Képviselőházi napló, 1875. VII. kötet • 1876. május 30–junius 20.
Ülésnapok - 1875-152
152. országos ttlés június 13. 1876. 261 Ugyanis vannak esetek, hogy oly államszolgák, polgári vagy pedig katonai pályán levők, kik egyik vagy másik ok miatt gyakran még java, sőt mondhatni fiatal korukban nyugdíjaztatják magukat : később valamely nyugalmasabb, csendesebb ülő polgári szolgálatban alkalmaztatnak. Ha már ezek mind a nyugdijat, mind pedig az állandó fizetést húzzák, tekintet nélkül az összegre: ezt véleményem szerint szintén nem lehet helyeselni. Nem mondom t. ház, hogy nem lehetnek esetek, midőn a halmozás ugy a közszolgálat, mind az osztó igazság, valamint az állam érdekeivel is ne volna megegyezfethető. Meg pl. ha valamely tanár egyszersmind a könyvtárnoki tisztet is betölti, betölti igen helyesen a nélkül, hogy tulajdonkópi hivatásának kötelességeit elmulasztaná, betölti a nélkül, hogy ez a kincstárnak kárára válnék, sőt ennek inkább hasznot tesz vele, mert azon teendőket, ha külön könyvtárnokot kellene kinevezni, bizonyosan oly kevés jutalomért, mint a mennyiért e tanár végzi, más nem teljesítené. De épen azért, minthogy ezek kivételek: a szabályt fel kellene állítani, azt nem kellene mellőzni. Ugy szintén lehetnek esetek, melyekben nyugdíj fizetéssel halmozható ha t. i. a nyugdíj oly csekély, hogy a hozzájáruló fizetés csakis épen az illető hivatalnoknak élete fentartására elegendő. így pl. Francziaországban, — hogy idegen példával szolgáljak, — az ilyen nyugdíj és fizetés halmozás 1500 frank erejéig van megengedve. De ismétlem, minthogy a kivételek, melyek részint a közszolgálat, részint a kincstár érdekében megengcdhetők, meghatározhatók: a szabályt fel kell állítani, s meg kell tartani. T. ház! Olvasták talán Önök is, mint én, mert a magyar lapok is közölték a napokban Garibaldi levelét egyik barátjához, melyben azon véleményét, azon meggyőződését fejezi ki az olasz hazafi, hogy Olaszországnak mostani nagyon szorult pénzügyi körülményei közt nem lenne szabad egyetlen tisztviselőnek akár nyugdíj, akár fizetés fejében 5000 líránál, vagyis körülbelöl 2000 ezüst írtnál többet elfogadni. Én nem megyek ilyen messze; én ez úttal nem kívánom sem a fizetések, sem a nyugdijak leszállítását; mindössze azt óhajtom, hogy a hivatalok és hivatalos fizetések, valamint a nyugdijak halmozása törvény által korlátoztassék. És ha komoly a kormányban, komoly a többségben a szándék mely hangoztatott, hogy t. i. pénzügyeinket rendezni, a nép terhein könynyiteni kíván: akkor reményiem, nem fogja elvetni indítványomat. Jól tudom ugyan, hogy elfogadása által nem fogunk milliókat megtakarítani; de azt gondolom, hogy ok nélkül még ezreket nem szabad költeni s azt hiszem, hogy körülményeink közt ezreknek megtakarítása is kötelesség. Ez indítványom tartalma. Ezek azon okok, melyeket támogatására önök becses figyelmébe ajánlani bátor voltam. Kérem méltóztassanak határozati javaslatomat elfogadni. (Helyeslés a szélső balfelol.) Tisza Kálmán mitiisterelnök: T. ház! Ha jól emlékszem, most napirendre igazában csak az a fölötti határozat van kitűzve, hogy kívánja-e a t. ház az indítványt tárgyalni, vagy nem ; ámbátor — határozati javaslatról lévén szó — ugy tudom, a szabályok nem zárják ki, hogy a tárgyalás azonnal is elrendeltessék. Ezt csak mellesleg megjegyezve, bátor vagyok a t. képviselő ur által előadottakra részemről igen röviden reílectalni. H a jól fogtam fel, a t. képviselő ur indítványa és indokolása két különböző dologról szól. Az egyik vonatkozik azokra, kik képviselők és azonkívül államhivatalnokok vagy tanárok. A másik pedig vonatkozik azon nyugdijasokra, kik akár képviselők, akár pedig más hivatalban vannak. A mi az elsőt illeti, igen jól méltóztatnak tudni, hogy államhivatalnok a képviselőházban az incompatibilitási törvény értelmében, — és ez igen helyes — nem lehet más, mint a kinek ottléte ismét a törvényhozás érdekében szükséges: a minister és az államtitkár. Tehát ezen egynéhány egyéniségen kivül legfölebb csak pár egyetemi tanárról van szó. De kifogást kell tennem a képviselő ur indítványa ellen két oknál fogva. Az egyik ok az, hogy a képviselőség nem hivatal, nem is lehet hivatal, tehát itt hivatalok cumulatiójáról szó absolute nem lehet. A második az, hogy a képviselőnek napidija lévén, a napidijat fizetésnek sem a magyar törvényhozás, sem egy törvényhozás is a világon nem tartja. Az incompatibilitási törvényre is nem azért volt szükség, hogy a cumulatió megakadályoztassák ; hanem igenis szükség volt azért, hogy a képviselőházban az okvetlen szükségeseken kivül ne legyenek kormányhivatalnokok egyfelől, azok másik részére nézve pedig, kik incompatibiliseknek deciaráitattak: szükséges volt ez azért, mert ezekre nézve már a távolságnak, a geográfiai köznek folytán lehetetlen, hogy mindkét hivatalnak megfeleljenek; ez ugyanis a nem itt lakó választott tisztviselőkre vonatkozik, Arról pedig legyen meggyőződve a t. képviselő ur, hogy igaz, hogy az államtitkár ós a minister, midőn a házban jelen van, nincs a bureauban; de ha az államtitkár vagy a minister csak legkevesbbó is megérdemli azt, hogy államtitkár vagy minister legyen: minden itt elköltött órát bőségesen ki kell neki a bureauban pótolni. Tehát azt mondani, hogy azért nem érdemli meg a napidíjat ; ezért tegyünk különbséget a ház tagjai között, s egyiknek adjunk napi dijat, másiknak néni; ezt határozottan elfogadhaflannak tartom,
