Képviselőházi napló, 1875. VII. kötet • 1876. május 30–junius 20.

Ülésnapok - 1875-142

142. országos Klés május 80. 1876. 21 E tekintetben tehát, bár a t. ministerelnök urnák szives barátságból adott jó tanácsának hasznát nem vehetem; azt mégis köszönettel fo­gadom ; mert tudom, hogy a béketűrés meghozza a maga gyümölcseit, ha nem is ezen irányban, de más irányban s azért a t. ministerelnök urnák bátor vagyok viszont ugyanazon rokonszenv által vezettetve, melylyel irányomban volt szives figyel­meztetést intézni: viszont egy jó tanácscsal szol­gálni, hogy tudniillik más alkalommal őt is béke­tűrés vezérelje; mert annak alighanem nagyobb hasznát fogja venni, mint a türelmetlenségnek. (Élénk helyeslés.) Borlea Zsigmond: T. ház! (Hosszantartó nagy zaj.) Én a jelenlegi törvényjavaslatot .... (Nagy zaj.) Elnök: T. ház! Ha a zaj tovább is tart, az ülést nem folytathatjuk. A szónokot nem lehet hallani ; (Halljuk! Zaj.) csendességet kérek. (Halljuk!) Borlea Zsigmond: T. ház! Én a jelenlegi törvényjavaslatot, mely reformnak mondatik, ugy találom, hogy ez átalában olyan, mint a képvise­lőház által eddig hozott majd minden törvény, mely reformot képezett, vagyis annak volt keresz­telve. E javaslat is t. i. kettőt foglal magában: adófelemelést, vagy inkább uj adót és a nemzeti­ségek erőszakos magyarosítását. Igaz, hogy a ministerelnök tagadta tegnap, hogy adófelemelés vagy uj adó foglaltassák a ja­vaslatban és egyik képviselő urnák azt mondotta, hogy ha uj adót foglal magában: miért nem mu­tatja meg, hol foglaltatik azon uj adó, s miért nem * ugrasztja ki a nyulat a bokorból, mert innen, t. i. a baloldalon mindenkor ki szokták ugrasztani a nyulat, még akkor is, mikor nincs mit kiugrasz­tani, és még akkor is utána szoktak futni. Engedel­met kérek, hiszen mindenki tudja, hogy ez a do­mestica uj adónem, s igy nincsen szükség a nyulat a bokorból kiugrasztani, mert a tapsi füles nem a bokorban elrejtve, hanem az ut közepén van s megláthatja mindenki, a kinek jó szeme ós józan esze van. (Derültség a szélső baloldalon.) Hogy a baloldal a nyulat ki szokta ugrasztani, az ugy hi­szem ügyességre mutat; de a ministerelnök ur azt is mondotta, hogy a baloldalon ott is kiugraszt­ják a nyulat, a hol nincs; én azonban megvallom, hogy ily esetet még nem láttam, hogy tudniillik valaki onnét is nyulat ugrasson ki, a hol nincsen, Lehet azonban, hogy a ministerelnök ur mint debreczeni képviselő a debreczeni pusztán látha­tó tüilyen esetet; hanem azt látom s hiszeni, hogy a ministerelnök ur és többen is láttak egy oly együgyű szerencsétlen flótást, a ki keresztül-kasul megy valamely területen, hol csakugyan van nyúl, és még sem tudja azt kiugrasztani. Vannak, a kik azt mondják, hogy közelebb a bécsi tárgyalás alkalmával egy törpe óriást ily malheur ért. Hogy miért nem fogadom el a törvényjavas­latot a részletes tárgyalás alapjául: azt nem kívá­nom indokolni. Nehogy azonban félreértsenek, meg fogom mondani, hogy miért nem kívánom indo­kolni. Az első az, hogy hasznát ugy sem vehetnék, mert hisz én a hosszú évek tapasztalatain arról győ­ződtem meg, hogy ha egyszer a kormánypárt, mely másutt szabadelvű czimmel szereti magát piperózni, valamit elfogadott, az elfogadtatik, s hiába való minden indok s minden argumentum; azok itten figyelembe ugy sem vétetnek. A másik indok, hogy miért nem indokolom: mert Gurbán képviselőtársam elegendőleg indokolta, s ón kü­lönösen a mostani viszonyok közt ez alkalommal még annyit sem akarok mondani, a mennyit ő mondott. Harmadszor és a fősúlyt erre fektetem, azért nem akarom szavazatomat részletesen indo­kolni, mert meggyőződtem, hogy valahányszor mi nemzetiségi képviselők itt a dolog valódiságára rámutatunk és esetlegesen a kormány állása inga­dozik: a ministerelnök ur szokott üres phrasisai­val ós sophismákkal ellenünk támadván, a ház által megtapsoltatik, s ez által általunk a kormány in­gadozó állása egy időre megszilárditatik. (Nagy nevetés.) S miután én ugy tudom, hogy a t. kormány­nak állása ma még jobban ingadozik, mint bár­mikor : én legalább részemről nem akarok alkal­mat adni neki arra, hogy én legyek oka, hogy állását erősítse; mert velünk szemben bizony ezt nem érdemelte meg, (Derültség) annyival is inkább, mert azt tapasztaltam, hogy habár a ministerelnök ur Bécscsel szemben igen alázatos szokott lenni; velünk szemben igen fenhéjázó, a mi különben nem nagy vitézség, mert mi alig vagyunk hárman négyen és ehhez Toizony nem kell nagy bátorság; ezt fitoktatni nem érdemes, s most már csak né­hány rövid megjegyzést kívánok tenni arra nézve, a mit Bánhidy képviselő ur tegnap mondott. Bánhidy Béla báró azt jegyezte meg, hogyha a jelenlegi törvényjavaslat elfogadtatik ugy a hogy van : a megyék rendezése folytonos több éve­ken át fog tartani; mit a ministerelnök ur tagadott, hanem én Báphidy képviselő ur megjegyzését való­nak tartom s arra csak azt jegyzem meg, hogy ez nálunk rendszer ; mert hiszen a bírósági szervezés, mely 1869-ben kezdődött, máig sincsen befejezve s azóta minden évben előkerült; múlt év Júliusban 23 törvényszék megszüntetett s a bírákat összevisz­sza dobtuk, most legközelebb ismét 24 törvény­szék szüntetett meg s azok, sőt több törvényszék személyzete egyik országrészből a másikba ker­gettetett, s a ministerelnök ur a közigazgatási bizottsága, midőn valaki azt mondotta, hogy a törvényszéket Fehérvár helyett mért nem teszik Enyedre, azt válaszolta, hogy hiszon ezt két év

Next

/
Oldalképek
Tartalom