Képviselőházi napló, 1875. VII. kötet • 1876. május 30–junius 20.
Ülésnapok - 1875-144
56' 144. országos ülés június 1. 1876 Simonyi Ernő: (közbeszól)Ez a felfogástól függ! Tisza Kálmán ministerelnök: Természetesen a felfogás dolga minden a világon, felfogás dolga ez is; de hogy azt tenni, a mi Magyarország érdeke, nem könnyű: arról mindenkit meggyőzhetnek a legközelebbi idők is, a midőn sokszor nemcsak roszakarók ellen kell védeni Magyarország érdekét'; hanem eléggé meg nem gondolt és az ügyeket eléggé meg nem fontoló saját fiai ellen is (Elénk helyeslés a középen, mozgás a szélső baloldalon.) A kik a javaslatot megtámadták, azzal is vádolták a kormányt, hogy magának akar hatalmi befolyást szerezni; azt mondották, elkezdték vasutakkal, folytatták birói kinevezésekkel, folytatták törvényszéki feloszlatásokkal s igy haladnak tovább s egyik képviselő eljutott egészen a földosztásig. Hogy mennyire lehet földosztásnak nevezni azt, ha az ország területe közigazgatási czélokból újra beosztatik; de azért a tulajdont semmi változás nem éri: ezt gyenge szemmel belátni képes nem vagyok. De a mi a másik részét illeti a dolognak ; bocsásson meg nekem azon képviselő ur, ha a kormánynak czélja az lett volna, befolyást szerezni, pressiót gyakorolni az ország közvéleményére : akkor igenis beterjesztette volna, mind a kisvárosi törvényhatóságokról szóló törvényjavaslatot, mind ezen törvényjavaslatot; azonban nagyon is óvakodott volna attól, hogy azok ezen sessióban letárgyaltassanak, hanem hagyta volna őket a levegőben, mint alku tárgyait egészen a jövő ülésszakig. De midőn a törvényszékek rendezését, — pedig a törvény hosszabb időt adott rá — rövidebb idő alatt akarta elvégezni; midőn a kisvárosi törvényhatóságokról szóló törvéiryjavaslat tárgyalását kérte : midőn a szőnyegen levő törvényjavaslat tárgyalását kérte, midőn mindezek által egyes érdekek tagadhatatlanul sérelmet szenvednek; midőn megengedte, hogy a sérelem, melyet szenvednek, tettleg elkövettessék, a helyett, hogy függőben tartva mindezeket meghagyta volna mindenkinek a reménységet, hogy a sérelmet isten tudja mi utón magáról elháríthatja: akkor legfényesebben bebizonyította ellenkezőjét annak, a mivel a — a mint ők mondják — gyanúsítani nem szokott urak vádolják. (Élénk tetszés a középen.) De azt is mondják, mert hiszen az egész vita alatt nagy szokás volt a napirenden levő tárgy helyett, másról is beszélni, ugy, hogy igen sokan többet beszéltek más dolgokról, mint magáról a törvényjavaslatról. (Egy hang a szélső baloldalon. A ministerelnök ü beszélt másokról!) Ha én is beszéltem más tárgyakról, oka az volt, hogy más tárgyakban támadtatván meg, mivel a támadásokat elhallgatni nem szokásom : természetesen kénytelen voltam á'zön tárgyakról is beszélni. De azt mondják, mondom — és itt elismerem, hogy nagy tévedést követtem el, — hogy a múlt alkalommal, midőn a kisvárosi törvényhatóságokról volt szó : elismerésemet fejeztem ki aziránt, hogy a t. baloldali ellenzék megtámadta ugyan javaslatomat, élesen is megtámadta ; de csak azt támadta meg, nem vonva bele más kérdések vitatását. Elismerem, mondom, hogy midőn ebből azt hittem, hogy ezt a helyes parlamenti tactikát szándékoznak tervszerüleg követni: igen nagyon tévedtem. Meggyőződtem, hogy ez múltkor csak véletlen volt; mert ez alkalommal már tökéletesen ellenkezőjét cselekedték az urak annak, és cselekedvén ellenkezőjét, azt mondták, hogy a kormány fél megrázkódtatásoktól, pénzügyi bajoktól, közgazdászat! harcztól; de hát nem fél-e a felidézett belharcztól, a municzipális harcztól? T. ház! én ugyan itt félelemről sem egyik, sem másik irányban nem beszéltem; hanem azért mégis megvallom, hogy én hazámat mindig inkább féltem oly harcztól, hol a harcznak felidézése nem egyedül e haza fiaitól, hanem más külállamok polgáraitól is függ. Mert ezeket oda kényszeríteni, sem a hazafiságnak, sem a törvénynek nincs hatalma, hogy ellenünk harczot ne folytassanak. De sokkal nagyobb véleményem van Magyarország minden fiaitól semhogy attól féljek, hogy egy az ország érdekében véghez vitt rendezés, még ha egyes pontjai tévesek volnának is, a haza fiait fogná egymás ellen harezra birni. (Helyeslés a középen.) Ez a különbség kettőnk közt; csakhogy feladatunkat is — igaz — máskép fogjuk fel; mert én hazámfiai közt az egyetértés előmozdítását tűzöm ki feladatomul: míg a t. képviselő ur az egyetértés megbontását, mindenütt, a hol csak egy kis befolyása van. (Mozgás a szélső baloldalon.) Többen kifejezték azon nézetüket, hogy egy átalában mm láthatják át, minő összeköttetésben van ezen törvényjavaslat a többi törvények végrehajthatóságával, ós e tekintetben Földváry Mihály t. képviselő ur is kifejezte aggályát, és egyúttal ő örömét is kijelentette a fölött, hogy, mint monda, a ministerelnök ós belügyminister oly kedélyesen folytatja a vitát, mert ebből ő azt következteti, hogy a minister nem bánja, ha a törvényjavaslat el nem fogadtatik is; hanem, hogy aztán majd fog egy czélszerübbet és jobban átgondoltat beterjeszteni. Mielőtt a dolog lényegére átmennék, a t. képviselő ur kedvéért megjegyzem, ha ő abból, hogy ón — ugy gondolom azon szót használta — kedélyesen vitatkoztam, azt következteti, — és ennek örül, — hogy ón nem bánom, ha megbukik a törvényjavaslat, s hogy egy jobb fog beterjesztetni: akkor örömét még megkettőztethetem, mert igenis meglehet,' hogy megbukik ezen törvényjavaslat, meglehet, hogy fog e g) T — az ő felfogása szerint — jobb beterjesz-
