Képviselőházi napló, 1875. VII. kötet • 1876. május 30–junius 20.

Ülésnapok - 1875-142

143. országos ülés május 30. 1876. 15 kulást nyerjenek. Hogy akár egy, akár más nemzetiség, hogy akár egy, akár más speciális érdek szempontjából lehesen kikerekíteni a megyéket: ez hatalmában sem ennek a kormánynak, sem semmi más kormánynak nem áll; mert utoljára a meglevő tényezőkből lehetetlenség más nemzetiségű vagy más szellemű megyéket teremteni. Kénytelen vagyok magam is egy tegnapi szónok urnák egypár szóval megjegyzést tenni. Bánhidy Béla báró és képviselőtársam tegnap három vádat intézett a kormány ellen. Az egyik volt — egy kis insinuatio, hogy ő az ő kerülete érdekében kedvezményekben részesítette Debreezen városát, megfelelt rá a ministerelnök ur. A másik az, hogy oly formán hozta be javaslatát, hogy részletesen lévén csak érdekelve az ország : a nem érdekeit többség fogja eldönteni ezen érdekelt rész jövőjét. Tóth Vilmos t. barátom részben megfelelt rá ; de én tovább megyek és azt mondom, hogy minden oly kérdési, mely speciális részeket érdekel: ekként kellett volna és kellene eldönteni, mindig. Méltóztassanak rá visszagondolni, hogy ha vasutaink nem oly tömegesen jöttek volna be; hanem igy részletességben: nem történhetett volna meg az, a mit a rágalom nyelve beszél nem tudom, mennyiben igaz, — hogy egyik képviselőnek meglehetett alkudni a másikkal, bizonyos vasúti tervek iránt. Vajon nem helyesebb-e a speciálisan nem érdekelt többség határozatát provokálni ily kérdésekben, mintsem egyszerűen dönteni az egész fölött, hogy alkudozások történhessenek a folyosón. A másik vád még erősebb s nézetem szerint még helytelenebb, mert azt mondani, hogy a kor* mány el akarja a figyelmet fordítani azon nagy kérdésről, mely legközelebb a kedélyeket felzavarta : teljességgel nincs helyén. Én épen igen ellenkezőleg azt hiszem, ha valamivel lehet vádolni a mostani kormányt, ez épen az, hogy fél évi kellemes nyári időszakot engedett az agitatiónak, s nem gondolva saját népszerűségével, még saját pártjában is szakadást idézett elő, nem az ő akaratával, hanem az illetők akarata által s ezen ágitatiót már is sokan felhasználták; felhasználták olyanok, kik kosarakkal a nép közé mennek, narancsot, fügét, meg giardinettot árulnak ; pedig abban a kosárban egészen más dolgok is vannak: vannak teljesithetlen remények s oly számitások, melyeket igazolni nem lehet. A mi már a határozati javaslatokat illeti, azokkal furcsa helyzetben vagyunk. Bánhidy képviselő úrét érteni, de az nekem nem tetszik; Hegyessy t. képviselőtársaméval ugy vagyok, hogy oly hosszúnak találtam, hogy mire a végére értem, az elejét elfelejtettem, ez okból azt sem pártolhatom; végre a Soós Gáboré áll előttem. Erre nézve megvallom, hogy oly eljárás mellett mint ő ajánl, tudja az ember, hogy hol kezdje; de hogy mi lesz a vége, s hol lesz a vége, bajos volna meghatározni. T. ház! Miután én a jelen törvényjavaslatot inkább részleteiben tartom javítandónak, ha ininditványok lesznek — és lehetnek is — miután én igen is akarom, hogy Magyarországon a közigazgatás jobb lábra álljon, miután akarom, hogy különösen Erdélyben a mai teljesen tarthatatlan viszonyok megszűnjenek, miután nagy nyereséget látok abban, hogy ha a királyföld eddigi privilegisált helyzetéből kivétetvén Magyarország törvényeinek és szokásaínak megfelelő helyzetbe állíttatik : a törvényjavaslatot átalánosságban a részletes tárgyalás alapjául elfogadom. (Helyeslés a középről.) Ragályi Nándor: T. ház! A tegnapi napon tanúi voltunk a t. belügyminister ur igen erős dialecticájának; mérte a csapásokat jobbrabalra, mint egy ügyes gladiátor. Mint emeritus ellenzék tudja, hogy az ellenzéknek nem csak joga ; hanem kötelessége a nyulat kiugratni. En megengedem, hogy abban is igazsága van, hogy megtörténhetik, hogy néha az ellenzék a ki nem ugratott nyúl után ós szalad mind az agár az ördög motolla után s megvallom, hogy ez tévedés; de nem veszedelmes tévedés, mert e miatt nem fáj senki feje. Hanem vannak az ellenzéknek' oly tévedései, a melyek életbevágó kérdések. Teszem fel egy várat ostromol nyolcz esztendeig, azután a taktika segítségével sikerül, hogy ő legyen a vezénylő generális; nagy öröm van izraelben, minden ember azt kiáltja: meg van mentve az ország, az majd beveszi a várat, hiszen maga mondta: ha nem is egyenesen arczba, beveszi kerülővel. És mi történik? Az történik, hogy midőn azon vár demolirozásának ideje bekövetkezik: épen akkor ő, a vezénylő generális azt a szerepet viszi, melyet ő maga, nem csak veszedelemnek, hanem átkosnak nyilvánított. Megerősíti bástyákkal még 10 évre a várat a nélkül, hogy segítene azon veszedelmen, mely a miatt eddig az országot fenyegette Már ez nem olyan ártatlan csalódás, mint a kinem ugratott nyúl után való szaladás. Ez életkérdés, ez oly kérdés, melytől az országnak élete függ, hacsak a vezénylő generális ármádiája nem revoltal és az engedelmességet neki fel nem mondja. A mai nap Tóth Vilmos képviselő ur szintén lándzsát tört ezen javaslat mellett. Megvallom, hogy ő már nem oly ügyes gladiátor, mint a belügyminister ur, mert az ő beszéde rám nézve azt a hatást tette, hogy ha én a belügyminister ur helyzetében volnék, a mi ugyan nem fog megtör-