Képviselőházi napló, 1875. VII. kötet • 1876. május 30–junius 20.
Ülésnapok - 1875-143
48 143. országos ülés május 31. 1876. kor törekvései épen azok, hogy azon közös ügyeket, melyeket ők is mindig rosznak tartottak és roszaknak tartanak most is, melyeket egykor átkos intézménynek neveztek: a helyet, hogy csökkentenék, szaporítják, akkor ne várják azt, hogy ezen áldozatokkal járó propositió általunk szívesen fogadtassék. Aztán méltóztassanak megengedni ; rettenetes különbség van azon férfiúk gondolkozás-módja közt, a kikre Tóth Vilmos képviselő ur hivatkozott, ós a mi ministereink gondolkozása közt. Méltóztassanak arra emlékezni, magamnak is volt alkalmain ezt e házban felemlíteni, hogy midőn Oavour halálos ágyán feküdt eszméletlenül, és csak a nagy lélek gondolkozott bene a kormányzat nemes mesterségéről, folytonosan azt monda: nekem nem kell ostromállapot; ostrom-állapottal mindenki tud kormányozni. Ilyen eszközökkel foglalkozott Cavour. Ministerelnök ur pedig azt monda, hogy nem az a baj Magyarországon, hogy „zu viel regieren", hanem az, hogy nem lehet eleget „regieren" Magyarországban. Méltóztassanak megengedni, a 9 esztendő ótai centralisatió, a mindenbe való beavatkozás, mindenbe való beleszólása és beleegyezése a kormánynak— még neki nem elég; bábokká kívánja az ország polgárait átalakítani, melyeket a ministeri bureauból dróttal lehet ránezigálni., hogy ugy tegyenek. a mint a kormány kívánja. Ezt hasonlítja össze Cavour magaviseletével és kormányzatával! Engedelmet kérek, azon férfi, a ki 8 esztendőn át valóban a szabadelvű ellenzéknek vezére volt ós akkor minden haladási propositiót pártolt; most, mióta a ministeri padra jött, azt állítja, hogy Magyarországon nem lehet eleget kormányozni, hogy a kormánynak kevés alkalma van, hogy Magyarország népét kormányozza. Valóban lehet ennek jellemzésére használni a nemrég elhunyt Freiligrath német költő azon mondását: „So sank er zum Marionetten, der einst ein Komödiant war." Várady képviselő ur azt monda, hogy nincs állandó népszerűség; minden reformátornak megvoltak a maga ellenségei. Igaz, minden reformátornak meg vannak a maga ellenségei; mert minden fenálló intézvénynek meg vannak a maga barátai. Minden fenálló intézvény körül, valamint minden növény körül élősdi rovarok teremnek, ós ezek azon intézmény elrontását soha sem szeretik, soha sem kívánják. Tehát minden reformátornak, a ki ezen intézvónyeket le akarja rontani: ezen élősdieket is le kell vágni; ennélfogva sok ellensége támad. De mikor állandó népszerűségről van szó : akkor én azt mondom: igen is van állandó népszerűség ; meglehet, hogy ez az állandó népszerűség sokszor a kortársak által állandó általánosságban el nem ismertetik ; de elismertetik az utókor által azért, mert állandó és biztos ós kétségbe vonhatlan jót teremtett; hanem mikor azt mondják, hogy mi beterjesztünk egy törvényjavaslatot, de melyről elismeri maga a ministerelnök, hogy alapelv benne nincs: akkor engedelmet kérek, az ilyen alapelv nélküli politika állandó népszerűségre nézetem szerint nem tarthat számot. A közigazgatási törvénynek nincs is szüksége alapelvre? Engedelmet kérek: én azt gondolom, minden törvénynek szüksége van alapelvre. Hisz az a mi bajunk, hogy 1867. óta szem elől tévesztettük ezt és nem alapelvekre, nem ugyanazon elvekre fektettük a törvényjavaslatokat; hanem minden külön törvény, külön alapelvre van fektetve. Innen következik az, hogy a tabula rasából, tabula confusát csináltunk. Akadékoskodásnak nevezi Várady Gábor képviselő ur azt, hogy mi ellenezzük a kormánynak ezt a javaslatát. Engedelmet kérek, ez nem érv; ez állítás csupán, s ezt minden törvényjavaslatra rá lehet mondani; akadékoskodásnak lehet mondani azt is, hogy mi nem fogadjuk el ezt a törvényjavaslatot, akadékoskodásnak lehet mondani azt is, ha valaki nem fogadja el a bécsi alkudozások eredményét. Méltóztassanak megengedni; de ez nem érv, ez senkit meggyőzni nem fog. Méltóztassék bebizonyítani azt, hogy e törvényjavaslat szükséges, üdvös, jó, hogy a mi általunk ellene fölhozott érvek nem bírnak fontossággal: akkor elfogadom, hogy akadékoskodás a további ellenállás ; de addig, míg egy szóval sem igazolják állításukat, hanem csak nagy állításokat löknek oda, a nélkül, hogy egyetlen egy érvet hallanánk: addig az mondani, hogy a mi felszólamlásunk akadékoskodás, annak semmi alapja, semmi jogosultsága nincs. Azt mondta Várady képviselő ur, hogy nehéz magyar embernek lenni, de még nehezebb magyar ministernek lenni. Engedelmet kérek, én sem az egyik, sem a másik eset nehézségét be nem látom : csak azt az egy szükséget kívánom kiemelni, hogy a magyar ember magyar ember legyen, nem más; a magyar minister magyar minister akarjon lenni, nem más. Az a szerencsétlenségünk, hogy arra szoktatnak és tanítanak bennünket, hogy ne magyarok, hanem osztrákok legyünk, már pedig annak nehéz lenni; de magyar embernek nem nehezebb lenni, mint volt 100 vagy 500 év előtt. Magyar ministernek pedig még sokkal könynyebb lenni; hanem magyar ministernek is kell lenni és semmi egyébnek, mint magyar ministernek. A ki ministersógével együtt átveszi azt a kötelességet, hogy őt ministersógében semmi más tekintet nem fogja vezérelni, mint az ország érdeke. Hanem ha más érdek vezérli, ha más érdekek