Képviselőházi napló, 1875. VII. kötet • 1876. május 30–junius 20.

Ülésnapok - 1875-147

124 147. országos ülés jmriiis 7. 1876. körében is többször vala szerencsém érintkezni, ha ugy ismerné a körülményeket/mint én: akkor saját maga is, velem szavazna. Én a közigazgatási bizottság véleményét pártolom. (Helyeslés.) Heffy Ignácz: T. ház! Én eddig nem szólottam a törvényjavaslat egyik részéhez sem, mert a vita folyama még inkább meggyőzött, mennyire igazunk volt nekünk, midőn azt mondtuk, hogy a székhelyek megállapítása nem a törvényhozás elé való. En a mostaninál subjectivebb tárgyalást még nem láttam. Itt a tárgyilagosságnak még csak árnyéka is ki van zárva. Előfordul például Szamosujvár, és a szamosujvári képviselő bebizonyítja, hogy az a legszebb város a világon, azután jön Deés képviselője, s az a magáéval ugyanazt teszi. Kezünkbe adnak térképeket, melyek mathematicus és geographicus pontossággal bebizonyítják azt, mit az illetők akarnak, hogy például Jászberény egy sarokban van, azontúl nem fekszik semmi, azután következik egy nagy terület, annak a közepén egy másik város, melyről be van bizonyítva, hogy az a centrum. És igy azon képviselők, kik a szónokokra hallgatnak: nem tudhatják, kinek van igaza; mert mind a két fél rendesen olyan jól capaczitál, hogy a ki a kettő után részrehajlatlanul ítélni akar, ott van, mint mikor az érveket még nem hallotta. En azért szólalok fel igen röviden a törvényjavaslat mellett, hogy többi képviselőtársaimat tájékozhassam. Szólott Szilágyi Dezső t. képviselőtársam, mint Gyulafehérvár képviselője: igen természetesen Gyulafehérvár mellett; felszólalt báró Kemény István t. képviselőtársam, igen természetesen Nagy-Enyed városa mellett és felszólalt a t. ministerelnök ur szintén igen természetesen a maga javaslata mellett. En tehát bátor vagyok csak azért felszólalni, hogy a t. ház egy független, részrehajlatlan Ítéletet is hallhasson oly ember részéről, a ki sem az egyik, sem a másik város iránt nem viseltetik valami különös, valami kiváló előszeretettel; hanem a ki ismeri azon két várost, mert ott töltötte ifjúságát, és röviden csak annyit mondok, hogy a ki csak kis ideig is tartózkodott Erdélyben : lehetetlen, hogy be ne lássa, mily óriási hibát követett volna el a kormány, ha nem NagyEnyedet tűzte volna iri székhelyül. Hisz ez minden tekintetben egyik gyöngye az erdélyi magyarságnak, az erdélyi magyar vidéknek ós valóban én csodálom, hogy Szilágyi Dezső t, képviselőtársam tisztán helyi viszonyokból indulva ki, nem akarja azt belátni, a minek ő oly sokszor oly ékes szószólója szokott lenni. Csak két főérvet vagyok bátor felhozni, azon egyen kívül, melyet talán csak mi erdélyiek ismerhetünk. Ha van valami, a mi ezen egész törvényjavaslatot igazolja, indokolja, ez azon intentió, hogy a mennyire lehet, a törvénykezést ós közigazgatást központosítsa. Ez már most NagyEnyeden meg van; és a t. képviselő ur most meg azt kívánja, az átvitessék Gyulafehérvárra. Az egyik városnak meg vannak a maga tényezői, a maga jövedelmi forrásai, szóval mindaz, a mi azt várossá teszi; Gyulafehérvárnak meg van katonai és egyházi eleme; ha Nagy-Enyedtől elvesszük azt, a mi őt megilleti: ugy ez erre nézve csakugyan nagy vesztesség volna és veszítene mellette a közigazgatás is. De átalában a ki Erdélyt ismeri, ós ezt a t. háznak különösen figyelmébe ajánlom, •— lehetetlenség, hogy csak perczig is habozzon, hogy csak veszteség volna, ha nem Nagy-Enyedre tétetnék a székhely. Pártolom a törvényjavaslat szövegét. (Helyeslés.) Felszeghy Samu: T. ház! Azon siker, mely rendeleti utón Nagy-Enyednek törvénykezési székhelyiségét Gyula-Fehérvár javára elejté : túlzásra ragadja Fehérvárt, midőn a közigazgatási székhelyiség tekintetében is követelést formál. Igen sajnálom, hogy igen tisztelt képviselőtársam Szilágyi Dezső, fényes dialecticájával ezen túlzás támogatására szállott síkra ; mert be kellé látnia a beszédét követett nyilatkozatokból, hogy egy közigazgatási székhelyiség megkivántatóságai iránt felállított szempontjai nem alkalmazhatók GyulaFehérvárra, ellenben igen Nagy-Enyedre. En a fényes dialectica ellenébe nem gyenge szavamat állítom ; hanem utalok a történelemre s abból merítem érveimet azon álláspont védelmére, melyet a törvényjavaslat Enyed javára elfoglal. A történelem azt tanúsítja, hogy Alsó-Fehérmegye, Erdély közéletében, több korszakban és huzamosan lobogtatta az alkotmányos szabadság vezér-zászlóját; ennék alapja abban fekszik, hogy Enyed város volt mindig székhelye s ennek csaknem kizárólagosan magyar hazafias polgárságában, valamint a vidékén tömörülő nagyobb és közép birtokosságában minden feltételeit birja az életképességnek és fejlődhetésnek. A történelem azt tanúsítja, hogy Alsó-Fehérmegyének irányadó magatartása, beköv étkezett nehéz időkben mindig megtámadtatott s mert erkölcsi erejének fészkét rendesen Enyedben keresték: e derék város nem egyszer égettetett le s gyilkoltatott le polgárságának nagy része. A történelem azt tanúsítja végül, hogy Enyed - életerejének szívósságánál fogva mindig fenixkép támadott fel hamvaiból s együtt támadt fel vele Alsó-Fehérmegye leigázott erkölcsi ereje is. AlsóFehérmegye és Enyed város között tehát oly benső kapcsolat létezik, hogy annak megszakítása, a történelem elleni sértést képezné.