Képviselőházi napló, 1875. VII. kötet • 1876. május 30–junius 20.

Ülésnapok - 1875-142

143. országos ülés május 30. 1876. 15 kulást nyerjenek. Hogy akár egy, akár más nem­zetiség, hogy akár egy, akár más speciális érdek szempontjából lehesen kikerekíteni a megyéket: ez hatalmában sem ennek a kormánynak, sem semmi más kormánynak nem áll; mert utoljára a meg­levő tényezőkből lehetetlenség más nemzetiségű vagy más szellemű megyéket teremteni. Kénytelen vagyok magam is egy tegnapi szónok urnák egypár szóval megjegyzést tenni. Bánhidy Béla báró és képviselőtársam tegnap há­rom vádat intézett a kormány ellen. Az egyik volt — egy kis insinuatio, hogy ő az ő kerülete érdekében kedvezményekben része­sítette Debreezen városát, megfelelt rá a minister­elnök ur. A másik az, hogy oly formán hozta be ja­vaslatát, hogy részletesen lévén csak érdekelve az ország : a nem érdekeit többség fogja eldönteni ezen érdekelt rész jövőjét. Tóth Vilmos t. bará­tom részben megfelelt rá ; de én tovább megyek és azt mondom, hogy minden oly kérdési, mely speciális részeket érdekel: ekként kellett volna és kellene eldönteni, mindig. Méltóztassanak rá visszagondolni, hogy ha vasutaink nem oly tömegesen jöttek volna be; hanem igy részletességben: nem történhetett volna meg az, a mit a rágalom nyelve beszél nem tu­dom, mennyiben igaz, — hogy egyik képviselő­nek meglehetett alkudni a másikkal, bizonyos vas­úti tervek iránt. Vajon nem helyesebb-e a spe­ciálisan nem érdekelt többség határozatát provo­kálni ily kérdésekben, mintsem egyszerűen dön­teni az egész fölött, hogy alkudozások történhes­senek a folyosón. A másik vád még erősebb s nézetem szerint még helytelenebb, mert azt mondani, hogy a kor* mány el akarja a figyelmet fordítani azon nagy kérdésről, mely legközelebb a kedélyeket felza­varta : teljességgel nincs helyén. Én épen igen ellenkezőleg azt hiszem, ha valami­vel lehet vádolni a mostani kormányt, ez épen az, hogy fél évi kellemes nyári időszakot enge­dett az agitatiónak, s nem gondolva saját nép­szerűségével, még saját pártjában is szakadást idézett elő, nem az ő akaratával, hanem az illetők akarata által s ezen ágitatiót már is sokan fel­használták; felhasználták olyanok, kik kosarakkal a nép közé mennek, narancsot, fügét, meg giar­dinettot árulnak ; pedig abban a kosárban egészen más dolgok is vannak: vannak teljesithetlen remé­nyek s oly számitások, melyeket igazolni nem lehet. A mi már a határozati javaslatokat illeti, azokkal furcsa helyzetben vagyunk. Bánhidy kép­viselő úrét érteni, de az nekem nem tetszik; Hegyessy t. képviselőtársaméval ugy vagyok, hogy oly hosszúnak találtam, hogy mire a végére ér­tem, az elejét elfelejtettem, ez okból azt sem pártolhatom; végre a Soós Gáboré áll előttem. Erre nézve megvallom, hogy oly eljárás mellett mint ő ajánl, tudja az ember, hogy hol kezdje; de hogy mi lesz a vége, s hol lesz a vége, bajos volna meghatározni. T. ház! Miután én a jelen törvényjavaslatot inkább részleteiben tartom javítandónak, ha in­inditványok lesznek — és lehetnek is — miután én igen is akarom, hogy Magyarországon a köz­igazgatás jobb lábra álljon, miután akarom, hogy különösen Erdélyben a mai teljesen tarthatatlan viszonyok megszűnjenek, miután nagy nyereséget látok abban, hogy ha a királyföld eddigi privile­gisált helyzetéből kivétetvén Magyarország törvé­nyeinek és szokásaínak megfelelő helyzetbe állít­tatik : a törvényjavaslatot átalánosságban a rész­letes tárgyalás alapjául elfogadom. (Helyeslés a középről.) Ragályi Nándor: T. ház! A tegnapi na­pon tanúi voltunk a t. belügyminister ur igen erős dialecticájának; mérte a csapásokat jobbra­balra, mint egy ügyes gladiátor. Mint emeritus ellenzék tudja, hogy az ellenzéknek nem csak joga ; hanem kötelessége a nyulat kiugratni. En megengedem, hogy abban is igazsága van, hogy megtörténhetik, hogy néha az ellenzék a ki nem ugratott nyúl után ós szalad mind az agár az ördög motolla után s megvallom, hogy ez téve­dés; de nem veszedelmes tévedés, mert e miatt nem fáj senki feje. Hanem vannak az ellenzéknek' oly tévedései, a melyek életbevágó kérdések. Te­szem fel egy várat ostromol nyolcz esztendeig, azután a taktika segítségével sikerül, hogy ő legyen a vezénylő generális; nagy öröm van izraelben, minden ember azt kiáltja: meg van mentve az ország, az majd beveszi a várat, hiszen maga mondta: ha nem is egyenesen arczba, beveszi kerülővel. És mi történik? Az történik, hogy mi­dőn azon vár demolirozásának ideje bekövetkezik: épen akkor ő, a vezénylő generális azt a szere­pet viszi, melyet ő maga, nem csak veszedelem­nek, hanem átkosnak nyilvánított. Megerősíti bástyákkal még 10 évre a várat a nélkül, hogy segítene azon veszedelmen, mely a miatt eddig az országot fenyegette Már ez nem olyan ártat­lan csalódás, mint a kinem ugratott nyúl után való szaladás. Ez életkérdés, ez oly kérdés, mely­től az országnak élete függ, hacsak a vezénylő generális ármádiája nem revoltal és az engedel­mességet neki fel nem mondja. A mai nap Tóth Vilmos képviselő ur szintén lándzsát tört ezen javaslat mellett. Megvallom, hogy ő már nem oly ügyes gladiátor, mint a belügyminister ur, mert az ő beszéde rám nézve azt a hatást tette, hogy ha én a belügyminister ur helyzetében volnék, a mi ugyan nem fog megtör-

Next

/
Oldalképek
Tartalom