Képviselőházi napló, 1875. VI. kötet • 1876. márczius 22–május 29.
Ülésnapok - 1875-116
116. országos ülés márezius 24. 1876. 57 zendők iránt, őüet azzal vigasztalhatom, hogy a privilégium gyümölcsei elég érettek arra nézve, hogy fájókról lehulljanak. (Helyeslés a szélső baloldalon). Nekem saját szempontomból nincs okom a mostani kormány irányát helyeselni; mert sok esetben elütönek találom hazánk jól felfogott érdekeivel szemben, a minek bebizonyítását ugyanis adandó alkalommal nem fogom elmulasztani e t. házban is megkísérteni; azonban az épen szőnyegen levő törvényjavaslat legalább alapjában némikép kielégít; nem foghatnak ellene szólani az idegen országok lakói sem s ha csak egyéb tendentia nincs benne; kisebb vagy nagyobb mértékben ki fogja ez elégíteni az eddigi Királyföldön lakó román nemzetiségit polgárokat is, kik nem egyszer panaszkodtak a román sajtóban, hogy a királyföldi vagyon élvezésében a jogeg3 T enlőség szász testvéreik, mint kik ott a hatalom teljes birtokában vannak, — nem megfelelő irányban részesitik. — Ok most méltán mondhatják . „hodie mihi, cras tibi.' ! Vagy ha t. szász testvéreink azon búsulnak, hogy a nyugoti culturát többé nem terjeszthetik keleten — és részletesen Erdélyben: legyenek megnyugodva abban, hogy ezen tekintetben már nagyon is eleget tettek: a culturát ugyanis csak önmagok közt terjesztették és annak polczára fel is hágtak, másoknak kölcsönözni belőle nem igen volt kedvök. De hiszen nem is hibáztathatok ezen tekintetben. Könnyű uraim a culturát elsajátítani és azt fejleszteni ott, hol minden oldalról kínáltainak eszközök hozzá s a Királyföld egyike a legáldásosabb termő vidékeknek ; a privilégiumok más oldalról eléggé "biztosították meg a szász testvéreinknek azon közös földnek vagyonát. Nehéz a •culturát elsajátitani és azt fejleszteni mostoha körülmények közt, mint a milyenek közt az erdélyi és egyátalában a román nép századok óta ól, a mely népet magok a culturát terjesztő szász testvérei is sanyargatták oly annyira, hogy több helyütt még imaház építésre sem adtak neki engedélyt. T. belügyi minister ur a múlt napokban oly hatásosan bizonyította be , hogy a Királyföld rendezése nem egy a szász testvérek halálával, mindazonáltal egyik t. képviselőtársunk azután is kinyilvánította ebbeli meggyőződését. Szerintem a t. minister urnák példákkal is kellett volna illustrálni állítását, hogy teljes meggyőző erővel bírjon. íme a t. ház engedelmével bátor leszekén egy hasonlatot felhozni, (Halljuk \) A román népet szász testvéreink igen jól ismerik. Ezen nép teljes életében egy árva privilégiummal sem bírt, a mit is büszkeséggel megjegyzek ezen t. házban. Több mint ezerhétszász KÉPY. H NAPLÓ 1875-78 VI. KÖTET. éve, hogy ezen nép lakja ezen vidékeket ós ezer éve már, hogy csak a magyar néppel él együtt. Volt idő és nem egyszer, hogy inig a szász testvérek és mások a culturát maguk közt terjesztették; ezen nép seregestül vonult ki a határra és vérét ontotta ki a csatatéren, csak hogy hazáját az ellenség által elfoglaltatni ne engedje; beszélnek erről a kenyér- és rigó-mező a „sdébulu tatariloru" Marmarosban és több más helyen. De ne említsük őket. Azon nép nem vivott érdemekért, az csak kötelességót teljesítette. Sok ezer hulhatott el a csatatereken azon népből; — de ő hála Istennek — máig is teljes számban van. Ezen népet szász testvéreink igen jól ismerhetik ; tudhatják róla, hogy nemcsak, hogy nem voltak privilégiumaik, de sőt különösen az erdélyi magyar fejedelmek alatt nagyon is sanyargatva volt — oly annyira, hogy a fennálló törvények szerint gyermekeit nem iskoláztathatta, a földesurak kegyelméből élt, — papjai a superintendens adófízetőji, esperestjei a vállukon vitték a superintendenst a templomba és vissza; a vallásgyakorlattól ha nem is megfosztva, mindazonáltal abban gátolva voltak, legtöbbnyire egyházi kormányzatot nélkülöztek, vagv későbben a szerb önkénvkedő hierarcihájának alá rendelve lettek. Vallásuk csak tolerált volt Erdélyben, mely helyzetből csak a, legújabb időben szabadulhatott, ha nem csalódom, 1864-ben lett a „receptae ecclesiae" közt beiktatva. Sok egyéb szenvedéseit a román népnek tudnám itt hasonlatba hozni a szász urak vigasztalására; de mindazokat mellőzöm, csak egyet tartok még szükségesnek előhozni. (Halljuk]) Két milliót meghalad a románok száma Magyarországon ós hány féríia által látjuk itt képviselve lenni, sőt Erdélyből, hol a románok oly tömörülten laknak, egy román képviselő sem foglal itt helyett. Önök szász testvérek jól tudják, hogy miért nincsenek itt, önök tudhatják a magyarországi románoknak viszonyaikat is, felfogják helyzetünket és tudom, hogy nem találják brillians-nak: mindazonáltal a román nemzet nem félti existentiáját, sőt mi több reménye van, hogy a magyar nemzet talán nemsokára be fogja látni, hogy reá nézve semmi sem kívánatosabb, mint az azonos érdekű méltányosan és barátságos bánásmód az azonos érdekű románok irányában. Vigasztalják tehát magokat szász tesvéreink a fennebbi hasonlattal. A Királyföld rendezését ugy hiszem nem fogják az utolsó aggodalom tárgyául tekinteni. Különben a beterjesztett javaslatot a részletes tárgyalás alapjául elfogadom. (Helyeslés.) Elnök: Szólásra nem levén senki sem feljegyezve, az átalános vitát bezártnak jelentein ki, ' ° 8
