Képviselőházi napló, 1875. VI. kötet • 1876. márczius 22–május 29.

Ülésnapok - 1875-116

52 116. országos ülés márezius 24. 1876. által kikerekített törvényhatósági területektől: az nem oly nagy anomáliának fogja tekinteni a Királyföld nem szorosan összefüggő részeinek az eddigi fogalom szerinti meghagyását és törvények által biztosított történelmi szervezetének megmaradását. Tisztelt ház! A tárgyalás alatt levő törvényjavaslat kiindulási pontja oly indézkedéseknek, melyek szükségtelenül összeakarnak rombolni, a mit századok érleltek, mihez százezrei a magyar állam polgárainak ragaszkodnak ; akár mit mondjanak is egyesek közülök, a kikre talán jobban illik a ministerelnök urnák irányomban más alkalommal használt kifejezése a fogadatlan prókátorságról. Az állami organismus anyagát nem a föld képezi; hanem képezik az emberek. Nem a területek eonfiguratiója, hanem az emberek összetartozási érzülete a döntő momentum a valódi államférfiúi! ál. Ha ily kapcsok szükség nélkül az érdekeltek határozott kívánsága ellen, a létező törvények ellenére meglazittatnak, sőt szétszakittat* nak: meglazul egyúttal a polgárok bizalma az állam iránt, csökken a haza iránti szeretet és áldozatkészség, a mely nélkül, engedje meg a tisztelt ministerelnök ur, a ki az államot tisztán a szívesen vagy nem szívesen teljesített kötelesség foreirozására akarja megállapítani: államtartósan nem állhat fenn. Ellenben örökké való marad az igazság, justitia regnorum fundamentum. Az előttünk fekvő törvényjavaslat nem alapszik ezen fundamentumon. És a midőn látom, hogy oly kevesen akadnak, a kik az eldöntendő igazán bonyolódott kérdést, mely azonban valóban életkérdés, ha nem is a lét kérdése százezrekre nézve, elég behatóan tanulmányozták volna is, mégis könnyedén vélnek a kérdés elintézéséhez járulhatni: lehetetlen, hogy eszembe ne jussanak Kossuth Lajosnak Helfy képviselőtársamhoz intézett levelében található szavai: hogy a politikai cynismus korát éljük, hogy a mostani alkotmányos életünk álczázott absolutismus. Az igen tisztelt ministerelnök ur nem látja szívesen, hogy oly sokan akarnak felszólalni az általa benyújtott törvényjavaslat mellett, mi által csak ezen (szász) urak malmára hajtják a vizet. Én azt hittem eddig, hogy a parlamentalismus az érvek harcza, és hogy lehetőleg érvek által kell az ellenfélt nem legyőzni, hanem meggyőzni. Az eddigi érvelések nem változtatták meg ez ügybeni meggyőződésemet és a szász képviselők nézetét. A letiprási velleitások alkalmazása a parlamentalis eljárásra nézve pedig talán még sem járja meg; különösen nem egy ülésszak bezárása előtt. A tárgyalás alatt levő törvényjavaslatot, mely az érdekeltek törvény szabta meghallgatása és valódi benső szükség nélkül az Unio-törvény egyik feltételének megsértésével intézkedni akar a Királyföld megsemmisítéséről, nem speciális szász szempontból, hanem azért, mivel elfogadása a magyar államnak, a hazai polgári középosztálynak ós közvetve a magyar nemzetiségnek is, nagyobb kárára lenne, mint a szászoknak, a kik annak daczára is élni fognak: a részletes vita alapjául el nem fogadhatom. Bereczky Sándor: T. ház! A törvényjavaslat ellen felszólott képviselők jogsértésnek tartják e javaslatot; de azt bebizonyítani nem tudják. Idéznek ugyan törvényt, számtalan királyi leiratot és országgyűlési feliratot, de mindezekből nem győztek meg egyébről, mint arról, hogy a Királyföld rendezése nemcsak szükség, de elénk szabott kötelezettség is. Sérelmesnek találjuk azt, hogy a mostani törvényhozás nem tartja a Királyföldet oly nebánts virágnak, mint tartották eddig, mely Királyföldről az erdélyi törvények fundus regius, bonum coronae regis név alatt emlékeznek, melyet maguk a t. képviselő urak is igen helyesen Királyföldnek neveznek ós a melyről Mária királynő 200 évvel a szászok betelepedése után így nyilatkozott: „kedvetlenül tapasztaltuk, hogy a szász nemzet a mi általa lakott földünkhöz tulajdonossági igényt, örök jogot formál, ezen vakmerőség iránti különös roszalásunkat azon nemzetnek fejezzétek ki." Ugyanazon királyné 1753-ban a székelyeknek azon panasza következtében, mert a szászok nem engedték nekik, hogy földeket vehessenek az ő kebelökben, •ezt mondja: „A felmutatott kiváltság levelekből tisztán kitűnt, hogy a szászok által lakott föld a mi tulajdonunk s annak elidegenítése a mi kárunkra lenne." Nem kívánok t. ház, itt a jogi kérdésre hivatkozni, csak néhány sort emiitettem meg azért. hogy megítélhessük: vajon sérelem-e az, hogy ha ily földterülettől az ország rendelkezik akkor, a midőn más tulajdonjogi alappal bíró területekről is rendelkezni szabadságában áll. Sérelmesnek tartják a t. képviselő urak azt is, hogy ezen törvényjavaslatban Erdély területi felosztása alól nincsenek kivéve. Már bocsássanak meg, de ezt épen önök vehetik legkevésbbé zokon; mert hisz Erdély területének felosztását nem a magyar kormány pendítette meg legelőbb, hanem épen az ő egyetemük 1862-ben a fejedelemhez intézett egy "feliratában kinek következtében 1863-ban, a mi távollétünkben egy törvénytelen gyűlésen a felosztást el is határozták ; — hogy végre nem hajtatott, az bizony nem önökön múlt, hanem nem hajtatott végre a királyi felség azon rendeleténél fogva, mely azt mint az alkotmánynyal ellenkezőt beszüntette. Már mi sérelem lehet abban, ha az önök kérelme, az önök törvénytelen határozata folytán