Képviselőházi napló, 1875. VIII. kötet • 1876. september 28–deczember 2.

Ülésnapok - 1875-168

142 168. eroáffo* Illés november 510. 1876. lehetne, — ezen idő óta és uraim, személyes szemléletből beszélek, ez idő óta, mondom, a nemzet szellemében virradni kezd és lassan bár, de annál hathatósabban éled az óbredósi folyamat, a melyből már sok meleg érzelmű hazafinál szilárd meggyőződés képződött. S miféle ezen meggyőződés? Ez az, hogy ha igy megy tovább is, mint eddig : a nemzetnek azon szerep és ezélok terhe alatt, a melyeket a reális viszonyok teljes félreismerése következtében államunknak eddig kitűzték, rövid idő múlva összeroskadnia és iszonyú gazdasági válság örvényébe kell rohannia, mely válság még azt is elfogja pusztítani, amit gyors és gyökeres visszafordulás által ma még megmeríteni lehetne. Persze, nagyon kívánatos volna, hogy ezen meggyőződésnek nyíltabb és határozottabb kifejezés adatnék, mint sem eddig történt. De ennek természetes oka van. E tekintetben egyfelől esak az országos képviselő működhetik némi sikerrel és képviselő nem mindenki lehet; másfelől pedig a legtöbben vonakodnak, ilyen nyilatkozatot tenni azért, mert fájdalom nálunk Magyarországon mindenki, aki a pillanatnyi, — egyébiránt gyakran mesterségesen élesztett — politikai áramlatnak ellenszegülni merészel: rósz hazafinak, sőt honárulónak bélyegeztetik. Hogy ez igy van, azt a tavali beszédemre tett viszonzások is bizonyítják, a melyek ahelyett, hogy akkori érvelésemet tárgyilagos okokkal megczáfolták volna, főleg arra czóloztak: intentióim és hazafiságom tisztaságát kétségbe vonni! T. ház! Nem akarom vizsgálni: vajon az ilyen eljárás- a ház egyik tagja, egy képviselőtárs irányában tapintatos-e, vagy nem? nem akarom vizsgálni, hová vezetne az: ha a parlament tagjai az intentióik tisztasága tekintetében egymást megtámadják és gyanúsítják? és nem akarok átalában a subjectivitás terére lépni; mert azon nézetben vagyok, hogy a személyes momentumok fejtegetése sem a tárgyalásnak, sem ezen t. ház tekintélyének nem használ. E szerint kijelentem egyszer mindenkorra, hogy, amint tavaly nem tettem, jövőben sem fogok személyes megtámadásokra válaszolni. Tiszta lelkiismeretem minden a hazafiság nemes érzetével ellenkező intentió alól felszabadit és felül emel minden személyes támadásokon és minden gyanúsításokon. Ha pedig egyfelől a személyes momentum fejtegetésétől tartózkodom; másfelől nem mulaszthatom el. magának a dolognak fejtegetésébe teljes objeetivitással bocsátkozni. T. ház ! Az emberi természet legjelesebb tulajdonsága azon ösztön, mely az embert a mindenség koronájává teszi; azon ösztön, melyen a világ haladása, az emberiség fejlődése, nemesülése és tökólyesbülése alapszanak: ezen ösztön az ember ellenállhatlan vágya az igazság kikutatása után. A culturnépeknek nagy gondolkozói ezen valóban szent vágynak két módon kisérték meg eleget tenni. Az egyik mód az, hogy abstraetio utján bizonyos elvekhez, bizonyos eszmékhez jutnak és ezen elvekből, ezen eszmékből a gondolatok logikai egymásutánisága által igyekeznek az igazságot következtetni. A másik mód pedig az, hogy a conoret viszonyokat t. i. a külvilágot és jelenségeit tanulmányozzák és ezen utón elnyert eredmények ós tapasztalatok alapján az igazságot iparkodnak kutatni. T. ház! Mint már említem, tavaly nagyon neheztelték azt, hogy azon nagy várakozásokat, melyeket akkor vészes pénzügyi helyzetünk orvoslása tekintetében, a bécsi alkudozásokba nálunk helyeztek, illusiónak nyilvánítottam. Azt hiszem, hogy ez illusió semmi bebizonyítást többé nem szükségei. Igaz, a t. ministerelnök ur illető nyiAz első mod az úgynevezett deduetiv módszer, melyet a speculativ bölcsészet választotta; a második mód az úgynevezett inductiv módszer, melyet a természet-tudomány követ. A deduetiv módszer már a classicus ókor idejében keletkezett; mig az inductiv módszer csak a jelen században tört utat magának. Mindazonáltal e két módszer között a diadalkoszoru az ifjabbat illeti; mert mig a speculativ bölcsészet ősrégi fájáról ág-ág után lehull; a természet-tudomány diadalmat diadalra ünnepel és ő készül az örök igazság birodalmát meghódítani. E tényben rejlik, uraim, azon positiónak ereje, melyet én a magyar állam szerepe és czéljai tekintetében ellenfeleim irányában elfoglalok. Ellenfeleim a deduetiv módszert választották és következőleg okoskodnak: a magyar államnak ezen meg ezen szerepet kell játszania, ezen meg ezen czélokra kell törekednie; tehát a nemzetnek és országnak mindenáron mindazon áldozatokat meg kell hoznia, melyeket ezen szerep ós ezólok visszautasithatlanul követelik. En pedig az inductiv módszerre tértem. Ezen okból az iránt igyekeztem tisztába jönni: mily mórtékig szabad az ország anyagi erejét megfeszíteni a nélkül, hogy a nemzet és az ország tönkre tétessenek. Támaszkodva megismerésemre és tapasztalásomra most már azt mondom, azon szerep és azon ezélok, melyeket a magyar államnak eddig kitűztek: Magyarország anyagi erejét sokkal túlhaladják; tehát ezen szerepet és czólokat azon mértékig kell vissza vezetni, a mely a nemzet teljesítő képességének megfelel. Hogy alanyilag mindkét meggyőződós a legtisztább hazafiságból eredhetett: ez semmi kétséget nem szenved ; de melyik a hazafiság e két neme közül elfogulatlanul felfogva az ország ós a nemzet jóllétére ós jövőjére hasznosabb: ennek eldöntését teljes megnyugvással az egész világ Ítéletére bízom.