Képviselőházi napló, 1875. VII. kötet • 1876. május 30–junius 20.

Ülésnapok - 1875-143

48 143. országos ülés május 31. 1876. kor törekvései épen azok, hogy azon közös ügye­ket, melyeket ők is mindig rosznak tartottak és roszaknak tartanak most is, melyeket egykor átkos intézménynek neveztek: a helyet, hogy csökkentenék, szaporítják, akkor ne várják azt, hogy ezen áldozatokkal járó propositió általunk szívesen fogadtassék. Aztán méltóztassanak meg­engedni ; rettenetes különbség van azon férfiúk gondolkozás-módja közt, a kikre Tóth Vilmos kép­viselő ur hivatkozott, ós a mi ministereink gon­dolkozása közt. Méltóztassanak arra emlékezni, magamnak is volt alkalmain ezt e házban felem­líteni, hogy midőn Oavour halálos ágyán feküdt eszméletlenül, és csak a nagy lélek gondolko­zott bene a kormányzat nemes mesterségéről, foly­tonosan azt monda: nekem nem kell ostrom­állapot; ostrom-állapottal mindenki tud kormá­nyozni. Ilyen eszközökkel foglalkozott Cavour. Ministerelnök ur pedig azt monda, hogy nem az a baj Magyarországon, hogy „zu viel regieren", hanem az, hogy nem lehet eleget „regieren" Ma­gyarországban. Méltóztassanak megengedni, a 9 esztendő ótai centralisatió, a mindenbe való beavatkozás, min­denbe való beleszólása és beleegyezése a kormány­nak— még neki nem elég; bábokká kívánja az ország polgárait átalakítani, melyeket a ministeri bureau­ból dróttal lehet ránezigálni., hogy ugy tegyenek. a mint a kormány kívánja. Ezt hasonlítja össze Cavour magaviseletével és kormányzatával! Enge­delmet kérek, azon férfi, a ki 8 esztendőn át va­lóban a szabadelvű ellenzéknek vezére volt ós akkor minden haladási propositiót pártolt; most, mióta a ministeri padra jött, azt állítja, hogy Magyarországon nem lehet eleget kormányozni, hogy a kormánynak kevés alkalma van, hogy Magyarország népét kormányozza. Valóban lehet ennek jellemzésére használni a nemrég elhunyt Freiligrath német költő azon mondását: „So sank er zum Marionetten, der einst ein Komödiant war." Várady képviselő ur azt monda, hogy nincs állandó népszerűség; minden reformátornak meg­voltak a maga ellenségei. Igaz, minden reformátornak meg vannak a maga ellenségei; mert minden fenálló intézvény­nek meg vannak a maga barátai. Minden fenálló intézvény körül, valamint minden növény körül élősdi rovarok teremnek, ós ezek azon intézmény elrontását soha sem szeretik, soha sem kívánják. Tehát minden reformátornak, a ki ezen intézvó­nyeket le akarja rontani: ezen élősdieket is le kell vágni; ennélfogva sok ellensége támad. De mikor állandó népszerűségről van szó : akkor én azt mondom: igen is van állandó nép­szerűség ; meglehet, hogy ez az állandó népszerű­ség sokszor a kortársak által állandó általánosság­ban el nem ismertetik ; de elismertetik az utókor által azért, mert állandó és biztos ós kétségbe vonhatlan jót teremtett; hanem mikor azt mondják, hogy mi beterjesztünk egy törvényjavaslatot, de melyről elismeri maga a ministerelnök, hogy alapelv benne nincs: akkor engedelmet kérek, az ilyen alapelv nélküli politika állandó népszerűségre nézetem szerint nem tarthat számot. A közigazgatási törvénynek nincs is szüksége alapelvre? Engedelmet kérek: én azt gondolom, minden törvénynek szüksége van alapelvre. Hisz az a mi bajunk, hogy 1867. óta szem elől tévesz­tettük ezt és nem alapelvekre, nem ugyanazon el­vekre fektettük a törvényjavaslatokat; hanem min­den külön törvény, külön alapelvre van fektetve. Innen következik az, hogy a tabula rasából, tabula confusát csináltunk. Akadékoskodásnak nevezi Várady Gábor kép­viselő ur azt, hogy mi ellenezzük a kormánynak ezt a javaslatát. Engedelmet kérek, ez nem érv; ez állítás csupán, s ezt minden törvényjavaslatra rá lehet mondani; akadékoskodásnak lehet mondani azt is, hogy mi nem fogadjuk el ezt a törvény­javaslatot, akadékoskodásnak lehet mondani azt is, ha valaki nem fogadja el a bécsi alkudozások eredményét. Méltóztassanak megengedni; de ez nem érv, ez senkit meggyőzni nem fog. Méltóz­tassék bebizonyítani azt, hogy e törvényjavaslat szükséges, üdvös, jó, hogy a mi általunk ellene fölhozott érvek nem bírnak fontossággal: akkor elfogadom, hogy akadékoskodás a további ellen­állás ; de addig, míg egy szóval sem igazolják állításukat, hanem csak nagy állításokat löknek oda, a nélkül, hogy egyetlen egy érvet hallanánk: addig az mondani, hogy a mi felszólamlásunk akadékoskodás, annak semmi alapja, semmi jogo­sultsága nincs. Azt mondta Várady képviselő ur, hogy nehéz magyar embernek lenni, de még nehezebb magyar ministernek lenni. Engedelmet kérek, én sem az egyik, sem a másik eset nehézségét be nem lá­tom : csak azt az egy szükséget kívánom kiemelni, hogy a magyar ember magyar ember legyen, nem más; a magyar minister magyar minister akarjon lenni, nem más. Az a szerencsétlenségünk, hogy arra szoktatnak és tanítanak bennünket, hogy ne magyarok, hanem osztrákok legyünk, már pe­dig annak nehéz lenni; de magyar embernek nem nehezebb lenni, mint volt 100 vagy 500 év előtt. Magyar ministernek pedig még sokkal köny­nyebb lenni; hanem magyar ministernek is kell lenni és semmi egyébnek, mint magyar ministernek. A ki ministersógével együtt átveszi azt a kötelessé­get, hogy őt ministersógében semmi más tekintet nem fogja vezérelni, mint az ország érdeke. Hanem ha más érdek vezérli, ha más érdekek

Next

/
Oldalképek
Tartalom