Képviselőházi napló, 1875. VII. kötet • 1876. május 30–junius 20.

Ülésnapok - 1875-142

22 142. országos ülés májns 80 1876. múlva meg lehet tenni, mert ezek még mindig pró­baévek, tehát a bíróság szervezése 1869. óta máig sincsen befejezve, s csak két év múlva leeud be­fejezve : ha valóban be lesz majd akkor is. Ter­mészetes, van ennek egy jó oldala, mert a kor­mánynak keze mindig a megyék, városok és vidékek üstökében van azon időre és némely kép­viselőknek is jó szolgálat tétetik ez által, hogyha a kik programmjukat nem akarják és nem bírják megtartani.. Ezek azt mondják, hogy nem tehették, mert ha van törvényszék vagy megyei székhelyök: azt meg akarják továbbra is tartani; ha pedig nincs, azt meg akarjuk szerezni, s vannak oly együgyűek, kik ezt nekik elhiszik. {Derültség a szélső balol­dalon.) Én ha elhiszem, hogy ez a kormányra nézve kedvező, de hogy aztán a népre és magára a képviselőházra szintén kedvező-e: arról már én nem szólok semmit. Ezek után röviden kijelentem, hogy minden bővebb indokolás nélkül ezen törvényjavaslatot, mint mely magában uj adót s így a nép nagyobb elnyomását, s a nem magyarok erőszakos magya­rosítását foglalja magában: el nem fogadom. Tisza Kálmán ministerelnök és bel­ügymiiiister: T. ház! Igen sajnálom, hogy a t. ház idejét (Halljuk \) ismét igénybe kell vennem, de utoljára is, minthogy nyilatkozatom, mondott sza­vaim, részint félreérteinek, részint helytelenül ma­gyaráztatnak : kötelességemnek tartom (Halljuk!) ezekre vonatkozólag szavamat felemelni. (Halljuk l) S legelőszór is megjegyzem az előttem szólott t. képviselő ur előadására, — kit megnyugtathatok az iránt, hogy akár ingadozik a kormány, akár nem, ő benne támaszát semmi utón, semmi mó­don és semmi alapon nem keresi, — hogy én azt sem itt, sem a közigazgatási bizottságban nem mondtam oly értelemben, mint azt ő mondta, hogy a törvényszékek elhelyezése ideiglenes; hanem mondtam azt és ezt kellett mondanom, — mert ez nem az én tetszésemtől függ, hanem függ a tör­vénytől, — hogy a kormány intézkedvén, már többé mást nem tehet, de hogy a törvény értelmében két év múlva ugy is maga a törvényhozás fogja a törvényszékek helyét végleg megállapítani. (He­lyeslés a középen.) Ez — azt gondolom — egy­mástól egészen külömböző és eltérő két dolog. Különben mindazon dolgokra, melyeket a kép­viselő ur egyébként elmondott, refiectálni per ab­solute nem fogok. Nem látom és nem érzem neki — és a többek között épen neki jogosultsá­gát arra, hogy egy más irányban követett eljá­rásomat oly modorban, mint tette, critisálja és emlékeztetem, hogy akkor, midőn az emlegetett Bécsben n-em alkotmányos szellem lengett: kik voltak azok, a kik engedékenyek voltak, kik vol­tak azok, a kik b,érenezek voltak, és kik azok, kik erősen állottak. (Atalános mozgás és élénk he­lyeslés.) Hasonlag nem fogok felelni azokra sem — s csak egyet fogok ez irányban megjegyezni — a mit a mai ülés elején szólott képviselő ur, mint az országgyűlés több éveken át követett poli­tikájának mintegy vádirataként előadott; egy ellen azonban tiltakozom s ez az egy az: mintha ezen törvényjavaslattal egyeseknek, mint ő mondotta, bűneiért — mert ő mondotta, hogy bűneiért, — Zarándot vagy bármely törvényhatóságot büntetni akarnám. Ez ellen nem szükséges remonstrálnom, azt gondolom, hogy az egész házban mindenki azon nézetben lesz, melyben én vagyok, hogy itt bünte­tésről, még saját vétkükért való büntetésről is, szó sincs és nem is lehet s hogy nem ez azon szempont, melyből megbírálni kell ós lehet ezen törvényjavaslatot, hanem a czélszerüség és szük­ségesség szempontja. (Igaz! ugy van! a kö­zépről.) Valóban nincs is oka azon képviselő urnák, hogy mint monda, tőlünk nemzetiségét féltse. Hi­vatkozom az országgyűlés összes eljárására 1867. óta. Hasonlítsa azt össze bárki — ón most nem fogom tenni —- más országok törvényhozásainak hasonló tárgyakban követett eljárásával s akkor nem fogja mondhatni, hogy itt ezen az áldott Magyarország földjén e haza bármely ajkú lakó­jának is nemzetiségét féltenie kell. (Úgy van! Igaz!) Az, a ki itt nemzetisége elnyomásáról beszél vagy magát elnyomultnak érzi nemzetisége te­kintetében : az csakis azt árulja el, hogy nem elég ( neki az, a mi a nemzetiségek méltányos igényei szempontjából bővebb mértékben, mint másutt, itt megadatott, hanem hogy az aspiratióival tul megy a magyar állam lét föltételeinek határán. (ji,lénk helyeslés.) Ha ez az ő indoka: f akkor igenis van oka és lesz oka panaszkodni. (Atalános helyeslés.) T. ház! Több oldalról is történt hivatkozás arra, hogy én azt mondottam volna a tegnapi na­pon, hogy azért sajnálom, hogy az illető szóno­kokat nem hallgatták meg; mert maga az, hogy különböző okokból támadtatott meg javaslatom, bebizonyította volna, hogy az jó, s ennek el­lenében az mondatott, hogy hiszen az, hogy több tekintetben, több oldalról találnak vala­mit rosznak: nem bizonyítja azt, hogy jó, ha­nem bizonyítja azt, hogy rósz. Én azt, a mit a t. képviselő urak reám idéztek, nem mondtam* ha­nem én azt mondottam, hogy kár, hogy a t. ház nem hallgatta kellő figyelemmel a különböző szó­nokokat, mert az egyiknek érvei megczáfolták a másiknak érveit. Ez azt gondolom egészen és tökéletesen más. (Igaz! Ugy van! a középről!) S igen sajnálom, de kérnem kell a t. ellennézetü

Next

/
Oldalképek
Tartalom