Képviselőházi napló, 1875. VII. kötet • 1876. május 30–junius 20.

Ülésnapok - 1875-143

40 143. országos Illés május 31. 1S76. bebizonyulna, a mitől Isten mentse e szegény hazát, hogy Magyarország jelenleg az alkotmányos, parlamenti életre nem alkalmas : akkor inaugurálják az absoluiismust; de inaugurálják nyíltan és őszintén és férfiúi becsületükre ne rejtsék azt az alkotmányos rendszer alakja alatt. Bármennyire siratnám is az alkotmányos szabadság elkobzását és az absolutismus behozatalát: mégis megmaradna nekem azon vigasztalás, azon remény, hogy habár súlyos viszonyok közt, de valahára mégis fejlődhetünk az alkotmányos élet magaslatára. De hol a parlamenti rendszer alakjai megtartása mellett a souverain önkény uralkodik: ott maga az alkotmányosság elve lealáztatik, eompromittáltatik, lehetetlenné tétetik és akkor még remény sincs, hogy ujonan felloboghasson. A szőnyegen levő törvényjavaslatot, miután azon kivid, hogy egyoldalú szempontból indulván ki, helytelen és önkényes intézkedéseket tartalmaz; azonkívül, hogy a Királyföldnek igazságtalan szótdarabolását tartalmazza, nem kellően készíttetvén elő, nem adja a törvényhozásnak a megkívántató adatokat, nem foglalja magában a szabályozásnak megbízható képét és főképen mintán a concret szabályozást a parlament hatásköréből kijátszani és a ministeri önkénynek átszolgáltatni szándékozik: sem ataiánosságban, sem részleteiben el nem fogadom. Hammersberg Jenő: T, képviselőház! Azt hiszem, t. ház, hogy az előttem szólott t. képviselő ur elég hosszasan vette igénybe a t. ház figyelmét és ennélfogva fel méltóztatnak engemet attól menteni, hogy még én is foglalkozzam az általa mondottakkal. A vita ezen előrehaladt stádiumában bátor vagyok, a t. ház figyelmét csak szavazatom indokolása miatt néhány perczig igénybe venni, előre is elnézésért kell esedeznem, ha beszédem érdekesség tekintetében igen messze mögötte fog maradni Paczolay János és Tóth Vilmos t. képviselőtársaim tegnapi beszédeinek. Nem érzem magamban, megvallom, sem a képességet, sem a hivatást, hogy folytonos derültséget idézzek elő a t. házban ; s azzal sem akarok foglalkozni, hogy a pártoknak szennyes ruháját itt a törvényhozás termében mossam. Teljesen igazat kell adnom Bánhidy Béla b. és Mocsáry Lajos képviselőtársaimnak abban, hogy az előttünk fekvő törvényjavaslat indokolásában és felszerelésében az alaposságot nélküzi és nem könnyiti meg eléggé a képviselőknek az alapos informálását, és elismerem, hogy ez igen plausibilis ürügyül szolgálhat a javaslat el nem fogadására mindazoknak, kik a kormány közigazgatási politikájával nem értenek egyet, vagy a kik más indokokból szeretnék e törvényjavaslatot elejteni. Én részemről azonban ezen ürügygyei nem élek; mert a törvényjavaslatban foglalt területszabályozást szükségesnek, halaszthatiannak tartom, ós mert ugy vagyok meggyőződve, hogy habár némileg nehezebben is, mintha a törvényjavaslat alaposan, kimeritőleg lett volna felszeszerelve: mégis részint a közigazgatási bizottság •tárgyalásából, részint más adatokból, mindazok, kikben erre nézve az akarat meg volt, megszereztették maguknak az alapos informatiót. Nem tagadhatom azt sem t. ház, hogy ón is jobban szerettem volna, ha az újonnan alakítandó törvényhatóságok határai már magában a törvényben volnának végleg megállapíthatók. E miatt azonban nem tehetek a t. kormánynak szemrehányást, mert tudom, hogy ezen kérdésnek tisztába hozatala, hogy a határon fekvő egyes községek, melyik megyéhez csatoltassanak : tetemes munkát, hosszas időt vesz igénybe, s ennélfogva ennek előzetes eszközlése mindenesetre nagyon késleltette volna ezen törvényjavaslat beterjesztését, annyira, hogy a jelen nyári ülésszakban nem is kerülhetett volna az a t. ház elé. Már pedig ha óhajtjuk, hogy a már elfogadott közigazgatási törvények életbeléptettessenek, — pedig azt tartom, hogy a kik megszavazták és létrehozták, azoknak a mielőbbi életbe léptetést óhajtaniok kell. mert különben akkori szavazatoknak nem volna semmi erkölcsi alapja: — akkor t. ház, nem szabad késleltetnünk azt sem, a mi nélkülözhetien előfeltétele ezen meghozott törvények életbeléptetésének, ti i. a legflangransabb területi anomáliák megszüntetését. Ez okból nem habozom megadni a t. belügyminister urnák a törvényjavaslat 5. §-ában foglalt meghatalmazást, annálkevésbé habozom pedig, inert maga a t. minister ur is kijelentette, hogy a törvényhatóságok határainak törvényhozási megállapítására nézve még ezen év folyamában megteendi előterjesztését. Azt hiszem, sokkal csekélyebb jelentőségű meghatalmazás ez, mint más meghatalmazások, melyeket szervezési munkálatoknál a kormányoknak máskor is megadott a törvényhozás. Ezek közöl csak az egyet legyen szabad említenem, azt, melynek alapján az igazságügyi minister határozta meg az ország összes első folyamodásu bíróságainak székhelyeit ós létszámát, mely felhatalmazás már keletkezésekor három évre volt megadva, és mint tudjuk ma is a szervezet fenállásának 5-ik évében is folytonosan érvényben áll. A törvényjavaslat ellenében több oldalról felhozatott az is, hogy nélkülöz minden alapelvet. Én részemről közigazgatási reform munkálatoknál helyes alapelvül egyedül a létező viszonyokat a közigazgatás gyakorlati követelményeivel való összeegyeztetését ismerhetem el ós ugy látom, hogy a törvényjavaslat ennek igenis megfelel ; mert a létező viszonyokat csak annyiban változtatja a mennyiben azt a helyes közigazgatás gyakorlati követelményei szükségessé teszik. Jól tudom,