Képviselőházi napló, 1875. VI. kötet • 1876. márczius 22–május 29.

Ülésnapok - 1875-115

115. országos Ülés uiárczius 23. 187C 45 De feltéve, hogy ' csakugyan van eulturalis missiójuk, ugyan kérem megakasztatnak-e ezen törvényjavaslat által annak folytatásában? Hiszen ott van a 4-ik §. a mely világosan meggyőz arról, hogy önöknek egyeteme a közművelődési ezéíokra fentartatik, ugy, mint eddigelé; de; önök mindig az 1-ső és 2-ík §-ról beszéltek, pedig meg va­gyok győződve, hogy a mi önöket leginkább sérti, az a 4-ik §, a mely kimondja, hogy ezentúl ezen egyetem csakis közművelődési czélokra fog szol­gálni. (Helyeslés.) Ez fáj önöknek és fáj továbbá a C-ik §. melyben világosan ki van mondva, hogy az a tulajdon az összes lakosság javára vallás és nyelv­különbség nélkül fordítandó. Ez az, ami önöknek fáj és nem a többi §. (Helyeslés.) T. ház! Én miután beszédem elején kijelen­tettem, az egész dolgot nem tartom oly nagyon fontosnak, hogy sok szót megérdemeljen; sőt kifejezést adtam azon meggyőződésnek, hogy nem veszik ezt oly komolyan maguk a t. képviselő urak is, amint feltüntetik, mert hiszen hazabe­szélnek. A t. képviselő urak 2—3 magyar költőből is idéztek; ón is idézek németül ós ugyan nem köl­tőből, hanem egy nem kevésbé jeles prózaíró müveiből, Bőméből. Börne, ha jól tudom párisi leveleiben elbeszéli, hogy Parisban tél közepén beadván hozzá egy zsibárus ós kérdezősködvén nála, hogy nincs-e ócska holmija, azt felelte neki, hogy igen s összeszedte, ami ócska holmija volt és odaadta neki. E közben bejött barátnója, a kit a következő szavakkal szólított meg: „képzeld csak, nem is hittem volna, hogy ezért a sok ócska holmiért milyen jó meleg kabátot kaptam, a mely engem minden zivatar ellen meg fog védeni. — Pont! — A mikor a zsibárus kiment azt mondta Börne: Én térdre estem, égfelé emeltem szemei­met ós következőképen imádkoztam. „Lieber Herrgott niache auch du ein Geseháft. Nimin dir mein Schaumburg-Lichtenstein, Sachsen-Meiningen und allé die Lánder, wie sie heissen und gib mir dafür bloss: Ein Vaterland." Ha igaz az, hogy mi önöktől valamit el­veszünk t. képviselőtársaink; elveszszük a közép­kori lim-lomot: de adunk önöknek érte egy nagy hazát. (Elénk helyeslés és tetszés.) Iparkodjanak velünk együtt, hogy a haza igazán nagy, erős, bol­dog legyen és akkor önök mindnyájan boldogok lesznek. (Atalános élénk helyeslés és éljenzés. Szónok a zajban nem hallható.) B. Orbán Balázs: T. képviselőház! Én nagy súlyt fektetek az e házban eddig együtt élt s ez­után is arra utalt nemzetbeliek testvéries egyetér­tésére, mert az egyetértés nagy erőt képvisel, nemzetünk pedig világtörténelmi hivatását itt a polgárosodás védvárában miként eddig, ugy ez­után is csak nagy erőkifejtéssel töltheti be. Kész vagyok tehát mindig a velünk élő s együttes működésre hivatottak jogos ós méltányos igényeit még áldozatokkal is kielégíteni. Ily nézpontból Ítélem én meg e jelen törvényjavaslatot; azonban mielőtt azzal szemben álláspontomat jelezném: szükségesnek tartok egyet-mást előre bocsátani. Nem kívánok t. ház, a szász nemzeti vagyon és az ugy nevezett hét bírák vagyonának kelet­kezése és destinátiója iránt itt történelmi fejtege­tésekbe bocsátkozni,.miután a tulajdon jog meg­határozását a törvényjavaslat érintetlenül hagyja; hanem az itt felhozottakkal szemben még is fel kell említenem, hogy az minden időben a királyföldi igazságszolgáltatás és közigazgatás költségeinek fedezésére szolgált s valahányszor e költségeket az állam fedezte: mindannyiszor ez alap is állami kezelés alá jött, a mint az történt József császár uralma alatt; az ujabb bírói Ítéletek is ily jogi nézetnek adtak helyt. Midőn tehát a magyar állani ez iránt támasztható jogigényeit mellőzve azt a Királyföld lakóinak közművelődési czéljaira engedi fordítani: nem megrovandó, hanem nagyon lovagias ós nagylelkű tényt követ el s korábbi jótéteményeit tetézi azzal, mert mellőzve itt a régibb korban nyújtott kedvezményeket a magyar állam csak is 1840. óta 13 millió forinttal aján­dékozta meg a Királyföld szász lakosságát. Mert ugyanis a mostani 2 millió forintot meghaladó alapon felül kaptak í 849-ben 1% mil­lió államkölesönt, mi, később oda lett ajándékozva. Úrbéri kárpótlás és a fogarasi uradalom inserip­tiója fejében kaptak 2 milliót, dézsrna kárpótlás fejében 6 ós % millió forintot, daczára annak, hogy a dézsma a Királyföldön részben fiscalitás volt s e részt is csak haszonbérben bírták s daczára annak, hogy a magyar és székely ma is maga fizeti papjait; inig a szász papok e dézsma kár­pótlás kamatjaiból dúsan vannak ellátva. Ezt én nem szemrehányásként, hanem csak azért említem fel, hogy a t. ház tájékozva legyen s hogy megértessem, miszerint szász testvéreink e haza iránt, •— mely irányukban minden időben oly nagylelkű volt, — méltán tanúsíthatnának némelyek az eddiginél több ragaszkodást és sze­retetet. E törvényjavaslat a szász nemzeti vagyont a legnemesebb czélra, a közművelődés előmozdítására rendeli fordíttatni, kiterjesztve a Királyföld minden , lakóira nemzetiség ós vallás különbség nélkül, nagyon helyesen; mert eddig a Királyföld nem szász nemzetiségű lakói mindennemű jog ós ked­vezményből ki voltak zárva; azonban én ugy talá­lom, hogy e tekintetben a szükséges ellenőrködésre nincsen kellő gond fordítva, már pedig annak szükségessége, nagyon is fennforog, mert e vagyon , századok hosszú során át mindig czélellenesen

Next

/
Oldalképek
Tartalom