Képviselőházi napló, 1875. VII. kötet • 1876. május 30–junius 20.

Ülésnapok - 1875-142

1(5 142. országos Illés májas 30. 1876. tenni soha, azt mondanám: ellenségeimmel majd végezek én magam, hanem jó barátaimtól ment­sen meg az isten. 0 ugyan is előhozta Olaszor­szágot, Sardiniát, hogy az olasz kormány mint gondolkodott a népszerűségről, hogy felállított tetemes hadsereget a krimiaháboru alkalmával és ennek köszöni szabadságát. Kijelentem, hogy nem ennek köszöni függetlenségét és szabadságát; ha­nem köszöni annak, mert az volt irva zászlajára: „most ós mindég" — nem ugyan magyarul ha­nem olaszul, — és soha nem hagyott fel azzal az eszmével, hogy neki függetlennek és szabadnak kell lenni. Ez volt oka, hogy Olaszország meg­szabadult. Már most a jelen alkalomra ozélozva, azt mondja: hogy itt is bátorság volt oly dolgo­kat tenni, melyekről tudta, hogy a közvélemény ellene lesz. Ez baj a belügyministerre nézve ; mert Magyarországban nincsen egyetlen ember, a ki azt hiszi, hogy azon capitulatióval, melyet a belügyminister ur tett, meglehessen menteni az or­szágot, mint Olaszország megmentette magát. Azt előttem szóló igen t. képviselő ur igen jeles beszédjére azért nem reflectálok, mert én egészen más szempontból indulok ki. En nekem a részletekre nézve semmi közöm, én csak átalános­ságban roszalom a törvényjavaslatot. Az előttem szólott t. képviselő ur felelt azokra, a mit mások a részletekre nézve előhoztak és czáfolni igyekezett azt. A többek közt emiitette, hogy nem lehet már a mai időben oly megyét felállítani, mely a rendeletet visszavetné. Erre kénytelen vagyok megjegyezni, hogy ha a megyék régi hatásköre meg lett volna : nem csak a ren­delet visszavetésére lett volna hatása, hanem hatást gyakorolt volna az egész országra. Én meg vagyok győződve, ha megmaradt volna a megye régi hatáskörében, Magyarország ezen szerencsétlen állapotba nem jött volna. Most igen röviden néhány szóval indokolni fogom azt, hogy miért nem fogadom én el ezen törvényjavaslatot a részletes tárgyalás alapjául. Azért: mert ezen törvényjavaslat csak foly­tatása azon törvénykezési műtéteinek, a melylyel azok, a kik 1867-ben az egyességet megkötötték, a törvényhatósági önkormányzatot a külömböző időben 1867-diktől fogva a zérusig depotenciroz­ták. Mondom ez annak csak folytatása. Megengedem, hogy ez igen ügyes manőver volt azokra nézve, a kik az egyességet 1867-ben megkötötték ; mert magam is elismerem, hogy egy erőteljes megye teljes öntudattal ugyanazon lég­körben^ melyet a kiegyezés teremtett, meg nem élhet. Es igy — mondom — igen ügyesen vitték a dolgot, midőn először is a külömböző törvé­nyekkel 1867-től fogva a törvényhatóságok lelkét, az önkormányzatot kiölték, hogy azután a lomha testen véghez vihessék azon mostani mindenféle császárvágásokat, Még egyet akarok felhozni. Elismerem, hogy ez ügyes eljárás volt azoktól, a kik ezen törvé­nyeket hozták, de nekem azon erős meggyőződé­sem van, hogy ha Magyarországnak van jövője mint független magyar államnak : ugy először is ezen szerződést kell megsemmisíteni, azután a törvényhatóságokat visszaállítani azon helyzetbe, a melyet nekik az 1848-diki törvények kijelöltek, hogy a törvénynek őrei és az alkotmánynak véd­bástyáija legyenek. Ennélfogva nekem nincs szük­ségem arra, hogy a megyéket kikerekítsék, az egyiket nagyobbra, a másikat kisebbre, s hogy az egyiket kurtítva, a másiknak fejét vágja, ugy ragasztják egymáshoz, persze azon gondolatban: most már ilyképen mindent tehetünk vele, ha széjel vágjuk : mert legfölebb mint a szótdarabolt bókának egyes részei csak napestig fognak ránga­tódni és azután meghalnak. Mondom erre nincs szükségem, mert a történetből ugy tapasztalom, hogy a kisebb megye versenyzett a legnagyobbal hazafiságban és alkotmányosságban. A kis Torna felülmulta a nagy Bácskát. Azután volt egy oly eset, ahol csaknem a legkisebb megye egy igen nevezetes országgyűlési actus ellenében, — midőn a fáma szerint az ágyuk igen szépen ki voltak csiszolva, persze csak parádé kedveért ós sok nagy megye hallgatott, — a kis Ugocsa mondta, hogy nem koronáz. Ezeknél fogva nem fogadom el a törvény­javaslatot; nekem mindegy, akár mely határozati javaslatra rászavazok, mert az eredmény az lesz, hogy a törvényjavaslatot nem fogadjuk el. Horváth Gyula: T. ház! Igyekezni fogok 1 magamat szorosan a szőnyegen levő tárgyhoz tartani. Mindenekelőtt ki kell jelentenem, hogy a kormánynak és azon pártnak, melynek tagja va­gyok, elejétől fogva álláspontja lehetett igen sok irányban, nem határozottan körvonalozva, de senki tagadni nem fogja, hogy a kormány e tekintetben még akkor, midőn megalakult, határozott enuntiá­tiót tett. A ministerelnök ur első megjelenése alkal­mával kijelentette azt, hogy a legszükségesebb reformok közé sorozza az országnak területi ren­dezését ós ugyanakkor kijelentette, hogy ezen területi rendezés azonban csak ott fog létesíttetni és egyátalában részint egyes törvényhatóságnak másba való bekebelezése, részint pedig nagyobb mérvű kikerekitós alakjában előfordulni, ahol egyátalában szükséges, szükséges pedig az egyes inclavált és területi egyenetlenségek eloszlatása tekintetéből. Es akkor is határozottan érintette a kormány, hogy e tekintetben nagyobb mérvű ki­kerekitós Erdélyben fog történni, valamint meg-

Next

/
Oldalképek
Tartalom