Képviselőházi napló, 1875. VII. kötet • 1876. május 30–junius 20.

Ülésnapok - 1875-144

Hé. országos ülés június 1 1876. 57 tetni; de hogy öröme nagyobb legyen, arról is biztosithatom, hogy azon másik törvényjavaslatot más fogja beterjeszteni. (Mozgás.) Igaz, arról, hogy mi az indoka annak, hogy a törvényjavaslat nélkül több más törvényeket végrehajtani nem lehet, igaz nem szólottam rész­letesen ; csak rámutattam magára a tényre, tettem pedig ezt azért: mert őszintén megvallom, nem hittem, hogy ezt a képviselőház kebelében még magyarázni kellene; de ha szükséges, röviden megmagyarázom. A közigazgatási bizottságról szóló törvényja­vaslatot, én azt gondolom senki nem hiszi végre­hajthatónak — vagy legalább nem hiheti, ha meggondolja a dolgot — azon 25 kis erdélyi törvényhatóságban, hol 11 oly szék is létezik, mely még alispánnal, választott tisztviselő-kar­ral és a törvény értelmében alakított me­gyei bizottsággal sem bir, mely tehát a közigaz­gatási bizottság megalakítására teljesen képtelen. Tehát végrehajtani a közigazgatási bizottságról szóló törvényt az országnak legalább is volt erdélyi részeiben teljesen lehetetlen a nélkül, hogy a kike­rekités megtörténjék; valamint nehézséggel járna Magyarország némely vidékein is. Hogy pedig ismét oda menjünk, hogy az ország egy részére csináljunk törvényt, a másikra nem : ezt én leg­alább helyes eljárásnak nem tartom. Á közigaz­gatási bizottságról szóló törvényt tehát a területi kiigazítás nélkül végrehajtani nem lehet; de a községi törvény módosításáról szóló novella, részint más ügyekben is, de fegyelmi ügyekben is fölebb­viteli hatóságul jelöli ki a közigazgatási bizottságot. Hasonlót cselekszik a törvényhatósági tisztviselők ellen a fegyelmi eljárásról szóló törvény és igy midőn ezen két törvény a közigazgatási bizott­ságot jelöli ki. részint első fokú, részint fellebb­viteli hatóságnak: természetesen ha nincs meg ezen hatóság, melyre az egész törvény alapítva van, lehetetlen azon két törvényt végrehajtani. Itt van a szász egyetem és a Királyföld rendezé­séről szóló törvény. Ezen törvény megmondja, hogy a területi kiigazításnál fog az eddigi Király­földnek az ország többi részeitől különleges hely­zete megszüntettetni és épen ennélfogva — mert előbb nem is lehet — kimondja, hogy e törvény egyidejűleg a kiigazításról szóló törvénynyel fog életbe lépni, tehát végre nem hajtható ezen tör­vény sem. Az egészségügyi, a népiskolai, tanügyi hatóságokról szóló törvény ép ugy mint az adók behajtásáról szóló törvény mint hatóságot tekinti és veszi figyelembe a közigazgatási bizottságot. Ezek is tehát anélkül, hogy ezen hatóság megle­gyen: vagy épen nem, vagy csak igen hiányosan, helytelenül hajthatók végre. (Igaz! Ugy van] a középen.) Azt gondolom, t. képviselőház, hogy a ki ezeket meggondolja: nem fogja kétségbe vonni, KÉPV. H. NAPLÓ 1875.-78 VII. KÖTET. hogy igenis e törvényjavaslat nélkül az eddig ho­zott közigazgatási törvények legnagyobb része vég­rehajthatatlan és végrehajthatatlan marad mind­addig, míg a területi kiigazítás ezen vagy más módon meg nem történik. Különben én nem mondtam azt, hogy a ki megszavazta a többi törvényeket: annak meg kell szavaznia ezt is. Én csak azt mondtam, hogy a ki jónak tartja, hogy a többi törvények életbe léptettessenek, a ki azokat jóknak tartja: annak meg kell ezt is szavaznia, mert különben ezek végrehajtása lehetetlen. (Igaz! Ugy van! a kö­zépen.) Egy furcsa okoskodást is hallottam tegnap és ez csak azért furcsa, mert nem átalában hozatott fel, hanem specialiter ezen kikerekités ellen mon­datván, hogy ez azért is rósz, mert megzavarja az adózásban az egyenlőséget. Azt mondta ugyanis egy képviselő ur, hogy ha az egyik törvényható­ságtól elveszünk egy részt, annak terhe a domes­ticát illetőleg nagyobb lesz, a melyhez hozzátesz­szük, azé kisebb lesz : meg van tehát zavarva az adózási egyenlőség. Ha valaki ezt hozza fel indo­kul minden kiigazítás ellen: annak van értelme ; de előre bocsátani, hogy akarunk kiigazítást, sőt akarunk továbbmenő kiigazítást, de ez a kiigazí­tás rósz, mert ha teszünk valamelyik megyéhez, kevesbítjük az adó terhét, ha elveszünk tőle, sza­porítjuk: ennek csakugyan nincs értelme; mert az egyenlőtlen területeket egyenlőkké tenni vagy ki­igazítani nem tudom, hol van ember, ki tudná a nélkül, hogy az egyikhez adjon valamit, a másik­tól pedig elvegyen valamit. (Helyeslés a középen.) Az egész vita alatt mint valami roppant fon­tos — és ezt nem azért emelem itt ki, mintha én nem tartanám fontosnak, — de mint valami roppant fontosságú dolognak tüntettetett elő a javaslat megtámadói által ezen javaslat, a melyre nézve még isten tudja miféle előzetes tanulmány, bővebb megfontolás szükséges. Midőn ezt egymásután több szónoktól hallot­tam azon oldalról, már majdnem azt kezdtem hinni, hogy ez csakugyan komoly meggyőződésük, de azután nagyon megvigasztalt az egyik szónok azon oldalról, a ki bebizonyította, hogy ezen tör­vényjavaslat csak épen annyira fontos, mint a hajdani „chien courant" vadászatról és a porczió széna félfontjáról hozottak. Már ha csak ily fon­tossággal bir e törvényjavaslat: bizony igen kár volt e miatt annyi szép beszédet a levegőbe bo­csátani. Simonyi Ernő képviselő ur, a ki jónak látta engem megróni, jónak látta elmondani, hogy ez meg az nem helyes, midőn minister mondja, — szólva pedig igazság szerint senkit nem bántó, mind a gyanúsítástól, mind a gorombaságtól na­i gyón messze levő okoskodásról, — szives volt

Next

/
Oldalképek
Tartalom