Képviselőházi napló, 1875. VI. kötet • 1876. márczius 22–május 29.

Ülésnapok - 1875-116

116. országos ülés márezius 24. 1876. 57 zendők iránt, őüet azzal vigasztalhatom, hogy a privilégium gyümölcsei elég érettek arra nézve, hogy fájókról lehulljanak. (Helyeslés a szélső bal­oldalon). Nekem saját szempontomból nincs okom a mostani kormány irányát helyeselni; mert sok esetben elütönek találom hazánk jól felfogott ér­dekeivel szemben, a minek bebizonyítását ugyanis adandó alkalommal nem fogom elmulasztani e t. házban is megkísérteni; azonban az épen szőnyegen levő törvényjavaslat legalább alapjában némikép kielégít; nem foghatnak ellene szólani az idegen országok lakói sem s ha csak egyéb tendentia nincs benne; kisebb vagy nagyobb mértékben ki fogja ez elégíteni az eddigi Királyföldön lakó ro­mán nemzetiségit polgárokat is, kik nem egyszer panaszkodtak a román sajtóban, hogy a király­földi vagyon élvezésében a jogeg3 T enlőség szász testvéreik, mint kik ott a hatalom teljes birtoká­ban vannak, — nem megfelelő irányban részesitik. — Ok most méltán mondhatják . „hodie mihi, cras tibi.' ! Vagy ha t. szász testvéreink azon búsulnak, hogy a nyugoti culturát többé nem terjeszthetik keleten — és részletesen Erdélyben: legyenek meg­nyugodva abban, hogy ezen tekintetben már na­gyon is eleget tettek: a culturát ugyanis csak ön­magok közt terjesztették és annak polczára fel is hágtak, másoknak kölcsönözni belőle nem igen volt kedvök. De hiszen nem is hibáztathatok ezen tekintetben. Könnyű uraim a culturát elsajátítani és azt fejleszteni ott, hol minden oldalról kínáltainak eszközök hozzá s a Királyföld egyike a legáldá­sosabb termő vidékeknek ; a privilégiumok más oldalról eléggé "biztosították meg a szász testvé­reinknek azon közös földnek vagyonát. Nehéz a •culturát elsajátitani és azt fejleszteni mostoha kö­rülmények közt, mint a milyenek közt az erdélyi és egyátalában a román nép századok óta ól, a mely népet magok a culturát terjesztő szász test­vérei is sanyargatták oly annyira, hogy több he­lyütt még imaház építésre sem adtak neki enge­délyt. T. belügyi minister ur a múlt napokban oly hatásosan bizonyította be , hogy a Királyföld rendezése nem egy a szász testvérek halálával, mindazonáltal egyik t. képviselőtársunk azután is kinyilvánította ebbeli meggyőződését. Szerintem a t. minister urnák példákkal is kellett volna il­lustrálni állítását, hogy teljes meggyőző erővel bírjon. íme a t. ház engedelmével bátor leszekén egy hasonlatot felhozni, (Halljuk \) A román népet szász testvéreink igen jól is­merik. Ezen nép teljes életében egy árva privilé­giummal sem bírt, a mit is büszkeséggel meg­jegyzek ezen t. házban. Több mint ezerhétszász KÉPY. H NAPLÓ 1875-78 VI. KÖTET. éve, hogy ezen nép lakja ezen vidékeket ós ezer éve már, hogy csak a magyar néppel él együtt. Volt idő és nem egyszer, hogy inig a szász test­vérek és mások a culturát maguk közt terjesztet­ték; ezen nép seregestül vonult ki a határra és vérét ontotta ki a csatatéren, csak hogy hazáját az ellenség által elfoglaltatni ne engedje; beszél­nek erről a kenyér- és rigó-mező a „sdébulu tatariloru" Marmarosban és több más helyen. De ne említsük őket. Azon nép nem vivott érdemek­ért, az csak kötelességót teljesítette. Sok ezer hulhatott el a csatatereken azon népből; — de ő hála Istennek — máig is teljes számban van. Ezen népet szász testvéreink igen jól ismerhe­tik ; tudhatják róla, hogy nemcsak, hogy nem voltak privilégiumaik, de sőt különösen az erdélyi magyar fejedelmek alatt nagyon is sanyargatva volt — oly annyira, hogy a fennálló törvények szerint gyer­mekeit nem iskoláztathatta, a földesurak kegyel­méből élt, — papjai a superintendens adófízetőji, esperestjei a vállukon vitték a superintendenst a templomba és vissza; a vallásgyakorlattól ha nem is megfosztva, mindazonáltal abban gátolva vol­tak, legtöbbnyire egyházi kormányzatot nélkülöz­tek, vagv későbben a szerb önkénvkedő hierar­cihájának alá rendelve lettek. Vallásuk csak tole­rált volt Erdélyben, mely helyzetből csak a, leg­újabb időben szabadulhatott, ha nem csalódom, 1864-ben lett a „receptae ecclesiae" közt beik­tatva. Sok egyéb szenvedéseit a román népnek tudnám itt hasonlatba hozni a szász urak vigasz­talására; de mindazokat mellőzöm, csak egyet tartok még szükségesnek előhozni. (Halljuk]) Két milliót meghalad a románok száma Ma­gyarországon ós hány féríia által látjuk itt kép­viselve lenni, sőt Erdélyből, hol a románok oly tömörülten laknak, egy román képviselő sem fog­lal itt helyett. Önök szász testvérek jól tudják, hogy miért nincsenek itt, önök tudhatják a ma­gyarországi románoknak viszonyaikat is, felfog­ják helyzetünket és tudom, hogy nem találják brillians-nak: mindazonáltal a román nemzet nem félti existentiáját, sőt mi több reménye van, hogy a magyar nemzet talán nemsokára be fogja látni, hogy reá nézve semmi sem kívánatosabb, mint az azonos érdekű méltányosan és barátságos bá­násmód az azonos érdekű románok irányában. Vigasztalják tehát magokat szász tesvéreink a fennebbi hasonlattal. A Királyföld rendezését ugy hiszem nem fogják az utolsó aggodalom tárgyául tekinteni. Különben a beterjesztett javaslatot a részle­tes tárgyalás alapjául elfogadom. (Helyeslés.) Elnök: Szólásra nem levén senki sem fel­jegyezve, az átalános vitát bezártnak jelentein ki, ' ° 8

Next

/
Oldalképek
Tartalom