tár elénk: vessünk egy pillantást a kormány működésére általában és vonjunk, kitűzött czéljainak eddig mennyiben lett teljesítése, vagy megközelítéséből következtetést különösen arra nézve, hogy vajon mennyibe igényelheti támogató bizalmunkat a kitűzött czélok még hátra levő megoldásánál.