Képviselőházi napló, 1875. VII. kötet • 1876. május 30–junius 20.

Ülésnapok - 1875-144

144. országos ülés június 1. 18Í6. m marban majdnem egy országot képező megyéhez csatoltatni, — tehát Kővárvidékének 3 részre fel­darabolását, szétforgáesolását véleményezi: kétlem azt, de sőt tagadni vagyok kénytelen, hogy ezen és ebbeli munkálatánál Kővárvidékre nézve a fe­nebbi sarkalatos elvek lettek volna az irányadók, — s tagadom azt, hogy Kővárvidéke ekénti fel­darabolása ugy méltányosság mint jogosság elvé­nek lenne megfelelő. Hogy pedig ezt, ha nem is elegendő, de némi világlatba helyezhessem, a tisztelt ház becses türel­mével és engedelmével bátor leszek Kővárvidéké­nek topograficus viszonyait és fekvését, valamint a kisebb városok beolvasztása alkalmával több képviselőtársain által hangsúlyozott történelmi múlt fel említésével Kővárvidékének történelmi múltját, jelenbem magatartását, ugy nem különben végül netaláni jövőbeni rendeltetését részletezni. Ezek által beigazolni igyekezendein, miszerint Kővárvidéke a szétdaraboltatással, szétíorgáesolás­sal sújtott büntetés helyett inkább jutalmat és el­ismerést, mintsem szétdarabolást érdemelne; és hogy Kővárvidékének a törvényjavaslat szerinti feldarabolása sem a magyar állami intentiónak, sem deplorabilis flnantialis helyzetünknek meg nem felelő : ugyanis Kővárvidékének dióhéjba szorított múltját tekintve, Kővárvidéke mint már az erdélyi fejedelmek alatt ezeknek átadott és mint került Magyarországban az anyaországhoz tettleg vissza­csatolt partiumbeli megye ugy a legrégibb feje­delmi múltban, valamint az 1836. pozsonyi ós az 1846—47-ik évi országgyűléseken, hazafias érzü­letének legfényesebb tanújelét az által adá, hogy a reincorporatió kérdésében az ország által fel­emelt zászlót a többi partiumbeli megyék ellenzése daczára is, első ragadta meg, s az ebből folyó s br. Wesselényi minister által 1848-ban, ugy b. Vaj­ába! 1861-ben eszközölt tettleges reincorporatió elfogadása által az ebbeli közjogi törvény inten­tiójának alapját veté meg, és ezáltal kilencz tized­részben román nemzetiségű lakosságával töreke­dett a jelenkor színvonalára emelkedni. Az 1848. évi válságos időszakban pedig ugy pénz mint véradó­ját készségesen róva le, az ezutáni időben az alkot­mányt az anyaországgal együtt nélkülözte és ennek vérkeresztségeül a sors jutalékát is kiszolgáltatá. A szabadság és hazáért harezoló Bethlen, Bátory, Bocskai és Rákóczi fejedelmek alatt ka­tonailag szervezett fegyveres őslakosságával a haza védelmében a legfényesebb példákat szol­gáltatá. Az absolut kormányrendszernek 1861-ben legördültóvel a testvériség symboluma alatt vá­lasztott tiszti karával ezen majdnem tiszta román ajkú vidéken a testvéries szeretetnek, barátságnak és egyetértésnek példáit tükrözé ugy az ország va­lamint a nem igy érző és cselekvő megyék elébe . . . Tehát egy ily megyét általános állami és kormányi szempontból, nem csak megtartani és jutalmazni, hanem ilyen nem létében ilyen országba példa adásképpen véleményem szerint teremteni lett volna a kormány hivatása, különösen akkor, mikor minden alkalomkor és minden időben a kór intő és az ország felhívó szavát megértvén, ennek a szabadság, testvériség és egyealőség prestige-ja alatt keletkezett minden intézkedését a legfőbb odaadással karolta át. Mondom történelmi múltjáért magatartásáért jutalmat és nem büntetést érdemelne. Azonban, ha a megyék szervezésénél ilynemű tekintetek — mint főírányadók — számításba nem jöhettek, s ha ezek kikerekitésónél a finan­czialis szempont volt az irány adó: ezen szem­pontból sem volt véleményem szerint e vidék szét­forgácsolható ; mert valamint az eddigi kevés számú és mérsékelten díjazott tisztikarával a jó administratio mellett, az államnak a proportione költségébe nem került, ugy 1874. é\ben 2726, sz. valamint 1875. évben 92. sz. és végül 1876. évben 1088. sz. a. tett felterjesztéseiben, a minden áldozatra kész vidék lakossága és bizottsága határozottan kimu­tatta, miszerint a házi pénztár behozatala esetében is ugy közigazgatási mint árvagyámhatósági szük­szükségleteit fedezni képes és kész. Tehát egy ily megye, mely megélhetési jogosultságát megmu­tatta szétforgácsolható nem volt. Annál kevésbé lehetett pedig végül topogra­phicus fekvésénél fogva e vidék szétdarabolandó, mert kelet, észak és déli természetes határait a kárpátok lánczolatából kirngó erdős hegyes bér­ezek képezik; nyugatról pedig félkör alakban a Széchényi által is főjelentőségünek elismert Sza­mos folyó által övedztetik, tehát természeti fek­vése egy természeti határokkal ellátott völgykat­lant képez, melybőli kijutás sok nehézségekkel jár és melynek lakossága földtanilag is egymásra utalva van. Végül pedig a területi kikerekitésnek ezen nagy időre készült békemünek szervezői, nem hagyhatják számításon kívül az eshetőségek távlatát sem és az ebből kifolyó stratégiai szem­pontok figyelmen kivül hagyását. Hogy pedig Kővárvidéke topographiai helyze­ténél fogva, mint ilyen a főfigyelmet érdemli, elég legyen hivatkoznom az ezen vonalon ezen völgykat­lanból kiindult ós egész Pozsonyig felhaladt Rákóczy hadjárataira, elég legyen megemlítenem a tatárok­nak 1717-ben a vidéken, Kapnikbányán történt megsemmisítését, József főherczeg ő fenségének e vidéknek stratégiai szempontbóli megszemlélé­sét. Bem tábornoknak azon nyilatkozatát, mely szerint ezen völgykatllant a hareztani exigentiák között Magyarország keleti védbástyájának nyil­vánítsa. Mindezek fonalán, mindezeknek elősorolása által csak azt akartam kitüntetni, miszerint kő-

Next

/
Oldalképek
Tartalom