Képviselőházi napló, 1875. VIII. kötet • 1876. september 28–deczember 2.
Ülésnapok - 1875-168
1«8. országos ttWi november 20. 1876. 139 tesz. Egyébiránt megengedem, hogy a t. pénzügyminister urnák az idei expose-jában tett ós valóban igen jellemző azon állítása helyes, melynélfogva a külömbözet a praeliminált és a tényleges deficzit közt 1877-ben kisebb lesz mint volt 1875-ben: mégis 1877-ben oly deficzittel állunk majd szemben, mely valószínűleg az 1875-iki 39 milió frtot tevő defiiezittel valószínűleg felér. Ez uraim, amint mondám, a valószínűségi számítás; valószínűségekre pedig érvelést sohasem fektetek; ezt irigység nélkül a t. pénzügyminister úrra bizom. Én csak tényekkel számolok, és ezért megelégszem egyszerűen constatálni, hogy a praeliminált 1877-ik évi deficzitegyelőre és pedig 20%-al nagyobb az 1876-ikinál, hogy tehát a deficzit tavaly óta nemcsak hogy nem kisebbedett, hanem újra emelkedő tendentiát mutat. Ezen ténynyel szemben azon állítólagos mérlegjavulás, melyet a t. pénzügyminister ur oly nagy előszeretettel hangsúlyoz, valóban különösen veszi ki magát. Megengedem, hogy a t. pénzügyminister ur nem jő zavarba, hogy az emiitett állítólagos mérlegjavulást a papiroson bebizonyítsa ; mindazonáltal ki kell jelentenem, hogy az eddigi pénzügyi politika gyakorlati eredményeit az egész országban tekintve, mérlegünkre nézve egész más nézetben vagyok. Ha t. i. megfontoljuk, hogy két év óta ismételve adófelemelósek szavaztattak meg és végrehajtattak; ha megfontoljuk, hogy a t. pénzügyminister mindezen adófelemeléseknek és adóvégrehajtók jelenlegi aranykorának daczára az állami bevételek előirányzatát 1875. óta már 16 millióval volt kénytelen leszállítani; ha megfontoljuk, hogy 1875 óta az állami kiadások 16, — sőt az utolsó 3—4 év alatt 40 millióval leszállítottak, és adósságok adósságokra halmoztatok; végre ha megfontoljuk, hogy minden felemelés, minden reductio és minden adósságcsinálás daczára deficzitünk újra emelkedő tendentiát mutat, sőt lehetőképen az 1875-iki tényleges deficzittel valószínűleg fel fog érni. mondám; ha mindezt megfontoljuk : akkor mindenkinek, a ki szemét készakarva nem hunyja be, be kell látnia, hogy mérlegünk ma még sötétebb színben mutatkozik, mint tavaly. Mit mondjak ugyan most az 1877-iki deficzit azon fedezéséről, melyet a t. pénzügyminister ur javaslatba hozni méltóztatott. Hogy az állam az úgynevezett vasúti beruházási kötvényeket ma csak nagy vesztességgel fordíthatná adóság-törlesztésre^ ezt maga a pénzügyminister ur sem fogja tagadni. A mi pedig uj rente-kötvények kibocsátását illeti, őszintén megvallom, nem értem, hogyan javasolhatja a pénzügyminister ur ezt az utat-módot? T. ház! az uj rente-kötvények kibocsátása semmi egyéb, mint uj rente-kölcsön kibocsátása, oly kölcsöne, mely a tavalyi állandó tartalékkészlet beszerzése czéljából megszavazott 80 milliónyi kölesöntől csak abban külömbözik, hogy ezen utóbbi elhelyezésének bizonyos consortium optiója által kellett volna történnie, pedig az uj rentekölcsönt a pénzügyminister ur ily interventio nélkül akarja elhelyezni. A tavalyi rente-kölcsön tekintetében pedig a pénzügyminister ur velünk azt méltóztatott közölni, hogy ő annak csakis felét realisálhatta. Mi utón és módon fogja ő ezen rente-kölcsön másik felét érvényesíthetni a mai viszonyok közt: teljességei meg nem határozható. Tehát a t. pénzügyminister ur saját szavai szerint a tavalyi rente-kölcsön másik felének elhelyezése legalább előlegesen reménytelen. Kérdem: hogyan javasolhat a t. pénzügyminister ur ezen tény irányában uj rente-kölcsönt? Hogyan remélheti a t. pénzügyminister ur, ha mindjárt a legnagyobb optimista volna is, pedig saját biztosítása szerint nem akar az lenni, — hogyan remélheti az emiitett tény s átalában a pénzügyi helyzettel szemben, hogy egy uj rente-kölcsönt jókor elhelyezhet? Es eltekintve ettől, kérdem, ha már a t. pénzügyminister ezen concrét esetben épen e fedezeti módot helyesnek tartja: miért nem kér a törvényhozástól felhatalmazást, hogy az 1877-iki deficit illető részét a tavalyi rente-kölcsön reálisait 40 milliójából legalább azon időpontig fedezhesse, a mikor a tavalyi rente-kölcsön másik fele is elhelyeztetett s tehát inkább remélhető lesz, hogy az uj rente-kölcsön nemcsak a papíron fog maradni, hanem jókor befog is folyni. Ezen eljárás nemcsak a legközelebb fekvő és legtermészetesbb, hanem egyenest az egyedül volna helyes azért: mert egy felől biztosan a czólhoz vezet, más felől pedig az államnak mindenesetre sokkal olcsóbb, mintha a t. pénzügyminister ur a tavalyi rente-kölcsön másik fele elhelyezése előtt uj rente-kölcsönt törekednék foganatosítani s igy tényleg saját magának lépne föl versenytársul. Vagy vajon talán az úgynevezett pállandó" tartalékkészlet már oly nagy része lépetett meg az ellenállhatlan vándorlási vágy által, és ment oda, honnan nincs visszatérés, hogy a fejtegetett eljárás a lehetőség körén kivül esik? T. ház! Nagyon sajnálom, de a t. kormány optimismusában a legjobb akarattal sem osztozhatoin; sőt ellenkezőleg meggyőződésem az, hogy az általa választott utón a czélt nem csak el nem érjük, hanem mindinkább és inkább távozunk tőle. Nem a deficzit, mint olyan oka annak, hogy minden orvoslási kísérlet daczára valódi és tartós javulás nem állott be; mert egészséges és erős államok éveken át veszélyes és nyomós károsodás nélkül deficzitet tűrhetnek. De hogy az állami kiadásoknak 40 millióval leszállítása és az adócsavarnak legszélsőbb használása daczára a deficzit fedezésére évről évre adósságot kell csinálnunk: 18*
