Képviselőházi napló, 1875. VIII. kötet • 1876. september 28–deczember 2.

Ülésnapok - 1875-167

167- országos ülés november 18. 1876. 119 sok eredetileg 233 millióra irányoztattak elő, mikhez azután? millióra szóló póthitel járult és igy 240 millió frtra emelkedett az összeg. Hogy mennyi lesz a jövedelem véglegesen: ezt ugy, mint a kiadást biztossággal nem tudjuk. Ma már birunk a negyedévenként megjelenő kimutatások közül hármat, melyek az állam bevételeinek és kiadásainak bruttó kimutatását terjesztik elő. Ezek szerint a három első negyedben 142 millió irtot tesz a bevétel, de hogy mennyi fog a negyedik negyedévben befolyni: azt senki sem tudhatja. De ha azt mondjuk, hogy befoly több, mint befolyt bármelyikében ezen előző évnegyedeknek; a legtöbb, a mi befolyt eddig, a 3-ik évnegyedben volt, t. i. 54 millió. Tegyük fel, hogy a negyedik negyedben a bevétel többre mint a harmadik negyedben, azaz 60—61 millió frtra fog befolyni : azt hiszem, hogy elég magasra beesültem a bevételt, mivel elérjük azt, hogy bevételeinkkel ott leszünk , a hol voltunk 1875-ben. Miután pedig kiadásaink 2 millióval nagyobbak, mint 1875-ben, a következmény az, hogy a deflczit legalább is akkora, vagy valamivel nagyobb lesz, mint .1875ben volt. Meglehet, hogy valami csoda történik, mely ezen deficziíre apasztólag fog hatni; de a számok ezt világosan mutatják. 1875-re csakis az egyenes adók czimén 10 millió írttal kevesebb volt előirányozva, mint a mennyi ezen évre, mert 1875-re 76 millió, a jelen évre pedig 8ó' millió irányoztatott elő. Ha tehát i 876-ban a jövedelem 10 millió frttal növekedett volna: akkor mondhatnók, hogy a jövedelem ugyanaz marad; de az ed dig befolyt jövedelem azt mutatja, hogy nehezen, vagy aligha éri el a múlt évi jövedelmet az idei, daczára annak, hogy az egyenes adók czimén 10 millió forinttal több vétetett fel. Ha azonban befolyna a 10 millió frtnyi többlet: akkor a jövedelem , mely a múlt évben 193 millió volt, az idén 203 milliót tenne, a kiadás pedig 240 millió, mihez képest a deflczit 37 millió forintra rúg, azaz közel állunk azon deíiezithez , melylyel a múlt évben a zárszámadások szerint meg kellett küzdenünk. A mi a jelen év költségvetését illeti, a kiadások ismét mozdulatlanul a 233 millión állanak. Megengedem azt, hogy sok kiadás szüntettetett be, megengedem, hogy történtek megtakarítások; de ezek nem oly nagyok, mint a hogy a pénzügyminister ur feltüntetni szereti. Azonban a költségeket semmivel sem apasztotta, mert azok most is 233 milliót tesznek, mikhez hozzájárulnak a póthitelek, a melyek most sem fognak elmaradni, és a melyekre nézve már ma is tudjuk, hogy be fognak következni. Hogy többet ne említsek, a honvédelmi minister ur, a honvédség felszerelésére póthitelt fog kérni, miután a készleteket már beszerezte. A póthitelek tehát nem fognak kimaradni. Ha már ezen három évben a költségvetést mindig azon 203 millió kiadáson kezdjük, melyek a póthitelek nagyságához képest többre vagy kevesebbre növekszik: akkor minden megtakarítás, mely eddig eszközöltetett, olyan, mely a mi budgetünk enyhítésére semmivel sem járul hozzá, mert amennyivel egyrészről apasztatott a kiadás: annyival másrészről növekedett. Es megvallom, hogy most azon kiadásokat, melyek beszünteííeüek, azokat az országra nézve sokkal hasznosabbak és üdvösebbeknek kell hogy tekintsük, mint azokat, melyekkel költségvetésünk szaporodott, mert amazok a beruházásokra bár sokszor , helytelenül történt beruházásokra voltak fordítva, de mégis beruházásokra; holott ezek a gyümölcsözetlen költségvetésekből eredő hiányok törlesztésére fölvett adósságok kamatainak fizetésére vannak fordítva, mert bármennyire hiányosak ós helytelenek legyenek ezen beruházások: mégis mindenesetre hasznosabbak az országra nézve, mint az, hogy növeljük adósságainkat, és azok kamatainak fizetése által költségvetésünk kiadási rovatai mozdulatlanok maradjanak. Minthogy tehát kiadásainkban semmiféle apasztást nem látok, a bevételek pedig az eddigelé mutatott arányokban annyira nem növekedhetnek azon forrásokból, melyekből most merítjük jövedelmeinket, hogy deficzitünk lényegesen apasztassék: igy nem látom át, hogy miben van a javulás? A múlt és a jelen évben az adókat 14—15 millióval emelték együtt a két évben és mit nyertünk vele? azt, hogy költségvetésünk bevételi rovata most is épen olyannak mutatkozik, mint volt ennekelőtte, mert ugy látszik, hogy a nép fizetési képessége mái' ki van merítve; azon fokra jutott, hogy azt többé fölebb nem lehet emelni; ellenben a nép fizetési képességének fejlesztésére ugyan kérem a minister urakat, méltóztassanak megmondani, hogy mit tettek? Eddigelé részemről az adókópesség emelésére a jelen kormány alatt —• tudtomra legalább — nem történt semmi. (Igaz! Ugy van ! a szého bal felöl.) Uraim, ha az adóképességet nem fejlesztjük: akkor lehetetlen lesz jövedelmeinket emelni; de ha fejlesztjük is, csodákat tenni nem lehet és igy azon fejlesztés oly gyorsan nem fog haladni, mint a mily gyors segítségre nekünk szükségünk van és az abból származó növekedés már a legközelebbi időben sem lesz elegendő arra, hogy költségvetésünkben a hiányokat fedezze. Kell tehát uj jövedelmi forrásokról gondoskodnunk. Igen, de hát hol vannak azok az uj jövedelmi források ? A mit eddigelé a kormány előterjesztett : csak az egyenes adók emelése; mindég intézkedés az egyenes adóknak nagyobb-kisebb mórvbeni emelése. Ennek azután adnak mindenféle neveket: azt mondják kataszteri kiadás, a mi annyit jelent, hogy a föld több adót fizet, mint eddigelé; illetékszabási