Képviselőházi napló, 1875. VII. kötet • 1876. május 30–junius 20.

Ülésnapok - 1875-154

151. országos Ülés június 16. 1876. 291 fosztatik tulajdonától, a halászati, rév- és hidvámszedési jogától: ugy vagyok meggyőződve, hogy ily egyoldalú eljárás az osztó igazság követelményével sehogy sem lenne összeegyeztethető! T. ház! Magyarország vizeinek szabályozása, de hozzáteszem, helyes szabályozása — kétségbevonhatlanul az államnak létkérdése. Mert mink földmivelő ország, producens nemzet vagyunk, s csakis innen mérlegelhetjük adóképességünket. Alkalmazzuk e tényezőt Szarvas városára, melynek összes határterülete 60,000 katastralis hold, melynek 24 ezernyi lakossága csupán direct adóban, még pedig kevés executió alkalmazásával évenkint 200 ezer frtot fizet az államnak ; — ezen város, mely egyúttal a vidéknek emporiális helye, virágzó főiskolával s számos humanistikus intézménynyel bir, de vasúttal, távsodrony nyal nem dicsekedhetik s mégis az összes államnak igen szükséges, sőt fontos kiegészítő része . . . T. ház, ezen város érdeke megköveteli az államtól, hogy élet-ere el ne metszessék, hanem anyagi és szellemi gyarapodásában elősegittessék. S ime most, midőn az ország a vizek pusztításainak szomorú képét nyújtja, midőn a vizek helyes szabályozása mindenek előtt előmozdítandó, hogy adóképességünk szilárdittassék : — a vízi mérnökök Szarvas alól az éló ós hajókázható vizet elvinni akarják! Pedig itt a határ az árvizektől majdnem félszázados vizi védmüveink által mentve van. Hogy mennyire fontos egy városra nézve, ha élő vize van, ugy kereskedelmi s egyéb forgalmi, valamint közegészségügyi tekintetben — hosszasb bizonyitgatasokra nem szorul. Lám a continens nagy városai, Berlin, Bóma — tengeri városokká mesterségesen képződnek, legalább eddig arra törekesznek. A mi népünk sem azért telepedett le a N.-Körös partjára, hogy a vizi mérnökök segélyei folytán szárazon maradjanak s a posványos léget szívják utódaik. Az államnak azon kell működni, hogy azon községeknek, melyeknek élő vizök nincs : csatornázás utján adjanak élő, még pedig hajókázható vizet. Mily visszás állapot tehát onnan elvezetni a vizet, a hol már van! Ezen tisztelt vizimórnök urak jobban cselekednének, ha a vizek szabályozásánál ne azt néznék, hogy nekik dolguk legyen, s követnék inkább nagy Széchényink irányát, ki útmutató s úttörő volt e szakban is, pedig diplomatikus vizimérnök nem volt. — T. ház! Magyarország összes vizei, a szepesi egy pár patakszerü folyócskát kivéve, az országból a Feketetengerbe mind egy lyukon foly ki, a Vaskapu sziklás szorosain keresztül. Ide fordítanák az illetők íigyelmöket, itt grassálnának! ós a vizeket ne felülről, hanem alulról szabályoznák! Bizony komolyan gondolkozóba esik az ember itt a főváros közt kigyódzó királyfolyónk szabályozásánál is. Egy uj vashíd építtetett, a Margit-híd, — s a viz sodra oda vezettetett, hogy a monumentális lánczhid a jobb parton annyira alámosatott, hogy a part melletti építmény a m. e. 10 ölnyi mélységben már alapjában kezd inogni és sürgős segítséget igényel. —• De a szarvasi vizszabályozásnál azt mondják ezen szakértő urak, hogy csak egy tekintet az abroszra s kitűnik a folyam teknője, ergo . . a 18ja számú átmetszést létesíteni kell. Igaz, régen tanultuk, hogy linea recta est brevissima. Es a győri hajótulajdonos, ki — mellesleg legyen mondva — tiz évben egyszer jő ezen vidékre, ő szerintök sérelmet szenvedne, ha 1 vagy V\

:i mérföldnyi kerülőt kellene tennie. De hát 24 vagy pláne 80 ezer lakos érdeke egy nyerészkedő vállalkozó érdekének legyen alárendelve ? Ezt én gyarló eszemmel felfogni nem vagyok képes! De ha már a recta lineát kellend követnünk: tekintsünk a térképre, s a laikus is könnyen átlátja, hogy a 181 a sz. átmetszés sincsen a maga helyén, mert a Kőrös teknőjének útmutatása szerint, a csatornát még feljebb, a 20. számú átvágáson felül kellene vezetni, még pedig Turtőnél, a tőszomszéd Heves megyei úgynevezett Bari kettős halmon felül. Ez lenne a legrövidebb helyes vizi ut; csakhogy négy annyi hosszúságra nyúlnék, a mi a dolog helyes voltán mit sem változtat. A mellett azon előny éretnék el, hogy azon zátony, mely a 18]a sz torkolatnál a folyam medrének emelkedéséből származik s mit a vizi mérnökök sem vonnak kétségbe, ez által elkerültetnék és a folyam gőzhajózásra is még alkalmasabbá tétetnék. Ezen zátony azonban nem rég képződött, a mint a viz a csatornán sebesen lefolyván, az anyamederben ismét lassúdik s iszapját lerakja; mert mig az eredeti 18. sz. átmetszésre vezettetett a folyam, messzebbről folyván komoly lassúsággal, az iszapot egy helyütt le nem rakhatta! Bocsánatot kérek, hogy a t. ház türelmét hosszasabban fárasztom, de ezeket szükség volt elmondanom. Bár volna időm még sok egyébnek elmondására, hogy megéreztetném a t. házzal azon szelet is, mit a szarvasi fohászok özöne kelt, zúgván: ne bántsátok élővizünket, mert meg van írva, hogy a szép hűvös patakra a Szarvas kívánkozik ! Elnök: Kérem a t. képviselő urat a tárgynál maradni. (Nagy zaj.) Kollár János: Mindezek után a következő határozati javaslatomat vagyok bátor a t. képviselőház elé terjeszteni becses pártolás és megállapítás végett: Határozati javaslat: Utasittatik a közmunka- és közlekedési minister, hogy a Hármas-Körös szabályozásánál 37*