Képviselőházi napló, 1875. VII. kötet • 1876. május 30–junius 20.

Ülésnapok - 1875-142

14 142. országos ülés május 30. 187C. ban, hogy gyenge szavamat ón is felemelem. Pedig nagyon jogosult volt az, hogy nem siettünk a kormány védelmére, mert a természeti világban is, ha egy oszlop már magában is erősen áll és azután ezen oszlopot különböző irányokban egyenlő hévvel támadják meg: kétségtelen, hogy az oszlop csak erősebbé válik. Én megvallom egész őszinteséggel, hogy igen csodálkozom, hogyha a tegnap és ma nyilatkozott szónokok meg vannak győződve annak igazságáról, — a mint nem szabad kételkednem, hogy meg vannak győződve, — a mit beszéltek, hogyan lépnek fel oly nagyon könnyű és egyszerű javaslatokkal? miért nem vonják a kormányt és a ministert határozottan vád alá? Különböző oldalról haza- és nemzetárulással van megtámadva a kormány. Földváry János azt hozta fel, hogy a szász intelligentia semmisittetik meg; Orbán Balázs a székely nemzetet látja megsemmisítve; Grurbán Szilárd pedig az oláh nemzetiséget látja tönkre téve e rettenetes törvényjavaslat által. Itt legalább is a vád alá helyezés volna rendén. Nézetem szerint ép az, hogy különböző és ellentétes irányban támadtatik meg e javaslat: legerősebb és határozott bizonyítéka annak, hogy a belügyminister részrehajlást semmi irányban nem követett el, nem követett nemzetiségi, nem helyi érdek szempontjából, habár egyöntetű és egyenlő elveket az oly kikerekitósnél követni nem tudott és nem is lehet. Mert méltóztassék meggondolni azt, hogy ha egy ily terv keresztülvitelénél csak egy vagy két tényező vétetik tekintetbe ós ugy hajtatik keresztül az átalakítás: az határozottan absolut ós fenn nem tartható eredményekre vezet. Akár közlekedésügyi viszonyok, akár pusztán csak az adnnnistratió, akár a hosszas együvé tartozás szempontja, akár a nemzetiségi szempont vétetik zsinórmértékül: az mindig viszás eredményt szül a különböző körülményekhez képest. Tehát az, ha nem egyenlő elvek szerint történt mindenütt a megyék fakerítése, az ép az ellenkezőre, t. i. arra mutat, hogy minden figyelembe vétetett és minden faktor együttes felszámításából vonatott consequentia. Én t. ház, igen élénk figyelemmel kisértem mind a közigazgatási bizottság, mind pedig saját értekezletünk ellenvetéseit és megjegyzéseit e törvényjavaslattal szemben s mit láttam? Láttam a helyi érdekeknek, egy-egy városnak, vagy központnak kérdését felmerülni, láttam igen csekély, egypár községre vonatkozó kikerekités ellen kifogásokat ; de elvi nagy kifogást sem itt, sem ott nem tapasztaltam. A mit Orbán Balázs és egypár székely képviselőbarátunk felhozott, az őszintén szólva, a kikerités ellen- nem beszél; mert nem áll az, a mit Almássy Sándor mondott, hogy a virilis intézmény, megöl 160,000 szászszal 500,000 magyart: mert az az 500,000 magyar a szász-földön nem létezik, következőleg arra a szász virilismus nem is hathat ki. A mi pedig némely székely-barátunk ellenszenvét ós aggodalmait illeti; hisz az egész székely-földön egyetlenegy megye vagy szék nem illettetik : hogyan történhetnék tehát, hogy az ő nemzeti önállóságuk vagy az ő nemzetiségi érdekeik veszélyeztessenek ? Hisz épen akkor, ha bizonyos más elemet kapcsoltak volna ezen székelyszékekhez : akkor lehetett volna panasz vagy aggály, hogy a székely terület eddigi önállósága vagy nemzetiségi érdekei veszélyeztetnek. Igen, én is azt mondom, hogy Brassó vidékét és Háromszéket egyesíteni kellene épen azon csángó atyafiak érdekében, kiket Orbán Balázs t. képviselőtársam felhozott; de azért ne méltóztassanak az illető székely-urak és atyafiak aggódni, hogy oly várost, melynek az ő állításuk szerint 5000 szász, 11,000 román ós 9000 magyar lakosa van, hogy ezt el nem választhatják fővárosnak akkor, midőn mint legnépesebb város kétségtelenül nemcsak követelheti, hanem méltán követelheti, hogy központ legyen: miért félnek, hogy dominálva lesznek, midőn környezi a székely csángó-vidék ós nagyon közel van egy tetemes része Háromszéknek. T. képviselőház! A sors ugy hozta magával, hogy sokféle hányatásom közben épen azon vidékek nagy részét, mondhatnám egészen ismerem. a melyek kikerekitéséről szó van. Különösen Erdélyben a Szilágyság az, melyről itt szó van és itt a jelen törvényjavaslat a régi nemzetiségek szerinti hármas felosztást törli el és eltöröl oly felosztást, mely csak honvédelmi czélból származott át. Midőn tehát ezen régi privilegialis nemzetiségeket megszünteti, a midőn ezen székeket különböző privilegizált helyzetökből kivéve, a magyarI országi megyék niveau-jára és helyzetébe emeli: i én azt határozottan javításnak és igen czélszerü• nek találom. Én is kegyelettel vagyok, mint t. barátom Mocsáry Lajos t. képviselő ur, a régi vármegyék iránt és mint a ki történettel is foglalkozom néha: nagyon is tudom méltányolni különösen a régi vármegyék mellett felhozott érveket; de bocsánatot kérek, ma nem oly vármegyéket kívánunk és várunk, melyek a rendeleteket tisztelettel félretegyek ; hanem olyanokat, melyek azokat akár tisztelettel, akár nem tisztelettel, végrehajtsák és mert ez czélja a kormánynak és mert ezt igényli a közigazgatás: kénytelenek vagyunk belenyugodni abban, hogy a hol nagyobb érdekek nem gátolják, az inclavumok bekebeleztpssenek ; hogy ott, hol a megyék oly alakzatot nyertek, mely fentarthatlan a közigazgatás tekintetében, azon megyék uj ala-