Képviselőházi napló, 1875. VII. kötet • 1876. május 30–junius 20.

Ülésnapok - 1875-143

143. or&zágos ülés május 81. 1876 41 hogy vannak sokan kik a gyakorlati élet követel­ményeinek és a létező állapotoknak respeetálását elvnek el nem ismerik, s elvet csak az abstraot theoriák és merev chablonok kíméletlen alkal­mazásában találnak. Én részemről t. ház, az ily privilegizált elvekből nem kérek többet; bár ne követték volna az elvek ezen nemét a bírósági szervezetnél sem. Ezen elvek köpenyébe t. ház, többnyire a eentralisatió szabadságölő ós életzsib­basztó tendentiája szokott burkolódzni; oly törek­vés, mely alkotmányos fejlődésünk természetével annak helyes igényeivel ellenkezik, oly törekvés ; mely nálunk minden nevet, még a forradalmi tendentia nevét is inkább megérdemli, mint a oonservativ törekvés' arrogált nevét. Én, t. ház, azért sem tagadhatom meg hoz­zájárulásomat a törvényjavaslathoz, mivel élénken óhajtom a házi pénztárnak a megyék önmegadóz­tatási jogának, mint az önkormányzat egyik leg­lényegesebb attribútumának mielőbbi életbe visz­szaállitását. Itt meg kell jegyeznem, hogy azt, miszerint a közigazgatási költségekre a házi pénz­tár behozatalával minden megyében egyenlő szá­zaléka a mostani államadónak engedtessék át ; mert az állami kapcsolatból közigazgatás közös érdekéből folyó kötelességnek tartom azt, hogy az országnak vagyonosabb vidékei ne von­ják meg ott, a hol szükséges, segélyüket a sze­gényebb vidékektől; azonban ép ugy ohajtandonak tartom, hogy e teher viselése a mennyiben fontos másnemű érdekek nem gátolják, a lehetőségig kicgyenlittessék. És erre a leghelyesebb és talán egyedül czélra vezető eszköz az, hogy a törvény­hatóságok területei helyesen szabályoztassanak. Természetszerűleg folyik ebből az is, hogy mint többen az előttem szólottak közül, én is szüksé­gesnek tartom a javaslatban foglaltakon felül még más területek szabályozását is. (Zaj.) Engedelmet kérek, ebből azonban nem jut­hatok azon következtetésre, hogy mivel a tör­vényjavaslat nem merit ki minden területi szabá­lyozást, a mely előbb-utóbb elkerülhetetlenné fog válni, azért azt se fogadjam el, a minek helyes szabályozása már most proponálva van. Ezeket tartottam szükségesnek, t. ház, sza­vazatom indokolásául elmondani. Most fentartva magamnak a részletekhez való hozzászólás jogát, kijelentem, hogy a törvényjavaslatot átalános­ságban a részletes tárgyalás alapjául elfogadom. (Helyeslés.) Földváry Mihály: T. képviselőház! (Hall­juk!) Egyátalában nem volt szándékom, a jelen vitában felszólalni; annyival kevésbé: mert épen azon helyről, melyről a közel múltban a lelkes védelmet és erőteljes érvelést megszoktuk, ez úttal egyátalában semmi indokot nem hallottam; értem a nagyon t. előadó urat, a ki ezúttal a törvény­KEPV. H. NAPLÓ 1875-78. Yll. KÖTET, javaslat védelmére semmi fontos érvet sem hozott fel. Egyszerűen tehát csak szavazatommal akar­tam járulni Bánhidy .Béla t. barátom határozati javaslatához. Azonban a tegnapi vita alkalmával mondattak némelyek, a melyekre lehetetlen néhány szóval nem reflektálnom. Eógi dolog. t. ház az, hogy az átalános vita keretébe sok minden belefér. így láttuk tegnap, hogy a kedélyes humor, a metsző gúny, sőt a nem épen ildomos gyanúsítás is egymás után váltakoztak. A t. ministerelnök ur kedélyesen humorizált, anekdotázott, s én, megvallom ennek csak örülni tudok; mert ez azt bizonyítja, hogy a tárgyalás alatt levő törvényjavaslat valószínű s általán remélt elvetése őt nem igen fogja confun­dálni, s reményünk lehet, hogy általa rövid idő múlva egy másik, kellőkép indokolt s átidomított törvényjavaslat fog a ház asztalára letétetni. Tóth Vilmos képviselő ur a javaslat lelkesült védelme közt, jónak látta már a gyanúsítás fegy­verét is használni, s megemlékezett a legközelebb múlt napokban alakult uj pártról is, s azt monda, hogy a bécsi kiegyezés elvetése csak ürügyül szolgált arra, hogy a kormánynak minden áron oppositiót csináljon; holott e párt tagjai is mon­dották, hogy egyébként a szabadelvű kormányt és pártot mindenben támogatni fogják. Annak megjegyzése mellett, hogy valamint én nem ha­bozom beismerni, hogy t. képviselő ur a kormányt egész őszinteséggel s minden hátulsó gondolat nélkül védi: ugy engedje viszont követelnem, hogy azon pártot ő se vádolja semmi furfang­gal. (Élénk helyeslés.) Nyíltan kimondották e párt tagjai kilópósök indokát, s kimondották egyszersmind azt is, hogy függetlenül fentartják a cselekvés szabadságát, s a szabadelvű párt által a fusiókra vallott eredeti programhoz hiven ragasz­kodnak. S higyje meg a t. képviselő ur. hogy mi sem lesz reánk nézve kellemesebb, mint ha e pro­gram megvalósításán fáradozó kormányt mi is támogathatjuk ; s ha ily eset áll elő : oly őszintén mindenesetre fogjuk azt tenni, mint teszi most a t. képviselő ur. (Elénk helyeslés.) Ha már felszólaltam, legyen szabad t. minis­terelnök urnák egyik első pillanatban igen erősnek látszó érvelésére megjegyzést tenni. Tisztelt ministerelnök ur első beszéde végén következőleg szól: „Arra kérem a t. képviselő­házat, hogy figyelmébe vévén azt, hogy mi mindennel áll ezen javaslat kapcsolatban, figyel­mére méltatva azt, hogy eddig alkotott törvényeink nem hajthatók végre ezen javaslat nélkül, vegyük akár melyiket, elsorolhatnám mind, és talán még egyszer el is sorolom: méltóztassanak azok, a kik helyeselték az előtt a közigazgatási bizottságokra vonatkozó törvényjavaslatot, a kik helyeselték a szász föld ós szász egyetem rendezéséről szóló 6

Next

/
Oldalképek
Tartalom