Képviselőházi napló, 1875. VI. kötet • 1876. márczius 22–május 29.

Ülésnapok - 1875-141

390 141. országos ülés májas 29. 1876. Erdély birtokának minden időben kulcsát képezé — alakit két kicsinké megyét, melyeknek egyike sem leend képes közigazgatási költségeit fedezni. Alakit egy, a volt Király föld tői távol eső s attól és a szászoktól teljesen elszigetelt területen élő 22,000 szász kedveért egy oly külön megyécskét, melyben 30,000 magyar s 50,000 román nullificatiója örö­kittetik meg. Pedig t. ház, nekünk nem szabad felednünk, hogy Brassóban 9000 magyar, vidé­ken 20,000 székely határőr é), kik csakis a Háromszékhez való csatolás által menthetők meg. E 300 év óta elnyomott, vagyon- és birtok-fosztott véreink fájdalmas segélykiáltása előtt — ha vér­árulók nem akarunk lenni — nem szabad sem füleinket, sem szivünket elzárni. (Élénk helyeslés a baloldalon.) Pedig t. ház, mi Brassóvidéke külön­állásának törvénybe igtatásával ott levő véreinknek tömeges kivándorlását s rövid idő alatti meg­semmisítését decretálnók. Eléggé közönyös volt Magyarország törvényhozása a lefolyt 9 év alatt áldozatul odadobott véreink iránt; nekünk a reájuk emelt irtó-fejszét nem súlyosbítanunk, hanem vissza kell tartanunk: mert különben a történelem minket fog elitélni. T. ház! Nekünk e törvényjavaslatban — egye­seknek nyújtott kedvezményként — utólagosan be­csempészett ferdítéseket mellőznünk s a kormány eredeti terve szerint, Brassó vidékét Háromszékkel egyesítenünk kell, Brassó városát külön törvény­hatóságnak hagyván meg, mikor 150,000 magyar fogna kezet 20,000 szászszal, a sokat emlegetett kulturális missió teljesítésére, mit csakis ily módon lehet elérni. Az ily egyesítés által hazánk bizton­ságának ez erős felleg-vára teljesen megbízható őrizet kezébe jutna s méltatlanság egyáltalában nem történnék az ott úgyis csekély számban levő szászokon sem; sőt azok fennmaradhatása csakis ez egy módon biztositható. Az egyesítés minden­kire üdvös és hasznos lenne. Veszteség legfölebb csak azon önző család-csoportot érné, mely 5 század óta monopolizál ott mindennemű hivatalt saját nemzetfelei és mások kizsákmányolására. A Háromszókkel való egyesítés ezen önző patríciusok kiváltságait szüntetné csak meg, minden ott lakók, a közhaza és a szabadság előnyére. Hanem a törvényjavaslat e néhány család kedveért mellőzi a józan országlási tekinteteket s ugyanazon völgyet — melyet a természet magas havasok lánczola/tával határolt körül s melynek 220,000-nyi népessége egy törvényhatóság alka­tására önként van utalva: szótszaggatja három élhetetlen törvényhatósággá, melyeknek keltejében a magyar elem mesterkélten nulliíicálva van. Én megvallom, hogy magyar kormánytól ily experi­mentumot, minőt még Bach se mert megkísérlem, nem vártam volna. (Helyeslés bal felöl). De nem csak itt, hanem másutt is, az állam érdeke feláidoztatik mindenféle indokolatlan ked­vezményeknek. Felveszem például Udvarhely-me­gyét, mely oly kicsinyre terveltetett, hogy köz­igazgatási költségeit fedezni képtelen lesz, azt tehát más közel eső területek odacsatolása által kell nagyobbítani s életképessé tenni. Erre pedig csakis azon egyetlen mód van, ha Felső-Fehér és Küküllő megyék e szék területébe beékelt, részint határá­val egybeeső 14 községét s a szomszédos Kőhalom­és Segesvár-szék részeit egybecsatoljuk; mi által egy oly 180,000 lakossal bírandó kerekded vármegyét alakithatunk, a melynek legtávolabb pontjáról is a szókhelyül szolgálandó Székely-Kereszturra 3, leg­fölebb 4 óra alatt el lehet jutni. A törvényjavaslat azonban mellőzi ez egyedül gyakorlati megoldást; hanem Udvarhelyszéket ma­gára hagyva, Kőhalom, Segesvár ós a természeti fekvésénél fogva részben Szeben-székhez, részben Küküllő megyéhez csatolható Megyés- és Nagy­Sínk székekből, melyek összesen is alig birnak 58 négyszög mértföld kiterjedéssel, alkot egy külön megyécskét az egészen szélen fekvő Segesvár székhelylyel; mi által ismét 28,000-nyi magyarság nullificatióját s Udvarhelyszék jövő nyomorúságát decretálja. Itt t. ház, a józan országlási elvek, a termé­szeti fekvés s az életképes törvényhatóságok alko­tásának elve az egyesítést parancsolólag követeli; de itt is, miként Brassó vidékénél, mesterkélt fogásokkal kellé oly természet- és józanész-ellenes állapotot teremteni, mely által a magyar elem ravasz kijátszásával két életerős magyar törvény­hatóság helyett, két szász-törvényhatóság alkot­tassák. Én t. ház! készségesen elismerem az erdély­részi szászok hasznosságát, sőt még azt is meg­engedem, hogy ők ott hazánk határszélén birnak — ha nem is oly mérvben, mint hiszik ós kór­kedve hirdetik. — culturalis missióval; de az is szent meggyőződésem, hogy e küldetést, vagy in­kább hivatást betölteni, s csekély számarányuk s szétszórtságuk mellett existálni is csak ugy tud­hatnak : ha velünk magyarok és székelyekkel őszin­tén, utógondolat nélkül kezet fognak; ha annyi befolyással megelégesznek: a mennyi 160,000, el­ismerem, jóravaló és munkás polgárt megillethet. Én ott, hol tömörebben laknak, mindennemű en­gedményeket, sőt az államiságot nem sértő ked­vezményeket is kész vagyok megadni; de hogy mesterkélten saját véreink feláldozásával, a magyar érdekek vétkes lábbal tiprásávaí teremtsük meg a szász suprematiót ott is, hol számba nem vehető kisebbségben vannak, hogy kényszeritsük a szászok közé beolvadni: ezt én, t. ház! meg nem enged­hető öngyilkosságnak s semmivel sem igazolható politikai baklövésnek tartom. Valamint nagyon furcsa eljárásnak tartom azt is, hogy ott, a hol közbeeső magyar területek

Next

/
Oldalképek
Tartalom