Képviselőházi napló, 1875. VI. kötet • 1876. márczius 22–május 29.
Ülésnapok - 1875-115
Í4 115. országos Ülés márezius 23. 1S7G. telién hallgatni olyanokra, a miket tegnap Bausnern ós Zay képviselő urak mondottak. Valami 18-szor emiitette Bausnern képviselő ur a becsület szót, és nemcsak a kormányról, nemcsak egyesekről ; hanem az egész magyar nemzetről szőtt s azt monda, hogy becsület szavát megszegő. Én ugyan soha életemben nem hallottam azt, hogy valaki bepanaszoltatott volna azért, hogy saját maga irányában nem tartotta volna meg becsületszavát. Ha egy nemzetről van szó más nemzettel szemben : azt ériem ; de hogy azért, mert ma jónak lát egy nemzet magára nézve valamit, ós holnap azt megváltoztatja, őt becsület szó szegesével lehessen vádolni: azt soha sem hallottam. De érezték Bausnern ós Zay képviselő urak érveik gyengeségét, tehát nem beszéltek mint e haza polgárai, hanem ugy állították magukat oda, mintha itt állna egyrészről a magyar nenlzet és másrészről a Bausnern és a Zay nemzet, (Tetszés, élénk derültség) és azt kérdezte különösen Zay képviselő ur, hogy ha most nem teszünk eleget az ő kívánságuknak: miként fog más nemzet Magyarországban bízni, hogy vele szerződésre lépjen? Itt vannak Bausnern ós Zay képviselő urak, kik nem akarnak velünk szerződésre lépni, mert nem bíznak bennünk. Még egy ilyen kifejezéssel élt Bausnern képviselő ur; az monda : „semmirevaló nemzet.' : Nem mondom s nem is hiszem, hogy létezett volna valaha, vagy létezik a világon semmmire való nemzet; ámbár megjegyzem, hogy épen azon fajról, melyhez a t. képviselő urak tartoznak, lehetne talán történelmi tényekre hivatkozva azt mondani, — én ugyan nem mondom, mert én egy nemzetet sem tartok semmirevalónak, — mert az önök által is reménylem respectált cultur-állam, mielőtt a cultura legnagyobb fokára emelkedett volna, szükségesnek látta mint semmirekellőt, Szászországot eltüntetni Európa térképéről, hogy a culturállam létrejöjjön és mégsem jutott senkinek eszébe azt mondani, hogy a nagy szász nemzet, — nem az, melyről önök álmodnak, — semmire -való volna. Ezt nem szabad mondani egy nemzetről sem ; de igenis minden korban voltak és jelenleg ismerünk embereket, kik jellemtelenek, hálátlanok vagy Idában izgatók voltak, kik a helyett, hogy jót tennének: roszat tesznek embertársaikkal, az ilyenekről szokta mondani a magyar ember, hogy semmirekellő náczió. (Nagy derültség.) A t. képviselő urak nemcsak ez alkalommal, de általában minden lépten-nyomon felhozzák és mintegy szemünkre lobbantják, hogy őket maga a gondviselés állította oda az ország keleti részébe, hogy velünk szemben culíurmissiójukat betöltsék. Ezt ismételve hangsúlyozták a képviselő urak és ma is Trauschenfels képviselő ur azt tette. Hogy ezzel a dologgal tisztába jöjjünk : én elismerem, hogy vannak önök közt és különösen Erdeiben otthon lévő polgártársaik közt.igen jeles és müveit egyének; de ha mint tömeget, mint faji veszszük a szászokat: én valóban nem látom, hogy hol van azon culturmissió, melyet önök Magyarországban betöltenének. Azt mondják: a múltban; de a t. képviselő urak nagyon könnyen -bánnak a történelemmel. Bausznern képviselő ur is azt állította, hogy 165 éven át önök tartották fen Erdélyben a culturát, különben ma sivatag lenne. Én megvallom, rnagam is forgattam Erdély történelmét; de ezt sehol sem találtam és ez alighanem Bausznern képviselő ur történetének első lapja; de ezzel sem elégedvén meg, visszamegy a mohácsi vészig és azzal kezdi a történelmet falsificálni, hogy minden bizonyítás nélkül Zápolyára, rányomja a honárulás bűnét; pedig neki nem volt egyéb bűne, minthogy magyar ember volt. De mit értenek tulajdon képen ezen culturmissió alatt? En például erdélyi születésű ember vagyok, ki ifjúságomat Erdélyben töltöttem; de én nem ismerek királyföldi literaturát, nem ismerek királyföldi művészetet; hol van tehát ezen culturmissió ? Vagy talán felekezeti értelemben veszik, hogy terjesztették a reformatio eszméjét? Ebben nem állnak egyedül, mert voltak magyarok is, kik ugyan ez utón haladtak, azzal a különbséggel, hogy ezek a magyar nemzetiségnek is használtak, a magyar irodalmat mozdították elő ; önök nem mozdítottak elő semmit, mert önök szűk körben éltek, önök amit írtak, és gondoltak, egy dialectusban írták és gondolták, a mit senki nem ért. És miután azt itt felemlítették, legyen szabad nekem megjegyeznem, hogy arra. hogy valaki culíuralis inissiót töltsön be : arra az első szükség, hogy __ legyen közlekedési eszköz, ez pedig , a nyelv. Önöknek pedig, engedelmet kérek, én . csak tényt consíatálok, önöknek nincs nyelvök. (Derültség.) Megmagyarázom mindjárt példával. (Halljuhl) Gyermekkoromban, Decsén egy kis magyar városkában laktunk; bejön egy alkalommal hozzánk egy igen derék szebeni szász polgár épen azon perczben, midőn nálunk volt a szobában a tanítóm, a ki nekem a németnyelvet adta elő. Később a szász polgár azt mondta édesapámnak : látom hogy a fiát a német nyelvre akarja tanítani, nekem is van egy ily korabeli fiam, cseréljünk; én ide küldöm az ón fiamat, hadd tanuljon magyarul; ön küldje a fiát hozzám s az olt. megtanul majd németül. Igen jól tudom, mit felelt rá atyám. A mi a maga fiát illeti, nagyon szívesen látom azt házamban, s biztosítom hogy fia családom körében megtanul magyarul. De már engedjen meg. fiamat nem küldöm Szebenbe. mert ott ami kis németet tud is, azt is elfelejti. (Derültség.) Önöknek irodalmi nyelvök nincs. Hogyan lehetne nyelv nélkül culturát átruházni másokra? azt nem értem.
